Ez a legjobb dolog, ami eddig velünk történt – mondta egy nyolc éves kisfiú, amikor megismerte az örökbefogadókat, egy középkorú holland házaspárt. Már az első napon ilyen határozottan fogalmazta meg a véleményét, ami még az ügyüket intéző magyar gyermekvédelmi szakembereket is meglepte. A fiú hatéves öccsével az előző három évet három nevelőszülőnél töltötte miután apjuk börtönbe került, anyjuk nem gondoskodott róluk, majd meg is betegedett. Az első nevelőszülők verték őket, a második helyen „túl rosszak” voltak, a harmadik pár egy idő után egyszerűen csak visszavitte őket az intézetbe. Gyakorlatilag nulla volt az esély arra, hogy egy ilyen korú roma testvérpárt örökbe fogadjon bárki a magyar várakozók közül, ezért kerültek fel a nemzetközi listára, ahonnan végül kiválasztotta őket a külföldi pár.
Az esetet az örökbefogadásról a múlt héten tartott nyilvános szakmai napon mesélte el a humántárca munkatársa, miközben a terület legfrissebb adatait sorolta. Nádai Erika arról tájékoztatta kollégáit, hogy 2018-ban 144 nyílt örökbefogadás történt Magyarországon, amikor a szülő és az örökbefogadó megismerte egymást, többnyire a krízishelyzetben lévő anyát segítő társadalmi szervezetek közreműködésével. A titkos örökbefogadásnál az anya vagy a szülők nem találkoznak a befogadókkal. A KSH adatai azt mutatják, hogy 2010 óta nőtt az engedélyezett örökbefogadások száma, ám az emelkedés az utóbbi két évben ezer körüli számnál megállt. Tavaly gyermekotthonból 650 gyereket vittek el, majdnem 350-ről pedig nyilatkozatban mondtak le a szüleik.
A 250 külföldre szóló szerződésből nagyon sok nem egyetlen gyermekről szól. Tavaly két gyereket, többnyire testvéreket vett örökbe 49 külföldi pár, öten egyszerre három kicsit vittek haza, egy család pedig négyet, de van olyan svéd házaspár is – tette hozzá a minisztérium munkatársa, amelyik először két gyermeket fogadott be, majd visszajött újabb háromért. Kiegészítésként azt is megemlítette, hogy sok külföldön élő magyar állampolgár is ezen az úton keres új családtagot, mert a szabályok erre adnak nekik is lehetőséget, s a jelentkezők között vannak magyar származású, a nyelvet is beszélő külföldi állampolgárok is. A leendő szülők azonban válogatnak a nemek között: tavaly 144 fiú mellett csak 106 lányt fogadott örökbe külföldi család.
A konferencia házigazdája, a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetője hangsúlyozta: 2014 óta a gyermekvédelmi gyámok, jellemzően a nevelőszülők és intézményvezetők egyik legfontosabb feladata, hogy odafigyeljenek a szülők és a gyermekek kapcsolattartására. Amikor minden próbálkozás ellenére elmarad a találkozás, vagy a szerződésben rögzítettnél sokkal ritkább, akkor kötelesek a gyámhatósághoz fordulni, hogy kimondják: örökbe lehet fogadni. Kuslits Gábor szerint ez a jogi lépés, valamint az, hogy egyre több 3 év alatti kicsit intézetben nevelnek, megnövelte az örökbe fogadhatók létszámát.
Ami meglepő, hogy egyre több külföldi állampolgár vihet haza magyar gyerekeket, az ezredfordulón még csak 128, tavaly már pont kétszer ennyi, 256 ilyen eset volt. Amikor sem a megyei, sem az országos várólistán nem találnak örökbefogadót, akkor lehet nemzetközi szinten is keresni. Az intézetvezető úgy fogalmazott: vidám és szomorú is egyben, hogy egyre több gyerek kerül külföldre. Szomorú, mert ezek a kicsik Magyarországon nem kellenek senkinek, de amikor az úgynevezett „utánkövetési” időszakban sorra kapják a fotókat és beszámolókat, hogy a legesélytelenebbnek elkönyvelt gyerekek egy másik kultúrában „úgy szökkennek szárba, mint a bab”, sikeresek, tehetségesek, annak nagyon örül. Ezek a családok karitatív cselekedetnek tartják az örökbefogadást – hangzott el a magyarázat, hogy a magyar jelentkezőkkel ellentétben a német, holland, olasz családok miért hajlandóak akár több testvért, roma gyerekeket is magukkal vinni.
Érdeklődésüket más is indokolja: ezekben az országokban a szociálpolitika legfontosabb célja a vér szerinti szülők megerősítése, hogy fel tudják nevelni a gyerekeiket, s elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amikor engedik örökbe adni őket. A 18 milliós Hollandiában például tavaly mindössze 24 örökbefogadást engedélyeztek. Vagyis az örökbefogadást tervező hollandoknak nagyobb esélyük van külföldön, például Magyarországon, mint saját hazájukban.
„Ordító nagy hiányok vannak”
Lyukas a családokat segítő magyar rendszer, nincs elég pénz, intézmény és szakember, hogy itthon nőhessenek fel a gyerekek, akiket ma külföldre fogadnak örökbe – nyilatkozta lapunknak Bányai Emőke, a Szociális Szakmai Szövetség (3sz) elnöke.
Nyugat-Európában alig van örökbe adható gyermek. Az, hogy nálunk egyre többen vannak, azt jelzi, ott működik a szociális rendszer, nálunk meg nem?
Papíron az egész gyermekvédelmi rendszernek a családok megerősítésén kell dolgoznia, hogy képesek legyenek felnevelni a gyerekeiket. Különösen azokat kellene segíteni, ahol már felmerült a kiemelés gondolata, de minden ígéret ellenére ez a munka nagyon sok ponton csorbát szenved. A pénzbeli támogatások közül elég, ha a legegyszerűbb, alanyi jogon járó családi pótlékot nézzük. Amikor cseh kollégák megkérdezik tőlünk, hogy mennyi nálunk a családi pótlék összege és megmondjuk, akkor visszakérdeznek: hetente? A tizenegy éve változatlan összeg nem elegendő egy gyerek felnevelésének támogatására. Ha határozott változás lenne a politikában és nem a felső középosztályt támogatnák, hanem azokat, akik tényleg rászorulnak, valószínűleg csökkenne a mostani brutálisan nagy beáramlás a gyermekvédelmi intézményekbe.
Mire képes ma az intézményrendszer?
Ordító nagy hiányok vannak ott is. Nincs elég szakember, az intézmények telítettek és rossz állapotúak. A gyermekvédelmi törvény szépen leírja, mit kellene csinálni, milyen intézményeknek kellene működni, de már ott megbukik a dolog, hogy egy családsegítő hetente egyszer jut el egy kistelepülésre, el lehet képzelni hány családot tud felkeresni. Nincsenek elegen sem a család- és gyermekjóléti rendszerben, sem a gyermekvédelemben, sem a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, ahogy már védőnők sincsenek minden körzetben. Egy gyermekpszichiáterhez olykor több száz kilométert kell utazni, de olyan is előfordul, hogy a Miskolctól 40 kilométerre lakó gyerek, akiről a tanítója megállapítja, hogy tanulási gondjai vannak, a rossz közlekedés miatt nem jut be a megyeszékhelyen működő bizottsághoz, hogy ezt hivatalosan is kimondják, így nem kap segítséget.
A szakemberhiány, a maradók túlterhelése miatt nem derül fény időben sok családi tragédiára?
Igen, csak papíron van lefedve az ország, de valójában minden intézménytípusban vészes szakemberhiány van, menekül, aki tud. Nem épültek meg a gyerekes családokat segítő intézmények, nincs elég bölcsőde, sorra adják a felmentéseket a 3 éves kortól kötelező óvodába járás alól, mert nincs elég férőhely, hatalmas foghíjakkal működik a rendszer, miközben - különösen ahol nincs munka - a családok nagyon nagy bajba vannak, nincs meg számukra az a biztonság, ami a gyermekeik felneveléséhez kellene.
