Főleg a magyar színházi élet félti a függetlenségét, miután egy kiszivárgott tervezet tanúsága szerint Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy egységes irányítást tart szükségesnek a kultúrában. A cikk összefoglalója szerint a jobboldali-nacionalista miniszterelnök kormánya „nemzetstratégiai szintre emelte a kultúrpolitikai célokat”. A terület dolgozói pedig elégedjenek meg azzal, hogy aktívan védelmezik a nemzet megmaradását, jólétét és felvirágzását. Ennek érdekében Nemzeti Kulturális Tanács alakul, természetesen olyanokból, akiket gondosan megválogatnak. Módosul a finanszírozás és bővül az állam beavatkozásának köre.
Ily módon, a támogatások megvonásával megfojthatják a szabad színházi világot. Az igazgatók kinevezésénél a kormányé lesz a végső szó. A nyilvánvaló cél az, hogy így egyenlítsék ki a számlát a helyi választásokon elszenvedett kínos vereségért. A hatalom persze eddig is megnehezítette azoknak az életét, akik nem a völkisch-nemzeti vonalat képviselték a kultúrában.
A független társulatokat eddig is anyagi bizonytalanságban tartották. Bizonyos haladó színházi alkotók ellen kampányok folytak, a pénzek odaítélésének rendszere átláthatatlan és elfogult volt. Az új javaslattal alighanem vége a kritikus és független kultúrának Magyarországon. A mai tüntetés felhívásához idáig 20 ezren csatlakoztak.
Kósa Lajos egyik emlékezetes kijelentésével igyekszik megismertetni (ha úgy tetszik: sokkolni) az osztrák olvasókat a magyar állapotokkal az ÉS főszerkesztője: vendégkommentárjában azt idézi a Fidesz alelnökétől, hogy 10 millió turista jön Magyarországra, ők sem kapnak enni az államtól, mégsem halnak éhen. Kvázi, nem kell ugrálni, amiért a tranzitövezetekben megvonják az élelmet az elutasított menedékkérőktől. (A cikknek az a címe: miként gondolkodnak Magyarországról külföldön?) Kovács Zoltán emlékeztet arra, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ez ügyben 17-szer marasztalta el az Orbán-kormányt, ahányszor csak a Helsinki Bizottság oda fordult.
De hát a miniszterelnököt is csak anya szülte, mégis az a benyomás, mintha büszke lenne arra, hogy nálunk menekülteket éheztetnek. A jelszó nagyjából az: ne érezzék magukat jól magyar földön. Ám a kérdés ezek után az, mi maradt a nemzeti karakterből? A faragatlanság? A kegyetlenség számtalan változata? Miközben még az sem kizárt, hogy Európa is erre az útra tér rá. Főleg azért, mert az elvhű németek a jelek szerint egyre gyakrabban felpuhítják az alapértékeket. Mintha Berlin és a multik számára a gazdasági különszerződések, az adókedvezmények és az alkalmazottellenes egyezségek fontosabbak volnának, mint a szabad verseny eszménye. Nincs kétség afelől, hogy az úgynevezett stratégiai megállapodásokból olyan ügyletek kerekednek ki, amelyek állami szintre emelik a korrupciót.
A jelek szerint a néppárti bölcsek tanácsa sem kapkodja el, hogy előterjessze ajánlását a Fidesz tagságáról. Már 8 hónapja dolgoznak a jelentésen, de úgy tudni, hogy az idén már aligha rukkolnak ki a magyar helyzet elemzésével. A döntés kétségtelenül nem egyszerű, hiszen a legnagyobb EP-frakció egy egész országról fog véleményt mondani ily módon. Az ítélet még a folyamatban lévő jogállami eljárást is befolyásolhatja. De ettől még következmények nélkül maradhat az alapértékek megszegése, mert az unió nincs felfegyverkezve a normák eltorzításának esetére. Mintha Európa kimondatlanul ugyan, de elfogadná és megengedné az erkölcsi igénytelenséget, mint amivel szemben nincs mit tenni. És ha ezek után netán vannak olyanok, akiket megdöbbent Kósa Lajos cinikus megjegyzése, akkor azért csak ne legyünk rá büszkék.
Ma lép hivatalba az EU külpolitikai főmegbízottja, a veterán spanyol (katalán) szocialista, Joseph Borrel, aki az egyenes beszéden kívül arról nevezetes, hogy határozottabb uniót tart szükségesnek a világban, de cseppet sem lesz könnyű dolga. Persze, hogy nem tesz lakatot a szájára, azt úgy is lehet venni, hogy nem diplomatikus. Tavaly például, országa friss külügyminisztereként az egyik legelső interjújában Európa struccpolitikájáról lamentált a migráció és a demokrácia kapcsán. Majd nem sokkal később elárulta, hogy Trump a bevándorlás megakadályozásra azt tanácsolta neki: Madrid emeljen falat a (csaknem 5 ezer kilométer széles) Szaharában.
Új szerepkörében az a fő teendője, hogy megerősítse az EU szerepét a nemzetközi színtéren. Bennfentesek ugyanis attól tartanak, hogy a földrész a globális sakktáblán csupán gyalog lesz, amelyet félresöpör a szeszélyes amerikai elnök vagy a tekintélyelvű Kína. Főleg a nagy tagállamok azon vannak, hogy gyorsabban szülessenek meg a döntések és érdemibbek legyenek a viták. Ezt persze könnyű mondani, amikor egyes kormányfők hazai pozíciója gyenge, azon kívül a tagok véleménye eltér olyan kérdésekben, mint a transz-atlanti viszony, Törökország vagy a Közel-Kelet. Az Európai Külkapcsolati Tanács madridi irodavezetője külön megemlíti, hogy a német politika megosztott és megbénult, Marcon Berlin megkérdezése nélkül dob be indítványokat, miközben Magyarország és mások egyre inkább blokkolnak mindent, mert egyszerűen nem akarják, hogy működjön a szervezet.
Magyarország nemrégiben megakadályozta, hogy az unió megbírálja Trumpot, amiért az úgy határozott, hogy immár nem tekinti illegálisnak a megszállt területeken lévő izraeli településeket.
Hírek szerint a Bizottság alelnöke szerdán terjeszti elő klímavédelmi javaslatát és a „Zöld New Deal”-t azután csütörtökön-pénteken megvitatják az évzáró csúcstalálkozón. A cél az, hogy Európa 2050-ig nullára csökkentse a nettó széndioxid kibocsátást -, csakhogy a magyar, a lengyel és a cseh kormány továbbra sem kívánja elkötelezni magát az időpont mellett. Úgy tudni, azt akarják, hogy az EU vállaljon kötelezettséget az erősen a szénre épülő 3 gazdaság átállásának anyagi támogatására, még a megadott határidő utánra is. Egyben az atomenergia fontosságát hangsúlyozzák a klímasemlegesség elérése szempontjából, ezzel viszont Ausztria nem ért egyet. De kétkedő hangok hallatszanak a néppárti frakció soraiból is. Így von der Leyennek és Michelnek, az Európai Tanács elnökének igen nagy diplomáciai ügyességet és meggyőző erőt kell tanúsítania az álláspontok közelítésére.
