;;

homeopátiás szerek;

- Egyértelműen áltudomány a homeopátia, mégis milliók hisznek benne

A homeopátiás terápia a különböző kultúrájú társadalmakba mélyen beágyazódott. Vele szemben eredménytelenek a tudományos bizonyítékok hiányára hivatkozó érvelések. Mint áltudományos módszert folyamatosan támadják, tolerálják, de tanítják is. Pedig a tudomány sosem békülhet ki e helyzettel. Ha ezt tenné, feladná legfontosabb alapelvét: a gyógyszerekkel kapcsolatos bizonyítékokra alapozott igényét. Ráadásul az is befolyásolja a közgondolkodást, hogy képzett szakemberek is cselekvő részesei a homeopátiás terápia gyakorlatának. A cikk szerzői nyugalmazott egyetemi oktatók, mindketten több mint 40 éven át tanítottak a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán

A homeopátia megalapítójának élete és története jól ismert. Samuel Hahnemann (1755−1843) a művelt, több európai nyelvet beszélő német orvos szakított a korabeli orvoslások drasztikus és káros módszereivel. Úgy vélte, hogy a purgálás, a hánytatás, az izzasztás, az érvágás (vérlevétel), a forró tapaszok és növényi szerek alkalmazása a betegségek nagy számához viszonyítva nagyon szegényes lehetőségek. Ezen felül közülük több ahelyett, hogy segítene, inkább károkat okoz. Helyettük egy új „ártalmatlan” módszert, az ún. homeopátiás terápiát vezette be. Módszerét egy természetes növényi anyag, a kínakéreg kivonatának hatására alapozta, amit ismételten adagolva, egészséges személyeken a malária tüneteire emlékeztető lázas állapotot hoz létre. E megfigyeléséből kiindulva fogalmazta meg általános következtetését, amely szerint: mindazok a szerek, amelyek egészséges embereken közepes vagy nagyobb dózisokban betegségek tüneteit okozzák, nagy hígításokban alkalmasak az azonos tünetekkel járó betegségek gyógyítására.

Ez az ún. „szimile-törvény” („simile similibus curentur”, „hasonló hasonlót gyógyít” [1796]), amely a modern orvoslásban azóta bizonyítottan nem meghatározó. A szimilék kutatása abból állt, hogy különböző farmakológiai szerek változó közepes dózisait önkísérletekben vizsgálták és megállapították, hogy milyen általános tüneteket mutatnak (gyógyszerkép). Majd ez utóbbiakhoz hasonlítják a gyógyítani kívánt betegségek tüneteit (betegségkép). Minél jobb a megegyezés a két tünetegyüttes között, annál hatékonyabbnak tartják a kiválasztott szimilét, amit azután olyan nagy hígításokban alkalmaznak, ami már – a „gyógyító hatáson” kívül – semmilyen más hatást nem vált ki. 

Samuel Hahnemann, az újítóHahnemann nem csak a sokat kritizált homeopátiás gyógymód atyja. Ő volt az, aki felismerte a korabeli gyógyítási módszerek „szegényes voltát” és közülük számosnak, például az ismételt vérlevételnek (érvágás) kifejezetten ártalmas következményét. Nem fogadta el kora egyik jelentős farmakológusának, Cullennek azt a vélekedését, amely szerint a kínakéreg mint adsztringens gyomorerősítő fejti ki maláriaellenes hatását. Helyette a kísérletes vizsgálat fontossága mellett érvelt. Nevéhez fűződik a kísérletes farmakológia módszerének bevezetése, megelőzve ezzel az élettan, kórélettan és a biofizika tudományok kialakulását. Előremutató volt: a betegek testi-lelki egyensúlyának (mai szóhasználattal: homeosztázisz) helyreállítására irányuló törekvése, a betegségek akut és krónikus csoportokba sorolása. Ami a homeopátiás orvoslás és a korabeli masszív kezelések eredményességét illeti, Hahnemann csaknem 50 éves tevékenysége egyértelműen az előbbi javára billentette a mérleg nyelvét. Ez alapján nem meglepő, hogy az Egyesült Államok Orvosi Társasága tiszteleti tagjává választotta. Halálát (1843) követően – hasonlóan más eszmékhez – tanai és módszerei napjainkig tovább élnek.

Napjainkban a homeopátiás szerekben nagy a választék. Ezért a praktizáló orvosok ritkán folytatnak szimilekutatást. Megelégszenek a homeopátiás gyógyszerkönyvekben megtalálható szerekkel és indikációkkal. De vannak kivételek is, mint a berlini fal anyagából készült legújabb „innovatív” szerek. Egyébként a homeopátiás alapanyagok – hasonlóan a konvencionális gyógyszerekhez – ásványi, növényi és állati eredetűek. Fontos, hogy minőségi követelményeik megfeleljenek a konvencionális gyógyszerektől elvártaknak. Hígításukat Hahnemann szerint addig kell növelni, amíg a szimptómát okozó hatásuk teljesen eltűnik, sőt ezen túlmenően olyan végtelen hígítást kell elérni, amikor az oldatban a szimiléből szinte már semmi sem található. Ilyen hígítás pl. a 12C vagy a nagyon kedvelt 30C, amikor a homeopá­tiás szer egységenkénti koncentrációja kisebb, mint egy molekula.

Hahnemann szerint a gyógyító erőt a hígítási folyamatban alkalmazott rázás/keverés („szukkusszió” = sorozatos hígítás-rázás, azaz „dinamizálás”) okozza. Ennek alapján a kis hígítású oldatot „alacsony/kis potenciálúnak”, míg a nagyon nagy hígításút „magas/nagy potenciálúnak” nevezik. Ez a felfogás teljes ellentétben van a mai, tudományosan elfogadott gyógyszerészeti értelmezéssel, amely szerint a kiváltott hatás intenzitása az adott gyógyszer koncentrációjával (adagjával) arányos. 

A homeopátiás szerek „hatóanyagai­nak” költsége kicsi, de az elkészítés és ellenőrzés annál nehezebb és komoly kétségeket vet fel. És ez akkor is igaz, ha léteznek homeopátiás gyógyszerkönyvek, amelyek előírásait a gyártó cégek – állításuk szerint – komolyan betartják. Az iparág méretére jellemző, hogy Franciaországban, ahol a lyoni BOIRON gyár állítja elő a homeopátiás szerek 60 százalékát, az éves termelési érték 600 millió euró, és 3600 alkalmazottat foglalkoztatnak.

Európában a homeopátiás gyógyszerekre évente több mint egymilliárd eurót költ a lakosság. A vény nélkül kapható készítmények az uniós piac 7 százalékát teszik ki. Az európai szakszövetség adatai szerint Magyarországon a lakosság 2–4 százaléka használt már homeopátiás szert, melyek termelői áron számítva a teljes hazai gyógyszerpiacnak nagyjából 0,3 százalékát teszik ki. Az évi 900 milliárd forintosra tehető iparágban ez hárommilliárdos tétel. 414 féle homeopátiás szer van forgalomban jelenleg Magyarországon. Közülük 49 (a korábban engedélyezettek), indikációval kerülhettek forgalomba, a jelenlegi szabályozás ezt már nem teszi lehetővé. Ha az azonos anyagot (szimilét), különböző koncentrációban tartalmazókat külön-külön számoljuk, akkor most csaknem 3000 készítmény kapható.

Falból vétettünk és azzá leszünk?

A betegségek kiváltó okait Hahnemann nem tartotta anyagi természetűeknek, vagyis a gyógyuláshoz anyagra talán nincs is szükség. Szerinte az egészséget a szervezet egyensúlya, harmóniája, egy „spirituális életerő” biztosítja, aminek erősítése és helyreállítása a gyógyítás feladata, szimilék alkalmazásával. A „miasma” egy kellően meg nem határozott „valami”, ami felelős a kóros állapotokért. Azt is állítják, hogy a kóros állapotot konvencionális (allopátiás) gyógyszerekkel nem lehet gyógyítani, mert azok csak a szimptómák megszüntetésére alkalmasak, de a „vitális erő” helyreállítására nem. Erre ugyanis csak a homeopátia képes.

A homeopátiás kezelés a beteg alapos megfigyelésével és tüneteinek pontos felmérésével kezdődik. Ezt követően a repertóriumból választják ki a megfelelő szert, amelyet az orvos felír. Fontos, hogy az orvos saját tapasztalatait is adja hozzá a szerhez, hogy a terápia „személyre szabott” legyen, s egyúttal lelki kezelést is nyújtson. Végül is a beteg testi-lelki egyensúlyát kell helyreállítani.

Ha tekintetbe vesszük: a „betegségkép” meghatározására fordított beszélgetés mélységét és időtartamát, ami minimálisan fél óra, a dolog meggyőzőnek tűnik. (Ez utóbbit érdemes összevetni: a konvencionális kezelések egy-egy személyre fordított idejével.) Manapság – „önbevalláson” alapuló tünetek alapján – már az interneten is elérhető terápiákat kínálnak. Például­ a népbetegségnek számító magas vérnyomásra három lépésben. Az első lépés: kérdőív alapján a személyes adatok és a szimptómák leírása és elektronikus elküldése. A második: a terápiás szer felírási díjának – ugyancsak elektronikus – átutalása, s végül a harmadik, a homeopátiás szer receptjének meg­kül­dé­se e-mail­ben, amit a beteg bárhol kiválthat. Mellékhatásoktól és toxikus reakcióktól nem kell tartania. Figyelemre méltó, hogy az interneten ajánlkozó orvos, mivel indiai, honfitársainak 50 százalékos kedvezményt kínál. Hogy hatásos-e a javasolt homeopátiás szer, arról nem szól a fáma, de a módszerről minden túlzás nélkül elmondható, hogy imponálóan egyszerű: nincs sorban állás – a személyes orvos-beteg kapcsolat híján – kizártak a bonyolult vizsgálatok, differenciál diagnózis stb. Maximálisan érvényesül a páciens személyes szabadsága. De milyen áron? Nem kis veszélyeket rejt magában, ha valaki befolyásolni engedi magát az ilyen végtelenül egyszerűsített módszerektől. Vegyük például a magyar nyelven is hirdetett arsenicum albumot (arzén-trioxid) 9-30C koncentrációban tartalmazó szert, amely annyi mindenre hat, hogy az már maga a képtelenség. Közben egyszerűen kiszámítható, hogy a csapvízben, amit mindenki fogyaszt, több a megengedett arzéntartalom, mint egy 30C-s készítményben.

Ha a repertóriumokban felsorolt szerek nem elegendőek a kívánt terápiás cél elérésére, a már érintett elvek szem előtt tartásával készíthetnek más innovatív homeopátiás „gyógyszert”. Így került forgalomba a már érintett, a berlini fal darabjai­ból készült, a londoni Ainsworths Pharmacyban ajánlott Berlini fal pirula és más folyékony készítményei. Mivel létezésekor a berlini fal embereket zárt el Németország és a világ más részeitől, emiatt, a szimile-elv alapján a „magányosság, a bezártság érzete” ellen, illetve kapcsolatteremtés előmozdítása érdekében javasolt használni a készítményt. Figyelemre méltóak az erősség és gyógyszerformától függő 18 és 108 angol font közötti árak is!

Abszurd, de az előző gondolat alapján: egy jól őrzött börtön tégláiból lehetne talán még hatékonyabb „szimilét” készíteni a „bezártság”, „izoláltság” érzete ellen! Vagy, vajon egy templom lépcsőjéből, kerítésének anyagából lehetne készíteni ateizmus elleni szert? De szabadjon a fentiek alapján egy másik innovatív szert ajánlanunk: a magyar futballcsapatok vezetőinek és játékosainak! Használják: a francia világbajnok futballcsapat cipőiből (vagy más tárgyaiból) készített homeopátiás „gyógyszert” „kellően dinamizált”, „magas potenciálú” formában, hogy elősegítsék nemzeti válogatottunk eredményesebb szereplését.  

Igazolatlan hatások

A homeopátiás kezelések alapjait tudományos módszerekkel eddig nem igazolták, annak ellenére, hogy ezzel az elmúlt 200 évben, a tudomány fejlődésével párhuzamosan, számos módon megpróbálkoztak. Nem tekinthető bizonyítónak az eltérő hatóanyag-hígítások aktivitására apelláló Arndt–Schultz-törvény, amely szerint minden farmakon kis hígításban stimulál, nagyban gátol, s még nagyobban pedig halálos. Nem bizonyított a már említett dinamizálás (rázás, „szukkusszió”), a hígítás során keletkező hő, az elektromosság, a mágnesesség, a víz molekuláinak emlékezése sem. Nem hozott eredményt a bonyolult polimerláncok képződésének az értelmezésbe vonása, és hatástalannak bizonyultak a fiziológiai, biológiai alapokra apelláló érvelések is. Maradt egyedüliként a leginkább elfogadott, s minden farmakológiai hatásnál számításba veendő placebo hatás, aminek nagysága különböző kórképekben – egyes vizsgálatok szerint – elérheti az 50 százalékot. Nem változtat a homeopátia megítélésén az sem, ha napjainkban egy „placebom-komplexet” és az agyban a COMT-enzimet nevesítettek a placebo hatásért felelős­nek (Gary Green­berg: What if the ­Placebo Effect Isn’t a Trick? – „Mi van, ha a placebo hatás mégse csalás?”) A placebo hatás képezheti azon alternatív szerek hatásait is, amiket kettős vak klinikai kísérletekkel nem sikerült bizonyítani. A placebo hatás „édestestvére” a „nocebo hatás”, ami akkor alakul ki, amikor a beteg a gyógyszer mellékhatásaitól félve, olyan negatív pszichikai állapotba kerül, ami által csökken egy gyógyszer hatása. Amúgy ahhoz képest, hogy a homeopátiás szerek placebo hatá­súak, elég drágák. Viszont „bármilyen” betegségre képesek ­hatni. A Mithridátum például, amit általános ellenszerként évszázadokon át alkalmaztak, de hatása nem lehetett több, mint placebo hatás. Sokan úgy vélekednek e kérdésről, ha valaki egy hiedelem alapján – a gyógyulása érdekében – „fizetni akar a vízért vagy a cukorból készített tablettáért”, hát legyen szabad neki! Ezzel biztosított az öngyógyítás szabadsága.

Marad a kérdés: mi viszi rá az embereket a homeopátiás szerek használatára? Talán az, hogy ezek nem veszélyesek, öngyógyításra korlátozás nélkül elérhetőek. Ok lehet a kiábrándulás a konvencionális terápiák egy részéből (például a „rákellenes gyógyszerek”). Kétségtelen, hogy a tudományos eredményeken alapuló orvoslás jó néhány betegséget nem tud gyógyítani, sőt minden betegség gyógyítására a jövőben sem kínálhat lehetőséget. Mindezek azonban nem lehetnek támogató érvei a homeopátia hatékonyságának. Ha a terápiákat a betegek oldaláról nézzük, csak hatásos és hatástalan kezelés létezik. Az, hogy ez tudományosan bizonyított vagy sem, a betegek szempontjából nem kardinális kérdés. Ennek tudatában hangsúlyozzuk, hogy betegek gyógyítására a tudomány nyújtja az egyetlen bizonyított lehetőséget. Ha az orvostudomány mást mondana a homeopátiáról, mint amit az előzőekben felsoroltunk, önmagával kerülne ellentmondásba. Ugyanakkor az emberektől nem várható el, hogy tudományos érvek ismeretében cselekedjenek, és talán ennek is köszönhető, hogy a homeopátiás terápia jelenlegi szabályozása nem mondható szigorúnak és hatásosnak. Számol a betegek hiszékenységével, a gyártók intenzív marketingtevékenységével és azzal, hogy áttörés ezen a területen nagyon nehezen érhető el.

Homeopátia néhány országbanAz első homeopátiás kórházat 1832-ben nyitották meg. Ezt követően a világ számos városában alakultak és szűntek meg ilyen intézmények. 1920-ban az USA-ban bezárt a homeopátiás elveken alapuló orvosi iskola. Ugyanakkor az egész világon, főleg Indiában és Kínában a homeopátiás orvoslást ma is oktatják és gyakorolják. Legkiterjedtebb homeopátiás infrastruktúrával India rendelkezik. Franciaországban 2021-től megszüntetik a homeopátiás szerek támogatását, miután 24 féle betegség kezelésében vizsgálva hatástalannak bizonyultak. A rendelet ellen 1,2 millió aláírást gyűjtöttek. Az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Németországban törölték a hivatalos gyógymódok sorából a homeopátiát. Több fejlett országban viszont költséghatékonynak tartják. Az USA-ban például figyelemre méltó az alternatív szerek kétes eredetű hatásainak bevonása az „integratív medicinába”. Ennek során konvencionális és vele „együtthatónak” vélt alternatív szert vagy módszert (személyre szabottan) kombinálva alkalmaznak, s ezáltal jelentősen csökkenthető a magas vérnyomás, az irritábilis bélszindróma (IBS), a fájdalom, a depresszió stb. kezelésére alkalmazott konvencionális gyógyszerek dózisa. Svájcban a lakosság 85 százaléka igényli az alternatív szereket öngyógyításra, s talán éppen ezért a betegbiztosítók térítik a homeopátiás kezeléseket is. Magyarországon a homeopátiás szerek kiadási blokkján írásban kell tájékoztatni a pácienseket arról, hogy „A homeopátiás készítmények hatásossága a hagyományos (allopátiás) gyógyszerekéhez hasonló klinikai vizsgálatokkal általánosan nem igazolt”. A magyar szabályozás kapcsán az is felvetődött, hogy a homeopátiás szereket ne nevezzék gyógyszernek. Magyarországon a homeopátiás szerek újabb kori forgalmazásának engedélyezéséért dr. Zajta Erik (1929–2019) sokat fáradozott. 1991-ben megalakult a Magyar Homeopáthia Egyesület, amelynek dr. Zajta Erik aktív tagja lett, és nyugdíjba vonulásáig az orvoslátogatók képzését irányította.
Közért ne, de a közért igen„Nem a homeopátiás készítmények forgalmából biztosítjuk be a komplett család nyugdíját, de megéreznénk, ha nem árusítanánk őket” – ezt felelte kérdésünkre egy észak-magyarországi kisváros gyógyszertárának ve­zetője. Neve mellőzését kérve elmondta azt is, hogy vannak ugyan fenntartásai ezekkel a szerekkel kapcsolatban, de károsnak azért nem nevezné őket. „Azzal sosem áltatom a vásárlóimat, hogy a homeopátiának köszönhetően eldobhatják a botjukat vagy a szemüvegüket, de ha háziorvossal konzultálva e terápia mellett döntenek, azzal nincs semmi baj, szerintem” – teszi hozzá a fiatal szakgyógyszerész. A magyarországi patikák árréstömege, vagyis a jövedelmezősége évek óta csökken, a túlzott készletezés, a munkaerőhiány, a gyártók patikaszerár-csökkentő vaklicitje, a nehezen következő változások sora hosszabb távon csak ronthatja a helyzetüket. Az átlagos patika nettó 20-25 millió forint forgalmat ér el havonta és kilenc-tíz munkatársat foglalkoztat. A Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ) és a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Intézet idén közzétett kutatása szerint a gyógyszertárak forgalmának túlnyomó többségét még mindig a gyógyszerek teszik ki. A forgalom 60 százalékát a vényköteles, míg 28 százalékát a vény nélküliek adják, és a fennmaradó bő egytizedet az egyéb termékek teszik ki. A fenntarthatóság szempontjából ez azért fontos, mert a nem támogatott gyógyszerek és az egyéb készítmények árrése nagyobb a receptre kaphatókénál. A gyógyszertárak termékkörének kialakítása élénk vita tárgya a patikusok között. Jelentős részük tágítaná a határokat, és leginkább egészséges és bioélelmiszereket forgalmaznának, vagy az ételallergiásoknak és a diabéteszeseknek kedveznének. Néhányan azonban úgy vélik, hogy már így is túl sok mindent forgalmazunk, és szűkítésre lenne szükségünk, hogy ne váljon a gyógyszertár „közértté”. A HGYSZ szerint az egyéb termékek körét nem kellene meghatározni, hanem rá kellene bízni a választást a gyógyszerészekre. A jogszabályban szerintük csak azt kellene meghatározni, mi legyen kizárólag gyógyszertárban forgalmazható (ezzel a megkérdezettek 68 százaléka egyetért). A szövetség több évvel ezelőtti közlése szerint többmilliárdos kiesést okoz évente a patikákban forgalmazható termékek körének szűkülése, valamint az, hogy az egészségmegőrzéssel kapcsolatos termékkel bővült a hipermarketek és drogériák kínálata. „Agyrém, hogy már mindenhol minden kapható, de ha elbizonytalanodsz, hovatovább kérdésed volna, akkor a legtöbb helyen mattot adsz az eladónak. Ha ugyan találsz…” – élcelődött ifjú patikusunk. Balassa Tamás

Tavaly egy ország fogott össze, hogy segítsen a Nágocson leégett anyaotthon lakóinak, a helyiek azóta is próbálják rendszerezni a beérkezett legalább 2000 zsák ruhát és a tonnányi egyéb adományt. Egy évvel a tragédia után még mindig nagy a felfordulás a felújítás miatt, de a tavaly itt menedékre talált nők közül már senkit sem találtunk a helyszínen. Torokszorító történetekkel találkoztunk, a legtöbben ugyanis időről időre visszakerülnek ugyanabba a bántalmazó közegbe, ahonnan kimenekítették őket.