Akár 50-60 százalékkal is csökkenthetné a rezsiköltségeket egy komplex lakásfelújítás. Egy ilyen beruházás azonban olyan összetett feladat, amelyre a háztartások döntő többsége nincsen felkészülve és megtakarításai sincsenek hozzá. A támogatási pályázatok rendszere pedig kiszámíthatatlan, a keretek hamar kimerülnek. A legrosszabb energiahatékonysággal egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem a panellakások, hanem a családi házak, azok közül is az 1960 és 1980 között épült úgynevezett Kádár-kockák rendelkeznek – hívták fel a figyelmet szakértők egy energiaszegénységről rendezett hétfői konferencián.
Az országban jelenleg mintegy 800 ezer ilyen ingatlan található. Miután ezek még hőszigetelés nélkül épültek, és ezen munkálatokat utólag is alig 16 százalékuknál végezték el, éves négyzetméterenkénti energiafogyasztásuk kétszer akkora, mint a panellakásoké. A 2001 után épült családi- és sorházakhoz vagy társasházi lakásokhoz képest pedig akár négyszeres-ötszörös is lehet a különbség – mutatott rá Sáfián Fanni, a Magyar Energiahatékonysági Intézet tudományos munkatársa. A hazai lakások kétharmada egyébként már elmúlt 40 éves, ami önmagában még nem volna probléma, de jelentős részük elhanyagolt állapotban van, 60 százalékukhoz megépítésük óta egyáltalán nem nyúltak hozzá – tette hozzá.
A felújított lakások többségén is csak részleges változtatásokat végeztek, többnyire ablakot cseréltek vagy homlokzatot szigeteltek, a tetőszigetelés már az esetek kevesebb mint felében, fűtéskorszerűsítés harmadában történt. Az ily módon felújított épületek lakói ezt követően csak 10-30 százalékos kiadáscsökkenést érzékeltek, 10 százalékuknak viszont emelkedtek a rezsiköltségei. Nagy Balázs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa szerint ez utóbbi „jelenség” a rosszul elvégzett felújításoknak tudható be. Ennek egyik tipikus példája, amikor a „szakik” purhabbal fújják körbe az elméretezett ablakkeretet a nyílászáró cseréjekor, ami nem éppen a hőszigetelés legoptimálisabb megoldása. Megjegyezte: egy jól sikerült nyílászáró csere is sokat árthat azonban, ha közben az elavult fűtési rendszert nem cserélik le, mert akkor nem tud távozni az esetlegesen szivárgó szénmonoxid. Nagy Balázs szerint egyébként a Kádár-kockák fele, az 1944 előtt épült társasházaknak pedig a 30 százaléka gazdaságosan nem is újítható fel. Igaz, egy felmérés szerint a lakástulajdonosok 90 százaléka nem is tekinti saját ingatlana energiahatékony felújítását értéknövelő befektetésnek. Azt ugyanis állami feladatnak gondolják.
Ebben a helyzetben viszont talán már nem is olyan meglepő, hogy nem a közlekedés vagy az ipar, hanem a lakosság a legnagyobb energiafelhasználó immár egy évtizede, a fogyasztás pedig évről évre nő. A legtöbb energiát pedig a fűtés emészti fel. Minél szegényebb egy háztartás, a kiadások annál nagyobb részét teszik ki az energiára fordított költségek. A legalsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fele ráadásul szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal – fával, szénnel, olajjal vagy brikettel – fűt. Márpedig a rezsicsökkentés erre nem vonatkozik, így a tűzifa ára öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. Ezek a családok többnyire rosszabb minőségű lakásban is élnek, egy vizesedő, rosszul szigetelt ingatlant viszont nehezebb kifűteni, mint egy korszerűbb otthont. Egy fűtési szezon 6 hónapja ezen családok számára akár 300-500 ezer forint kiadást is jelenthet, a szociális tűzifaprogram keretében ugyanakkor mindössze 8-28 ezer forintnyi támogatást kapnak a kistelepülésen élők. Ráadásul rossz minőségű, vizes fát vagy lignitet osztanak ki, ami az amúgy is rossz hatékonyságú tüzelőberendezések működését tovább rontja.
