Szerintem semmilyen más eszköz nincs az állam kezében, csak a társadalombiztosításon keresztüli támogatás, jutalmazás vagy adott esetben szigorítás annak érdekében, hogy a magyar lakosság legalább 70 százaléka az érintett körből a szűrővizsgálatokon megjelenjen. E nélkül a szűrővizsgálatoknak nincs értelme - mondta egy elemző cég szakmai konferenciáján Lázár János.
A volt kancellária miniszter, aki napjainkban a nemdohányzók védelméért felelős miniszteri biztos tisztségét tölti be, komoly korlátozásokkal és büntetésekkel akarja rákényszeríteni a füstölő polgárokat, hogy törődjenek többet egészségükkel, a szűréssel és megelőzéssel. (Nota bene: Lázár vezéralakja és irányítója volt a 2013-ban az egész országot felháborító „dohánykereskedelmi átszervezésének”, magyarul a kb. 500 milliárd forintos trafikmutyi lebonyolításának, ahol még az idevonatkozó jogszabály normaszövegét is egy érdekelt dohány-nagykereskedő írta. A nyertesek „nagy dohányt” szakítottak: a Fidesznek kellett az üzlet, kellett a piac, így átjátszották a hálózatot a jól szolgáló kormánypárti híveknek.)
Szép dolog, hogy a nagypolitikától visszahúzódó „vásárhelyi remete” harcot hirdet a bagózás ellen, de számomra megnyugtatóbb lenne, ha Kásler miniszter és államtitkára, együttműködve a Magyar Orvosi Kamara szakirányú képviselőivel tenne le egy életszerű, finanszírozható és a társadalom által elfogadható dohányzás-visszaszorítási programot. Huszonöt éve nem dohányzom (tehát már a „tiszták” közé tartozom), de semmiképpen nem támogatnék olyan lázas Lázár-ötletet, miszerint a gépjárművekben általános érvénnyel megtiltanák a dohányzást. Azt talán lehet mondani, hogy közlekedésbiztonsági okok miatt a sofőrnek tilos, de egy magántulajdonban lévő személyautóban a hátsó ülésen a nagykorú utas miért ne füstölhetne? Akkor rádiót se hallgasson senki a kocsiban, mert az meg elvonja a pilóta figyelmét a vezetéstől. Főként a napi hírek idegesítőek! Ugyanilyen szimplifikált megoldásnak tartom a társasházak közös helyiségében elrendelésre kerülő dohányzási tilalmat. Biztos, hogy ezt a parlamentben kell eldönteni? Nem lenne jobb a lakóközösségre bízni?
Lázár arról is beszélt, hogy fizessen több társadalombiztosítási járulékot az a személy, aki nem megy el szűrésre. A „mindenhez is értő” ex-miniszter csak azt felejti el, hogy ezzel a lépéssel szinte célzottan azt a réteget büntetné és hozná még hátrányosabb helyzetbe, amelyik alacsony keresetű és nem egészség-tudatos. Ezeket az embereket nevelni, felkarolni és segíteni kell, főleg abban az esetben, ha Magyarországon a kötelező állami biztosítási rendszer deklaráltan a társadalom kockázatközösségén alapul. Ebből eredően a Lázár által javasolt, vagy ahhoz hasonló differenciális nem elfogadható. Ha a diák, munkavállaló, nyugdíjas stb. magánbiztosítás keretében gondoskodik egészségügyi ellátásáról, akkor lehet értelme az egyéni díjfizetés sávos rendszerének. Leegyszerűsítve: aki bizonyítottan óvja lelkét és szervezetét az ártó szenvedélyektől, annak bizony fizetési kedvezmény járhat. Ha emlékeim nem csalnak, mintegy tíz éve, az akkor ellenzékben lévő, de ma kormányzó párt háborút indított a magánbiztosítások egészségügyben való térnyerése ellen.
Jó lenne azt is tisztázni (nem a miniszteri biztosnak, hanem szakembereknek), hogy miként lehetséges meghatározni a Lázár-terv által vázolt konstrukcióban a vállalkozók/munkaadók szerepét. A foglalkoztatónak ugyanis nincs hatása arra, hogy munkavállalója – a munkahelyén és a munkaidején kívül - milyen életmódot folytat. Tehát, ahogy az egyén esetében, úgy a vállalkozás esetében is nehezen rendszeresíthető a társadalmi kockázatvállalás keretében a magasabb járulékteherrel való büntetés. Viszont itt is van mód az egyéni biztosításokra, azaz hogy a munkáltató kössön a dolgozó javára biztosítást, ahol szintén sávos rendszerben történhet a díjfizetés, attól függően, hogy egy előzetes orvosi vizsgálat után hova sorolják be a munkavállalót. Itt aztán lehet feltételeket szabni és kedvezményeket érvényesíteni.
Természetesen én is tudom, hogy „a dohányzás káros az egészségre”, és egyetértek azzal is, hogy valamennyien érdekeltek vagyunk abban, hogy ez az ártalmas szenvedély belátható időn belül minimális mértékben fejtse ki romboló hatását. Lázár János sajnos nem beszél a példamutatásról, a felvilágosítás fontosságáról, a speciális egészségügyi csomagok népszerűsítéséről, esetleg rehabilitációs kedvezmények érvényesítéséről. Nem érzi, nem érti, hogy az állami társadalombiztosítási rendszerben a „büntető irány” nem lehet célravezető, akkor aztán pláne nem, amikor nap mint nap tapasztaljuk, hogy személyi és tárgyi kapacitás hiánnyal küzd a teljes magyar egészségügy.
Ünneprontásként a végére. A NAV 2016-os évkönyvéből kiolvasható, hogy három évvel ezelőtt – csak jövedéki adó ágon (!) - 298 milliárd forint folyt be a dohány termékekből. Nem rossz bolt a dohány, ugye képviselő úr? Szereti az állam a biztos forrást, ebből lehet a híveknek jókat osztogatni. A füstölésbe ugyan sokan belepusztulnak, majd mondunk értük néhány jó szót, de aztán mindenki vegye tudomásul: áldozatok nélkül nincs nagy bevétel. Ez az összeg több, mint a magyar GDP 1,2 százaléka. Vajon jó célokra fordítják? Nekem lenne néhány javaslatom….
A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője