Három napjuk maradt a brit politikusoknak, hogy a maguk oldalára fordítsák a választókat. A négy év alatt rendezett harmadik parlamenti voks napján, csütörtökön teljes kampánycsend uralkodik, a média nem foglalkozhat semmilyen politikai kérdéssel. Vasárnap reggel a Sky News hírcsatornán sugárzott Boris Johnson-interjú a kormányfő számítása szerint a százhuszonharmadik volt a rövid korteshadjárat során. A tory vezetőnek mégsem bocsátják meg, hogy mindeddig nem engedett a BBC veterán, arroganciában aligha felülmúlható munkatársa, Andrew Neil felkérésének és nem állt a Channel 4 News rendelkezésére sem a világméretű környezetvédelmi válság leküzdéséről szóló pártvezetői vitában való részvétellel. A fő politikaformálókra nehezedő nyomás odáig fajult, hogy befolyásos média személyiségek, köztük Lord (Michael) Grade, a BBC és az ITV volt elnöke kérdőjelezik meg, jogosan várják- e el elsősorban a tévétársaságok az ismétlődő exkluzív pártvezetői megnyilvánulásokat és indokolt- e „hisztérikus” reakciójuk ezek alkalmankénti visszautasítására.
Az említett Sophy Ridge-beszélgetésben, mint ahogy a The Sunday Times politikai főszerkesztőjének, Tim Shipman-nek adott részletes nyilatkozatban is kiemelt helyet kapott a bevándorlás kérdése. Ahogy a 2016-os népszavás előtt a Vote Leave, úgy a 2019. decemberi választási kampány is látszatra a szigetországban szerencsét próbáló munkavállalók számának csökkentését tekinti végső adu ásznak. A kormányfő „garantálja” a bevándorlók számának csökkenését, annak ellenére, hogy a példaként követett ausztrál pontrendszer növekedéshez vezetett. Tervek szerint a potenciális munkavállalókat három csoportba osztják. A legmagasabban kvalifikált „kivételes tehetségek” vízum-elbírálását felgyorsítják. Őket előzetes állásajánlat nélkül is szívesen látják. A szakképzett munkaerő, köztük az NHS-t, az egészségügyi ellátást megcélzók konkrét megbízással a kezükben kapnak beutazási és letelepedési engedélyt, míg a szakirányú végzettséggel nem rendelkezők rövid időre és csak akut munkaerőhiánnyal küzdő szektorokban kapnak elhelyezkedési lehetőséget.
Ahogy minden alkalommal, a Sophy Ridge-interjúban is nagy hangsúlyt kapott a bizalom kérdése, hiszen Boris Johnsont úgy tartja számon a közvélemény, mint aki takarékosan bánik az igazsággal. Az egyik legbeszédesebb aktuális vád ellene az, - és válaszai ezúttal is kevéssé voltak meggyőzőek, - hogy hangzatosan ötvenezer új kórházi ápolói státusz létesítését ismételgeti, noha a valós szám „csak” 31 ezer, míg 19 ezernek a megmentése a cél az egészségügybe irányuló extra befektetéssel. Ez a konkrét terület különösen fontos, mert a Munkáspárt kampányának éppen az NHS megmentése a fokozódó privatizációtól, sőt amerikai befolyás alá jutástól az erőssége.
A kormányfő a Mail on Sunday konzervatív vasárnapi újság hasábjain tette közzé az egész nemzethez intézett levelét. Ebben 1906, 1945 és 1979 után a mostanit újabb „történelmi” jelentőségű választásnak minősíti, „melynek hatását évtizedekig fogjuk érezni”. Kedvenc fordulatával élve szólít fel a Konzervatív Pártra szavazásra, hogy „megvalósulhasson a Brexit”. Ha a kormánypárt nem szerez döntésképes többséget, Jeremy Corbyn és Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője szerez „lidércnyomásos” befolyást, melynek eredménye nem pusztán a Brexit-patthelyzet folytatódása, hanem többek között a közkiadások elszabadulása, súlyos adóemelések, az államadósság növekedése, a bevándorlás újabb hulláma lesznek.
Mindeközben a baloldalhoz közelálló The Observer arról számol be, hogy az ellenzéki pártok az utolsó pillanatban minden tory-ellenes szavazót arra kérnek, tekintsenek el hagyományos pártpreferenciájuktól és voksoljanak taktikusan. A kis többséggel tartott választókerületekben néhány jól megfontolt döntéssel meg lehet fosztani Boris Johnson Konzervatív Pártját a parlamenti többségtől. Az Unió-párti Best for Britain kampány közel 30 ezer választó megkérdezése alapján úgy véli, 36 kulcsfontosságú körzetben mindössze 40 ezer 700 taktikusan leadott cédula megakadályozhatja a többségi konzervatív kormányalakítást.
A hétvégi közvélemény-kutatások változatlanul nem egyértelműek. A közel 500 ezer interjún alapuló Datapraxis 38 fős tory többséget jelez előre, ami tízzel kevesebb, mint két héttel ezelőtt volt, de még mindig szolidnak mondható. A The Sunday Times által rendelt YouGov poll 43 százalékra becsüli a Konzervatívok népszerűségét, míg a Munkáspárt 33 százalékon áll. Mandátumokra lebontva ez azt jelentené, hogy Boris Johnson a legnagyobb arányú győzelmet szerezné meg Tony Blair 2005-ös, sorozatban harmadik diadala óta. Ha ez megtörténne, Boris Johnson jóslata szerint a 2012-es londoni olimpiához hasonló „baby boom” következne. Az időnként nagyon is diszkrét, máris öt vagy hatgyermekes „BoJo” nem válaszolt a találgatásra, hogy a születési hullám 55 éves korában rá és 31 éves barátnőjére, Carrie Symondsra is vonatkozna- e?
