Elégedett a hétvégén megtartott tanártüntetéssel a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Szabó Zsuzsa. Szerint elegen mentek el ahhoz, hogy megmutassák: komolyan kell venni a pedagógusok jelzéseit. Az egyik legnagyobb eredménynek ugyanakkor azt a széleskörű szakszervezeti összefogást tartja, ami a demonstráció előtti hetekben kialakult. – A közszféra és a versenyszféra szakszervezetei támogatnak minket, akkor is ott állnak majd mellettünk, ha további akciók válnak szükségessé – mondta.
A PSZ felhívására szombaton 3-4 ezren jelentek meg a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt, ahonnan az Országházhoz, a Kossuth térre vonultak. Útközben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Akadémia utcai épületében petíciót adtak át a tárca képviselőjének, Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak és Bódis Józsefnek, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának. A követelések között szerepel az egyszeri 30 százalékos pedagógus béremelés január 1-től, heti fix óraszámok megállapítása a jelenlegi 22-26 órás felosztás helyett, a pályakezdők támogatása, a rugalmas iskolakezdés lehetőségének visszaállítása, az új, egyeztetések nélkül elfogadott szakképzési törvény bevezetésének egy évvel történő elhalasztása.
A Kossuth térre érve a tüntetők száma legalább 4-5 ezerre duzzadt. A szakszervezeti vezetők, diákok, szülők képviselője mellett beszédet mondott az Európai Oktatási Szakszervezeti Szövetség képviselője, Valeryia Desaphine is, aki felszólította a magyar kormányt: tartsa tiszteletben az oktatásügyben tett vállalásait. A demonstráció végén a résztvevők egyperces néma csenddel és fekete esernyőkkel is felhívták a figyelmet a túlközpontosított, egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzdő magyar oktatási rendszer gyászos állapotára.
Noha a szombati tüntetés – az elmúlt évek más oktatási témájú akcióihoz képest – jelentős megmozdulás volt, a 2016-os, több tízezres demonstrációt nem tudta felülmúlni. Szabó Zsuzsa ezt elsősorban a tanárokban kialakult félelem számlájára írta. A PSZ elnöke lapunknak elmondta, tudnak olyan iskoláról, ahol az igazgató kerek-perec kijelentette: intézményükből egyetlen tanárt sem akar meglátni a tüntetésen. Több iskolából úgy válaszoltak a PSZ hívására: nem azért nem mennek, mert nem értenek egyet a követelésekkel, hanem azért, mert féltik az egzisztenciájukat.
A továbbiakkal kapcsolatban Szabó Zsuzsa azt mondta: a kormány lépésére várnak. – Mi a tárgyalásokon mindent elmondtunk, a petíciókban mindent leírtunk. Most az ő térfelükön pattog a labda – fogalmazott. Ha nem teljesítik követeléseiket, jövő év elején a PSZ a többi szakszervezettel karöltve egy országos sztrájk megszervezésétől sem riad vissza.
A másik tanári érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke is komoly előrelépésnek nevezte a szakszervezeti összefogást, de mint mondta, valahogy „meg kellene haladni az utcai demonstrációk szintjét”. Szűcs Tamás szerint erőteljesebb mozgósításra van szükség, az oktatásban érintett civil szervezetekkel is szorosabban együtt kellene működni, a pedagógusokat pedig segíteni kell abban, hogy öntudatosabbak legyenek. Utóbbi érdekében indították el Ne dolgozz ingyen! elnevezésű kampányukat, amiben arra hívják fel a figyelmet: vannak jogi eszközök a tanárok kizsákmányolása, a ki nem fizetett túlmunka ellen.
