A nemzetközi és hazai sajtó kitüntetett helyen kezeli a Donald Trump amerikai elnök ellen folyó, demokrata kezdeményezésű kongresszusi impeachment-eljárást. Ez azt a látszatot kelti, mintha egész Amerikát csupán ez a kérdés foglalkoztatná éjt nappallá téve, úgy, mint például Richard Nixon elnök esetében a hetvenes évek elején.
Valójában ennek az ellenkezőjéről van szó. A beidézett tanúk kongresszusi meghallgatását feltűnően langyos televíziós érdeklődés övezi, a nézők száma alig haladja meg a napi tízmilliót a 330 millió lakosú országban. A CNN egyik friss felmérése szerint az embereket foglalkoztató nyolc fontos gazdasági és politikai kérdés közül az impeachment szorult az utolsó helyre, mélyen a gazdaság, egészségügy és más területek mögé. Annak ellenére, hogy a médiacsapból szinte csak impeachment folyik, a felmérések szerint a közvélemény által mérsékelt politikai prioritásúnak tartott esemény csekély hatással lesz a szavazói preferenciákra a jövő évi elnökválasztáskor.
Miért ez a nagy szakadék a közvélemény és a csúcsra járatott elitmédia között, különösen annak liberális szárnyán? Amerikából követve az eseményeket, a fő okot abban látom, hogy az impeachmentet a közvélemény többsége alapvetően szűkkeblű pártpolitikai hatalmi vetélkedésnek tartja. Jellemző, hogy az alkotmányos vádeljárással kapcsolatos vélemények szinte tökéletes szinkronban vannak a párthovatartozással: a demokraták akarják, a republikánusok ellenzik az impeachmentet. Így is a közvélemény kisebbik fele kívánja az elnök idő előtti hivatalvesztését, mivel a bizonytalan szavazók többsége – a legnagyobb szavazóréteg – is az ellenzők között található.
A másik ok az, hogy az amerikaiak java része Trump gyakori politikai baklövéseit – közte az ukrán elnökkel folytatott inkriminált júliusi telefonbeszélgetést – szofisztikált politikai stratégia helyett inkább szakmai inkompetenciának, személyes hübrisznek tekinti, ami szerintük nem impeachment súlyú, nem kiemelt jelentőségű bűncselekmény vagy vétség.
Végezetül: a következő elnökválasztás 2020 novemberében már csupán karnyújtásnyira van. Elnökük sorsáról a kongresszusi kamarillaharcok helyett maguk a polgárok akarnak demokratikusan dönteni, a szavazófülkékben. Számomra nem kétséges, hogy így lesz, 2020. november 3-án, a Potomac partján most zajló látványos tűzijátékok ellenére is.
Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza