Zuzana Caputova áprilisi elnökválasztási győzelme volt az első olyan nagy áttörés, amely az egyre euroszkeptikusabb, autoriter vagy azzal kacérkodó kormányok uralta kelet-közép-európai országokban azt a reményt keltette, hogy tényleg lehet más a politika. Az azóta eltelt hónapok azonban azt jelzik, csodák aligha léteznek.
Caputova, a civil aktivistából lett szlovák elnök győzelme átírta ugyan a szlovák politikát, de egyelőre úgy tűnik, pártja nem tudja végrehajtani a bravúrt a jövő februári parlamenti választásokon. A 2017 novemberében alapított Progresszív Szlovákia, koalícióra lépve a másik eurofil, liberális új formációval, a Spoluval a májusi EP-választásokat alacsony, 22,72 százalékos részvétel mellett, meg is nyerte, 7 százalékot verve Robert Fico pártjára, a jelenleg is kormányzó szociáldemokrata Smerre,de továbblépni nem tudott.
A november végén közzétett felmérések szerint a Smer újra magasan vezet, a szélsőjobb pedig mondhatni tarol az ifjúság köreiben, épp azon választók között, akik a Progresszív Szlovákia/SPOLU első számú potenciális választói lehetnének. A tavalyi újságírógyilkosság nyomán lemondásra kényszerült Robbert Fico helyét mind a Smer, mind a kormány élén a fiatal Peter Pellegrinni vette át, és mára a Smer 19,1 százalékos támogatottsággal újra a legerősebb párt. A PS/Spolu a szavazatok 9,7 százalékát hódítaná el, ha most rendeznék a választásokat, de tőlük csak néhány tizedre leszakadva, 8,9 százalékkal áll a képzeletbeli dobogó tetején Marián Kotleba neonáci formációja, a Mi Szlovákiánk Néppárt, az ĽSNS. Minden bizonnyal az is nagymértékben hozzájárult a szlovák progresszívek szárnyalásának megtöréséhez, hogy ugyancsak az EU-értékei iránt elkötelezett, a PS/SPOLU-tól nem sokban különböző pártot alapított a leköszönt volt államfő, Andrej Kiska is, Za l’udi/Az Emberekért néven.
Hogy mennyire képlékeny egyelőre a szlovák politikai mezőny az is jelzi, hogy az említett, november elején készített, de a hónap vége felé bemutatott felmérésen a Za l’udi még 8,8 százalékkal negyedik, míg egy másik, a hónap második felében végzett közvélemény-kutatáson már második 12,5 százalékkal, hajszálnyival megelőzve a 12,4 százalékon álló PS/SPOLU-t és a térség talán legprimitívebben szélsőséges formációját, a 10,4 százalékon mért L’SNS-t is. A Smer ebben a mérésben is első, bár itt támogatottsága némileg alacsonyabb, 18,4 százalék.
De konkurenciája akadt a Smernek is. Tomás Drucker, korábbi egészségügyi miniszter is új pártot alapított augusztusban Dobrá voľba (Jó választás) néven, amelyet máris 3,9 százalékon mérnek. A szélsőségesek választéka is bővült az elnökválasztáson is indult alkotmánybíró, Stefan Harabin Vlasť nevű pártjával, amely 3,5 százalékon áll máris.
A két táborra oszlott magyar pártok egyike sem éri el egyelőre a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Az MKP vezette Összefogás viszont emelkedett, 4,5 százalékon mérik, a Híd- Magyar Kereszténydemokrata Szövetség koalíciója viszont esett, 2,4 százalékon áll.
A szlovákiai politika sok tekintetben különbözik a régió más országaitól. Mindenekelőtt a politikai mezőny rendkívüli felaprózottsága miatt – jelenleg 9 párt jutna be a parlamentbe, miközben a küszöb alatti pártokra 24,5 százaléknyi szavazat jut. Májusban az EP-választáson 31 politikai párt indult, közülük hat szerzett mandátumot.
Zuzana Caputova áprilisi, majd a PS/SPOLU májusi EP-választási győzelmét a normalitás, a demokrácia győzelmeként ünnepelte az egész régió, amely ösztönzőleg hathat a térség más hasonló, EU-jogállam-demokráciapárti-liberális-zöld formációinak térnyerésére, hiszen ők épp a jövő választói, az ifjúság köreiben a legnépszerűbbek. Ezt viszont máris cáfolja egy friss felmérés, amely egyértelműen azt mutatja, Kotleba és a szélsőségesek nyernék a 2020-as parlamenti választást, ha a fiatal szavazókon múlna. A legijesztőbb azonban az, hogy míg az idősebb korosztályok között sok a protestszavazó, a liberális új pártok támogatói is sok esetben a régi elit ellen és nem annyira az újak képviselte értékek mellett voksoltak, a legfiatalabbak viszont meggyőződésből állnak a szélsőjobb mellé. Közülük 37 százalék támogatná egy olyan erőskezű vezető hatalomra jutását, amely a demokratikus alapintézmények megkerülésével, akár a parlament és a társadalom akaratával szembemenve egyszemélyben hozná meg döntéseit. Kotleba pártja 14 százalékot szerezne, a PS/SPOLU viszont csak 8,6-ot köreikben. Kiska szintén eurofil, demokratikus pártja második az ifjúsági preferenciákban 8,3 százalékkal, a negyedik viszont az ugyancsak szélsőséges, populista megnyilvánulásairól ismert Boris Kollár irányította Sme rodina.
A neonáci Kotleba a 22 év fölötti, másodjára választók körében minden ötödik voksot megkaphatja, a 18-22 év közötti korosztályban viszont a volt és a jelenlegi elnök liberális zöld pártjai a nyerők. A fiatalok több mint negyede azonban bizonytalan, nemcsak abban, hogy kit választ, hanem arról sem tud dönteni, hogy részt akar-e venni a februári parlamenti választáson.
Ezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Szlovákia válaszút előtt áll, a Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya kivégzésszerű meggyilkolásával elkezdődött politikai átrendeződés nem ért véget és nem is jósolható meg egyelőre annak kifutása. Sokat mondó, hogy bár új pártok sora lépett színre, a fiatalok 82 százaléka még további új erők megjelenését tartaná szükségesnek. A februári parlamenti választás ilyen körülmények között nem csak a szlovák törvényhozás összetételére nézve lesz mérvadó, hanem régiónk új, modern, liberális, zöld, EU-párti formációira is kihathat.
Romániában sem sokkal biztatóbb a harmadik út helyzete. Itt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) akárcsak a szlovák PS civil mozgalomként indult, amely kezdetben bukaresti szövetségként a korrupcióellenességet és a környezetvédelmet tűzte zászlajára. 2015 nyarán alakult párttá a szövetség, 2016 őszén parlamenti párt lett. A mozgalom 2013-ban a verespataki ciántechnológiás aranybányászat elleni fellépéssel vált ismertté, majd a 2015 őszi, 64 halálos áldozatot követelő, a politikai és közigazgatási korrupciónak tulajdonított bukaresti diszkótűz tragédia nyomán szerzett országos ismertséget és támogatottságot. Az új, korrupciós botrányoktól mentes USR a román diaszpóra, az ifjúság és a magasan képzett nagyvárosi lakosság soraiban lelt először támogatókra. 2016-os 8,8 százalékos választási eredményét és negyedik helyét az idei EP-választásra 22,4 százalékra tornázta fel, csupán 0,1 százalékkal maradva le az akkor kormányzó szociáldemokratáktól és 4,6 százalékkal a választást megnyerő legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt 27 százaléka mögött.
A novemberi elnökválasztáson azonban már megtorpant az USR lendülete. A párt jelöltje, Dan Barna nem jutott be a második fordulóba sem, a frissen bukott és a román közéletben csak buta szőkeként vicctémává vált volt miniszterelnök Viorica Dancila is megelőzte. Barna kudarca annál is meglepőbb, hogy a Dancila mögött álló PSD a román közvélemény széles rétegeiben a korrupció megtestesítője, és a korrupcióellenesség eddigi leghitelesebb pártjának jelöltje így sem tudta legyőzni. Igaz, ehhez hozzájárult egy épp Barnát célzó, a kampányban bedobott, de egyelőre kamunak bizonyuló korrupciós vád is.
Bár elsősorban Barna személyes kudarcának tűnik az elnökválasztási 15,02 százalék, valójában nem az, inkább maga az USR kudarca. A párt novemberben már csak 10 százalékon állt, ami 5 százalékkal kisebb volt, mint elnöke támogatottsága, és 12-14 százalékkal kevesebb, mint a júliusi-augusztusi népszerűsége.
Jövőre helyhatósági és parlamenti választások is lesznek Romániában, és aligha valószínűsíthető a nagy áttörés. Bár Romániában hosszú ideje minden a korrupcióról és a korrupcióellenes harcról szól, többek között a Laura Codruta Kövesi vezette korrupcióellenes ügyészség hatékony, de sokak szerint kártékony fellépésének köszönhetően, ezt a korrupt rendszert fenntartó régi pártok uralma nincs veszélyben, csupán a baloldalt a jobboldal fogja váltani.
Hogy miért akadt el mind a szlovák, mind a román politika megváltójaként színre lépett új erő térnyerése? A nemzeti sajátosságok ellenére az alapvető okok minden bizonnyal azonosak. Feltételezhetően e pártok társadalmi-vidéki beágyazódásának hiánya az elsődleges ok. Hiába népszerűek elméletileg, kampányban a pártstruktúra hiányában nincs meg sem az a mozgósító képességük, sem az az anyagi erejük, mint a hagyományos pártoknak. Ugyanakkor az is sokat nyom a altban, hogy nekik még nincs kialakult, stabil szavazótáboruk, amely adott esetben mindent megbocsát „sajátjainak”. Igaz, ez egyben részben előny is, mert van növekedési potenciáljuk, míg a régi pártoknak inkább befagyott a stabil szavazótábora. Előnyök még fiatalságuk és „tisztaságuk”, mentesek a korrupciós botrányoktól.
Hogy ez mire lesz elég az leghamarabb a jövő februári szlovák, majd novemberi román parlamenti választáson derül ki.
