A munkanélküliségi és a foglalkoztatás adatok hónapok óta szinte mozdulatlanok, ez azt tükrözi, hogy lényegében kimerültek a munkaerőtartalékok?
Közel járunk ugyan a teljes foglalkoztatottsághoz, de a három és fél százalékos munkanélküliségi adatba nem számítják bele azokat a közfoglalkoztatottakat, akik átmenetet képeznek a valódi foglalkoztatottak és a munkanélküliek között. Közülük mintegy 30-40 ezer ember átvihető a versenyszférába. Emellett 70 ezer lehet azoknak a száma, akik tartósan beleragadnak a közfoglalkoztatotti állapotba. Viszont a munkanélküliekhez számolják azokat, akik éppen tartanak valahonnan valahová. A kormánynak határozott szándéka, hogy a közfoglalkoztatottak számát tovább csökkentse. Két esztendővel ezelőtt még 200 ezren voltak. A csökkentés oka elsősorban pénzügyi jellegű, hiszen ez a foglalkoztatás csak kiadással jár, bevételt nem eredményez.
Mekkora jelenleg az igény friss munkaerőre?
Becslések szerint 200-250 ezer fő között lehet ez a szám, a teljes munkaerőpiacon. Pontos adatok azért nem állnak a rendelkezésre, mert a vállalatok nem jelentik be azokat az üres álláshelyeket, amelyekre reálisan nem kapnak jelölteket a munkanélküliek közül. Azok a számok sem jelennek meg, amikor egy cég fejleszteni szeretne, de eleve letesz erről a tervéről, amikor már látja, hogy nem talál megfelelő számú munkaerőt. A gazdaság fejlődésének ma már akadálya, hogy nem áll rendelkezésre kellő számú munkaerő sem mennyiségben, sem minőségben.
A pótlás főleg külföldi munkaerőből történhet?
Erre rákényszerülünk. Külföldről most már jobbára olyanokat lehet csak behozni, akik nem beszélnek a nyelvünkön. A határon túli magyarok közül aki akart az már régen átjött. Ha most fogalmazódik meg közülük valakiben, hogy külföldön szándékozik munkát vállalni az többnyire nem Magyarországra jön, inkább Nyugat-Európába megy. A legnagyobb küldő ország Ukrajna, de már onnan sem a magyar nemzetiségűek jönnek. Így csak ott tudják őket elhelyezni, ahol nem feltétel a magyar nyelv ismerete. Csapatokban foglalkoztatják őket, és a nyelvüket ismerő művezetőt vagy tolmácsot, koordinátort is alkalmaznak melléjük, a tudnivalókat pedig anyanyelvükön megkapják írásban. Sokukat az építőiparban foglalkoztatják, de más iparágakban is megtalálhatóak. A mezőgazdaságban találkozni lehet indiaiakkal, vietnamiakkal, de még közép-amerikai országokból származókkal is. Arról ugyanakkor nem szabad megfeledkezni, hogy a külföldi munkaerő drágább, mint a magyar. A toborzásnak is vannak költségei, jutalékokat kell fizetni, a munkavállaló utazását is állni kell, és a megfelelő szálláshelyet is nyújtani kell. A javadalmazásuk általában azonos a hazai munkavállalókéval.
Arra lehet felkészülni, hogy a hiányzó 200 ezer munkavállalót külföldről hozzuk be?
Az tény, hogy demográfiai okokból a hazai munkaerő létszáma folyamatosan csökken, évente mintegy 40 ezer fővel, ez 10 év alatt 400 ezer ember, a teljes jelenlegi foglalkoztatotti létszám 8-10 százaléka. Arra nem lehet berendezkedni, hogy ennyi munkavállalót külföldről hozunk be. A gazdaságnak kellene olyan hatékonysággal működni, automatizálni, modernizálni, új munkaszervezési módszereket alkalmazni, a termelékenységet növelni, hogy a fajlagos munkaerő-igény kisebb legyen. De a vendégmunkásokra akkor is szükség lesz leginkább a hiányszakmákban.
Mennyire tartós, hogy az itt dolgozó vendégmunkások Magyarországon is maradnak?
Vegyes a kép. Vannak akik mindössze fél évig, háromnegyed évig maradnak, utána Nyugat-Európába veszik az irányt a magasabb bér reményében. Letelepedésük szóba se kerül, számukra ezt elősegítő nyelvtanfolyamokat sem szerveznek, legfeljebb néhány alapszót sajátítanak el. A családok sem jönnek a munkavállalók után.
Egyes cégeknél már előfordulnak tömeges elbocsátások is. Mi lehet ezeknek a dolgozóknak a sorsa? Könnyedén felszívja őket a piac, elhelyezkedési gondokról nem tudunk. A munkaerőhiány ezáltal nagyságrendekkel nem csökkent. Sőt más iparágak örömmel fogadták a felszabaduló dolgozókat, minden bizonnyal így lesz ez a közeljövőben is. Ahhoz, hogy komoly foglalkoztatási gondok legyenek Magyarországon, drámai lassulásnak, válságközeli állapotnak kellene bekövetkeznie.
Érzékelhető-e változás a magyarok külföldi munkavállalásában?
Nemzetközi viszonylatban még mindig alacsony az arányuk, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentősen felgyorsult. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy például Lengyelországhoz vagy Szerbiához viszonyítva nálunk későn indult be. Ez egy öngerjesztő folyamat, minél többen vannak kinn, annál többen lesznek azok, akik ugyancsak megpróbálják. Sajnos ez a folyamat a jövőben, minden erőfeszítés ellenére tovább fog erősödni. Jelenleg a munkaerő mintegy 6 és fél százaléka dolgozik külföldön. Ez a legalacsonyabb arány a régiónkban. Miért gondolnánk azt, hogy mi ki fogunk lógni a sorból? Az elszívó hatás tovább érvényesül majd. Vannak olyan országok a térségünkben, ahol már két számjegyű, sőt húsz százalékban mérhető a külföldön dolgozók számaránya.
Az országon belüli mobilitás miképpen alakul?
Ez sajnos csekély, mert csak jelentős bérkülönbségért mozdulnak meg az emberek, s ha már megteszik, akkor ezt külföldön előbb találják meg, mint itthon. Szomorú, hogy a belföldi mobilitást a kormányzat sem támogatja eléggé. A vállalati lakhatási támogatást megadóztatják, és nem lehet egyszerű költségként elszámolni. Az MGYOSZ azért lobbizik, hogy ez a helyzet változzon meg. Talán javulást hozhat, hogy az önkormányzatokat támogatja az állam, ha munkásszállókat építenek. Szó van arról, hogy jövőre ezt kiterjesztik a vállalatokra is. A fenntartás járadékoltatása azonban továbbra is megmarad.
A munkaerőpiac "másik végén", milyen tapasztalatok vannak a fiatalok elhelyezkedéséről, hiszen még mindig viszonylag magas a pályakezdők munkanélküliségi rátája?
Ez a generáció úgy szocializálódott, hogy van miből válogatniuk. Számukra a stabilitás kevésbé fontos, mint egykor. A magasabb jövedelem, a biztosabbnak látszó karrierlehetőségek és a könnyebb munka miatt hajlandók kivárni. Az életmódhoz való kötődés erősebb, mint egy adott munkahelyhez, munkához való ragaszkodás.
A munkaerőhiány egyik megoldási módja a digitális technikák minél szélesebb körű elterjesztése. Ugyanakkor legalább 30-40 ezer informatikus hiányzik a piacról. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?
A helyzet aggasztó, egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a felsőfokú informatikus hallgatók be sem fejezik a tanulmányaikat. Részképzettséggel is könnyedén el tudnak helyezkedni, ami egyébként világjelenség, ezért természetesen itt is nagy az elszívó hatás, az informatikusaink nagy számban mennek külföldre. Bár az informatikus fizetések nálunk is kiugróan magasak, de még így sem vagyunk versenyképesek.
Közelednek a 2020-as bérmegállapodási tárgyalások. Mi várható?
Idén mind az infláció, mind a termelékenység magasabb lett a korábban vártnál. A termelékenység növekedésénél azonban nem látunk tisztán, mert a Pénzügyminisztérium és az MNB számai eltérnek egymástól. Felkértük a pénzügyi tárcát, hogy mutassa be a metodikai különbségek okát, továbbá vázolják a jövő esztendei gazdasági kilátásokról szóló elképzeléseiket, miképpen látják a lassulás esélyeit. Ez azért fontos, mert tavaly két éves bérmegállapodás született, amely 2020-ra is 8 százalékos bérnövekedést irányoz elő. A megállapodáskor feltételezett gazdasági mutatók azonban a korábban prognosztizálttól némileg eltérően alakulnak, így indokolt a megállapodás felülvizsgálata. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának decemberi ülésén erről is fogunk tárgyalni.
