A természet alkotta, a természet pusztította el a sziget jelképét. A tenger fölött 28 méter magasan húzódó szikla kivételes természeti képződmény volt. Lélegzetelállító szépsége pazar díszlet, megihlette a Trónok harca készítőit is. Lábánál forgatták az HBO fantasy sorozatának nagyszabású esküvői jelenetét. Pár másodperc alatt semmisítette meg a vihar, 2017. március 8-án, délelőtt fél tíz körül.
Hogy mióta állt ott, csak találgatják. A lovagkori (1530–1798) leírások nem említik, egy 1824-ben készült rajz hátterében pedig úgy látszik, mintha hatalmas barlangszáj volna – annak beomlásával keletkezhetett a következő évtizedekben. A legkorábbi ismert fotó a brit gyarmati uralom idején örökítette meg. Michael Dundon felvétele (1879) fontos dokumentum, mert a későbbi képekkel összevetve megmutatja, milyen ütemben morzsolta fel az erózió a mészkövet.
Félelmetes viharok, óriási hullámok ostromolták, pillére és vízszintes kőlapja egyre vékonyodott. Amikor 2012-ben tonnás darabok váltak le róla, geológusok figyelmeztettek, már nem sokáig bírja. Lezárták, de sokan a tilalomnak fittyet hányva továbbra is felkapaszkodtak rá. Nagy szerencse, hogy éppen senki sem járkált a tetején az orkánszerű szélben, amikor a hullámok elmosták. Videó sem készült a drámai pillanatról, csupán egy ember állítja, hogy szemtanúja volt.
A máltai kormány nemzetközi ötletbörzét hirdetett, mit kezdjenek a helyszínnel, a Dwejra-öböllel. Szvetozar Andrejev orosz építész rozsdamentes acélból újra akarta építeni az ablakot. Mások azt javasolták, virtuálisan teremtsék újra, térhatású lézerképként (hologram) kivetítve.
A környék ingatlancápájának, Joe Portellinek, mint mindenről, az jutott eszébe, hogy luxushotelt kellene építeni. Egyik elképzelés sem bizonyult meggyőzőnek.
A Földközi-tengeren egyetlen szikla, Gibraltár hírneve vetekszik az Azúr ablakéval. Okkal gondolták, hogy pusztulása csapás lesz az idegenforgalomra. „Mintha a Louvre vesztette volna el Mona Lisát” – érzékeltette Evan Hadfield kanadai dokumentumfilmes. Akárcsak a turisztikai szakembereket, őt is meghökkentette, hogy a látogatók lelkesen ragaszkodnak a hűlt helyéhez.
Hadfield szerint ez azt példázza, milyen nehezen dolgozza fel a veszteséget az emberi lélek. Lehet ebben valami. Beköszöntött a tél, véget ért a turistaszezon. Az afrikai partok közelében, de az Európai Unió területén fekvő szigeten ilyenkor bezár a legtöbb étterem, már elvetemült skandinávok sem ugrálnak a vízbe. Csak az Azúrablaknál tolonganak a külföldiek. December elején megemlékeztek arról, éppen ezer napja veszett oda az ikonikus szikla. Amúgy bőven maradt látnivaló az öbölben. A Beltenger festői lagúna; apró tavacskának tűnik, holott tengervíz táplálja egy hasadékon keresztül. Áll még a XVII. századi őrtorony, amit a máltai (johannita) lovagok építettek a kalózok elleni védekezésül. A szemközti szirten, a Gomba-sziklán különleges növény terem, amelynek varázserőt tulajdonítottak. Aki nem rest felkapaszkodni a part menti ösvényen, barlangszentélyhez ér, amit Tanit istennő tiszteletére vájtak a puha sárga mészkőbe a karthágóiak, Krisztus előtt jó ötszáz évvel.
És ez csak a felszín, a tenger alatt újabb csodák lapulnak. Paul Wolkovsky szerint, aki túrákat vezet Dwejra búvárparadicsomában, „a merülőhely még izgalmasabb az omlás óta”. A Mielaħ-völgy közeli torkolatában pedig kisebb, de hasonló boltív emelkedik ki a tengerből, mint amilyen híres „nagytestvére” volt. Ez a sziklamászók kedvence, más kiránduló alig jár arra. A néhai Azúrablaknál viszont rendületlenül lövik a szelfiket, háttérben a láthatatlan látványossággal.
