Szőnyi András, Zichó Krisztián és kutatótársaik Nyiri Gábor vezetésével olyan sejtcsoportot találtak az agyban, amely kulcsszerepet játszik a negatív tapasztalatok feldolgozásában. A Nemzeti Agykutatási Program 2.0 támogatásával született eredmény az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársainak cikkében a Science című tudományos folyóiratban jelent meg csütörtökön - közölte a kutatóintézet.
Az agy működésének egyik nélkülözhetetlen része, hogy negatív tapasztalatokra megfelelő válaszokat adjon, amelyekre aztán később is emlékszünk. Így tudjuk elkerülni a ránk nézve ártalmas események megismétlődését. Ezért nem égetjük meg például minden alkalommal a szánkat a forró levessel. Ennek a veszélyelkerülő működésnek azonban nagyon kiegyensúlyozottnak kell lennie, ellenkező esetben képtelenség normális életet élni. Elég csak a két végletbe belegondolnunk: ha minden újabb kanál forró leves iránt ellenállhatatlan vágyat érzünk, majd újra és újra megégetjük a szánkat; vagy ha annyi mindent észlelünk negatív tapasztalatként, hogy folyamatos, gyötrő szorongás lesz úrrá rajtunk – írták.
A kutatók különféle molekuláris jelölési módszerekkel követték, hogy mely idegsejtek nyúlványai (axonjai) közvetítik a negatív tapasztalatok információit az agyi feldolgozás során. A nyomok az agytörzs egy korábban még nem ismert serkentő sejtcsoportjához vezettek. A sejtcsoport különlegessége, hogy rengeteg bemenetet kap a negatív tapasztalatokat közvetítő érzékszervi központoktól, az idegsejtek kimenő nyúlványai pedig éppen a negatív tapasztalatokat feldolgozó agyterületeket érik el. Ettől még lehet több ilyen központ is, azonban a kutatók élő egerek vizsgálatával kimutatták, hogy ezeknek a sejtcsoportnak az aktiválása éppen azokat a reakciókat - agresszív vagy depresszív, szorongó viselkedés - váltották ki, amelyeket a teljes rendszer aktiválásától elvárnánk. Gátlása pedig meggátolta a negatív élmények megtanulását.
A felfedezésre a gyógyszerkutatóknak is érdemes lehet odafigyelniük – hívták fel a figyelmet. A kísérletek egereken zajlottak ugyan, de alapvető funkciókról, valamint az agy evolúciósan igen ősi területéről, az agytörzsről van szó, így minden remény megvan arra, hogy ez a rendszer az emberi agyban is hasonlóan működik. Mivel ennek a sejtcsoportnak a tagjai helyzetük mellett genetikai jellemzőikben is hasonlítanak egymásra, ez lehetőséget ad olyan gyógymódok kifejlesztésére, amelyek kifejezetten ezekre a sejtekre hatnak. A negatív tapasztalatok feldolgozásának hibás működése számos hangulatzavar forrása, így a szóban forgó sejtek működésének szelektív befolyásolásával esély nyílhat a kezelésükre, és talán a népbetegségnek számító depresszió új terápiás módszereinek kidolgozására is.
