A befolyásos uralkodócsalád képviselői körében különösen feltűnőek voltak az előreálló alsó ajkak és a kiálló alsó állkapocs. A felső állkapocs viszont általában különösen gyenge volt. Szintén kiemelkedő jellegzetesség volt a horgas, hegyes orr. Azt korábban is feltételezték, hogy az ilyen jellegzetes arcdeformációk összefüggésben lehetnek a belterjességgel, eddig azonban hiányzott a tudományos bizonyíték - írták a Roman Vilas, a Santiago de Compostela-i Egyetem kutatója vezette szakemberek. A kutatók a család 15-17. században élt tagjait vizsgálták és eredményeikről az Annals of Human Biology című tudományos folyóiratban számoltak be.
Az ilyen ismertetőjegyek öröklődése különböző formában valósulhat meg. Ha egy domináns gén felelős értük, akkor elegendő, ha az egyik szülőtől érkezik az ezért felelős DNS-rész. Ha recesszív öröklődésről van szó, akkor egy jellegzetesség csak akkor jelenik meg, ha mindkét szülő rendelkezik a génnel. Ha egy ilyen gén elterjedt egy családban és sok házasság történik a rokonok között, a belterjesség támogatja az ilyen jellegzetességek elterjedését.
A kutatók felkértek tíz arcplasztika-szakértőt, hogy becsüljék fel a Habsburg-család 15. és 17. század között élt 15 tagjának 66 kortárs portréján a jellegzetességek előfordulásának gyakoriságát. A festmények nagyrészt a madridi Prado és a bécsi Művészettörténeti Múzeum gyűjteményéből származnak és viszonylag autentikusnak tekinthetők.
A szakemberek szerint különösen erőteljesen jelent meg az előreugró áll a szakértők szerint Habsburg Margit savoyai hercegnénél (1584-1611), valamint IV. Fülöp spanyol király (1605-1665) és I. Miksa német-római császár (1459-1519) esetében. A felső állkapocscsont gyengesége leginkább IV. Fülöp spanyol királyt, V. Károly német-római császárt (1500-1558) és II. Károly spanyol királyt (1661-1700) jellemezte. Ebből megállapították, milyen mértékű lehetett a belterjesség a 15 vizsgált Habsburg esetében egy olyan családfa alapján, amely több mint 20 generációt, 6000 Habsburg-családtagot foglalt magába.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a Habsburg-alsóajaknak vagy a Habsburg-állnak közös genetikai oka van. A belterjesség és az alsó állkapocs deformitásának mértéke között statisztikailag jelentős összefüggést állapítottak meg. A felső állkapocs gyengesége és a vérfertőzés mértéke között is erős volt a kapcsolat, de nem szignifikáns. "Először mutatjuk ki az egyértelmű összefüggést a belterjesség és a Habsburg-ajak között" - mondta Vilas. Hozzátette: mivel a világ egyes részein vallási és etnikai csoportokban a mai napig viszonylag sok esetben fordul elő belterjesség, ezek a történelmi elemzések aktuális fontosságúak.
