Nem könnyű ma Gyömrőn iskolásnak lenni. A Weöres Sándor Általános Iskolában a napokban mondta fel a szolgálatot az az öreg gőzkazán, ami negyven éve még olajkazánként kezdte pályafutását. A Fekete István Általános Iskola katasztrofális állapotáról (leszakadt vakolat, beázott, penészes tantermek, elöregedett elektromos hálózat és fűtési rendszer) tanévkezdés előtt egy-két héttel számolt be az országos sajtó.
De ami a gyömrői tanintézményekkel a közelmúltban történt, nem helyi sajátosság. Augusztus közepén a kecskeméti Zrínyi Ilona iskola vált életveszélyessé a hulló vakolat miatt, tavaly szeptemberben az egri Hunyadi Mátyás általánosban kellett szüneteltetni a tanítást, mert az épület annyira szétázott, hogy teljesen használhatatlanná vált. Két éve a kispesti Erkel Ferenc Általános Iskolában a tél közepén hetekig nem volt fűtés. A sort hosszan lehetne folytatni; az elmúlt években nem kezdődött el úgy tanév, hogy ne hallhattunk volna szó szerint az összeomlás szélén álló iskolákról; nem kezdődött el úgy a fűtési szezon, hogy valahol ne kellett volna diákoknak nagykabátban vacogniuk az osztálytermekben.
Pedig amikor 2013-ban a Klebelsberg gróf nevét megcsúfoló állami iskolafenntartó elvette az önkormányzatoktól intézményeik fenntartási jogát, azt ígérték, minden szebb, minden jobb lesz. Nem lett, így 2016-ban a működtetési jogot is elvették, hogy tisztább, gördülékenyebb rendszert teremtsenek. Ez sem sikerült, amit végül a hatalom is belátott: 2017-ben részben decentralizálta az iskolák irányítását 59, saját költségvetésű tankerülettel.
A helyzet így sem lett sokkal jobb, a továbbra is szűkmarkúan mért állami oktatási ráfordításnak betudhatóan. Legutóbb a november 8-ai Magyar Közlönyben jelent meg: 1858 millió forintot vettek el az iskolafelújítási programoktól és csoportosították át kiemelt kormányzati „magasépítési” beruházásokra. A gyerekek meg, ha eddig sikerült nekik, talán ezután is kibírják valahogy a nyirkos falakon kúszó penészvirágok között.