Hatalmas többséget szerzett az új parlamentben Boris Johnson pártja. A sokszor bohóc benyomását keltő brit miniszterelnök győztes hadvezérré vált, aki akár napokon belül – de a meghosszabbított időpontig, január 31-ig biztosan – levezényli a Brexitet. Míg a bő két évvel ezelőtti választáson a Munkáspárt okozott meglepetést azzal, hogy alig maradt le a konzervatívok mögött, most a toryk ily mértékű diadala volt váratlan.
Ennyire jó stratéga lenne Boris Johnson? Inkább úgy fogalmaznánk, hogy a brit választók számára ő volt a kisebbik rossz. Kampányát leginkább épp Jeremy Corbyn munkáspárti vezető segítette, aki teljesíthetetlen ígéreteket tett, s nem riadt vissza a nacionalizmustól és sovinizmustól sem. S akkor még nem is említjük egykori szélsőbaloldali kijelentéseit, például Venezuela néhai diktátora, Hugo Chávez, vagy a kubai rezsim dicsőítését.
Ez volt az utóbbi évtizedek legfontosabb parlamenti választása az Egyesült Királyságban, de sajnos épp e voksolás során volt a leggyengébb a politikusi felhozatal. A demokrácia őshazájában általánossá vált, hogy a politikusok összemossák a valóságot a valótlansággal, s hogy képesek akár egy héten belül teljesen mást állítani az ország Európai Unióból való kilépésének következményeiről.
Ballépései ellenére a brit választók egyetértettek Johnsonnal és azzal a kampányszlogenjével, mely szerint „Get Brexit done”, vagyis végre zárják le az egész kilépési folyamatot. Nem is csoda. A Brexitről szóló népszavazás óta eltelt három és fél évben Nagy-Britannia elvesztette régi nimbuszát, a végtelen és gyakran övön aluli vita egyszerűen méltatlan a királysághoz. Csak remélhetjük, hogy az országnak hamarosan ismét Churchillhez fogható politikusai lesznek, és nem olyanok, akik kizárólag önös érdekeiket tartják szem előtt. Közéjük sorolhatjuk David Cameron egykori brit miniszterelnököt is, aki egykor saját pozíciója megerősítését várta a kilépésről szóló népszavazás kiírásától, ehhez képest példátlan káoszt idézett elő. Ma ő is veri a fejét a falba, de már késő.
Azt gondolhatnánk, a bohózat véget ér, a Brexitet végre levezénylik, s új fejezet várható kontinensünk életében. Ám a neheze még csak most kezdődik. A kilépés megerősítése után megindul a kötélhúzás az Európai Unió és a brit kormány között arról, mit tartalmazzon a két fél közötti kereskedelmi megállapodás. Az EU-nak továbbra is egységet kell felmutatnia, s nem szabad engednie a belső piaci szabályok felvizezését. Észnél kell lenni, azt ugyanis nem szabad hagyni, hogy a Brexit legnagyobb áldozatává Írország álljon. Ha viszont a britek teljesen felszámolják a belső piaci szabályozást, az szintén tragikus lenne az EU szempontjából. Az Uniónak ki kell állnia a Nagy-Britanniában munkát vállaló uniós polgárok érdekeiért is, mert nagyon aggasztó mindaz, ami a kampány során elhangzott. Ha minden rosszul alakul, tíz-, sőt százezreknek kell majd hazatérniük.
Hiába hozott a választás egyértelmű eredményt és tory sikert, a Brexit miatti kérdőjelek csak tovább sokasodnak.