Bár az elnök uralja a terepet, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) stábjánál azért mindig rá lehetett bukkanni józanabb hangokra is. Nem elsősorban a monetáris politikára vagy az alapkamat mértékére gondolunk, ebbe ugyanis sok beleszólásuk nincs. Sokkal inkább azokra a jelentésekre, amelyek viszont nem egy jegybank szűkebben értelmezett tevékenységi körébe, sokkal inkább a gazdasági és konjunktúrakutatók feladatai közé tartoznak.
Matolcsy György elnök mint a gazdaságstratégia önjelölt (és a kormányfő által elismert) sugalmazója olyan, a pénzügyi stabilitáshoz és az inflációhoz csak többszörös áttételekkel kapcsolódó területekről készíttetett tetszetős, alapos elemzések nyomán összeállított kiadványokat, mint a lakás- vagy a kereskedelmi ingatlanpiac, sőt a versenyképesség, amelyről még 330 pontba szedett, számos megszívlelendő javaslatot tartalmazó füzetke is született. A kívülálló kénytelen azt feltételezni, hogy a jegybanki elemzőknek alaposan át kellett képezniük magukat, hogy mindehhez megbízhatóan hozzá tudjanak szólni.
Az igazi meglepetést azonban az általában az esztendő utolsó hónapjára időzített 2019. évi Növekedési jelentés tartalma okozta. Közismert, hogy Matolcsy György a töretlen gazdasági növekedés megszállottja, a jegybank hitel- és kötvényprogramjai, nem is rejtetten, mind-mind ezt a célt szolgálják. Arra azonban csak a legmerészebb álmainkban mertünk gondolni, hogy az idei jelentést teljes terjedelmében a környezet állapotának, és a növekedésre gyakorolt hatásának szentelik. Jegyezzük meg: teljes joggal, ráadásul a szakirodalom alapos tanulmányozását követően.
Vezérelvük azonban csak az lehetett, hogy a globális gondokat véletlenül se lehessen a hazai viszonyokra vonatkoztatni. Annak ellenére, hogy a kötet nyitómondata így hangzik: „A Növekedési jelentés a magyar gazdaság hosszabb időhorizonton mutatott és várható fejlődési pályájáról, illetve az azt meghatározó legfontosabb tényezőkről nyújt átfogó képet.” Ezt követően viszont a magyar gazdaságra utalás sem történik. Búslakodhat is a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, akinek a portréja a címlapot ékesíti.
A globális világba való menekülés azért is szembeötlő, mert Magyarország elrettentő példája a szűklátókörű gondolkodásnak: hiszen hagyjuk, hogy olyan környezetszennyező iparágakat telepítsenek hozzánk a multinacionális cégek, amelyekre hazájukban csak tekintélyes többletberuházás árán kapnák meg a működési engedélyt. Türelmesen tűrjük azt is, hogy más országok hulladékát nálunk helyezzék el. Tény az is, hogy úgy termelik meg egyes hazai cégek az uniós széndioxid kibocsátás 1,4 százalékát, hogy eközben a magyar GDP még a 0,8 százalékot sem éri el.
Mint a Policy Solutiontól tudjuk: „Magyarországot kiemelten sújthatja a klímaváltozás (...) létre kell hozni olyan gyorsan reagáló technikai, pénzügyi, szervezési feltételeket, amelyek alkalmasak a váratlanul jelentkező szélsőséges időjárási események káros hatásainak megelőzésére, illetve kezelésére.” Erről is érdemes lenne megtudni az MNB véleményét.