Jani egyszerű fiú, volt, akárcsak a neve. Minden nyelven érthető. Mindenhez értett, pedig nem volt szakmája, a kis hegyi faluban ő volt a Jani, a megbízható, aki mindent vállalt, és mindent megcsinált. A melót mindig el kell végezni, ezt tanulta otthon. Juli, a nővére férjhez ment, Janinak pedig ott volt Erzsi, akit majd feleségül vesz. Így volt természetes.
Amikor Lajos, a vendéglős, aki egy éve ment ki Bad Neuburgba szakácsnak, hívta őt is, először nemet mondott. Sok a munka, de jó pénz, utána hazamegyünk, és megcsináljuk a Nagy Üzletet - mondta Lajos. Jani azonban más volt. Nem érdekelte a Nagy Üzlet, még autót sem akart venni. Lajos azonban már beszélt a főnökkel is, éppen egy ilyen ügyes fiúra lenne szükség a panzióban. Próbáld ki, bátorította Juli. Ő volt a legokosabb a családban, mindent ő talált ki, minden helyzetre volt megoldása. Erzsi csak megvonta a vállát, ha Jani elmegy, majd hazajön.
Jani először naponta telefonált, igen, minden rendben, Lajos segíti őt, amiben kell, ő megtalálja a munkát és a munka is szokás szerint megtalálja őt. Később már csak hetente, és a beszélgetések is egyre rövidebbek lettek, pedig továbbra is minden rendben volt, a főnök kedveli őt, ragaszkodik hozzá, ezért nyáron sem mehet szabadságra, az esküvőt majd télen megtartják. Erzsi beleegyezett, neki mindegy.
Azután már csak üzenetek jöttek, a főnök kinevezte Janit gondoknak, már beszél annyit németül, amennyire szüksége van, szóval a dolgok jól alakulnak.
Juli azonban azt gondolta, hogy a dolgok nem alakulnak jól, vagy legalábbis nem úgy alakulnak, ahogy Jani állítja. Pedig soha nem volt hazudós, még csak nem is füllentett, mindenki mindig elhitte, amit mondott. Vajon mi történhetett? Aztán Juli már nemcsak gyanakodott, hanem egy vasárnap korán reggel felkeltette Karcsit, kezébe adta az indítókulcsot, borotválkozz, vegyél fel egy rendes inget, indulunk, mondta. Bad Neuburgba.
Egész úton nem beszéltek. Karcsi nem örült ennek a kirándulásnak, elmaradt a szokásos délelőtti sörözés a fiúkkal, a délutáni televíziónézés pizsamában, de tudta, Juli ilyen, szeret a dolgok végére járni. Délben már Bad Neuburgan voltak, a panziót is gyorsan megtalálták.
– Ich suche Jani, ich bin seine Schwester.
Jani egy kis padon ült a műhely előtt és cigarettázott. Felnézett Julira, de mintha meg sem lepődött volna.
– Mi van? – kérdezte Juli.
Jani elnyomta a cigarettáját. Bementek az étterembe. A pultnál egy fiatal ázsiai lány állt, éppen két jókedvű osztrák férfi szolgált ki.
– Hát ő van – mutatott a lányra. – Ő Ani. Maláj. Gyerekünk lesz.
Juli csak nézte a lányt. Igen, szép lány, nem is vitás.
– Nem vihetem haza – mondta Jani. – Apa kitagadna.
– Az biztos – bólintott Juli. – De azért ne aggódj.
Otthagyta Janit, kiment az autóban várakozó férjéhez.
– Mi újság? – nézett rá Karcsi.
– Ne kérdezz – felelte Juli. – Majd ezt is megoldom. Szokás szerint.