Több mint 100 év. Eddig tartana, hogy Európában megvalósuljon a nők és a férfiak közötti egyenlőség, ha a munkát a jelenlegi ütemben folytatjuk. Nagyobb sebességbe kell kapcsolnunk.
A világ más részeivel összehasonlítva Európában jó helyzetben vannak a nők – mégis nap mint nap értesülünk a nőkkel szembeni igazságtalanság, diszkrimináció és erőszak eseteiről. A nemek közötti egyenlőség nemrég közzétett mutatója is ezt erősíti meg: az EU e téren a maximális 100 pontból 67,4 pontot ért el, ami a két évvel ezelőtti eredményhez képest mindössze egy százalékpontos növekedést jelent. Magyarország esetében ez a szám 51,9, a növekedés pedig 1,1.
Sok nőnek nincs valódi lehetősége arra, hogy egyensúlyt teremtsen a munka és a szülői feladatok között. 2018-ban 10 közül csaknem 4 nő számolt be arról, hogy munkáját gondozási feladataihoz igazítja, míg a férfiak esetében ez az arány tízből kevesebb, mint 2. Ezért fogadtunk el az EU-ban egy olyan, rugalmasságot biztosító jogszabályt, amely lehetővé teszi a munka és a magánélet közötti megfelelőbb egyensúlyt, valamint a gondozási feladatok megosztását.
Annak ellenére, hogy a nők egyre képzettebbek, és a statisztikák szerint az iskolai végzettség terén túlszárnyalják a férfiakat, a felső vezetőknek mindössze 17 százaléka kerül ki közülük. A vezérigazgatók esetében pedig ez az arány csak 6,9 százalék. Hihetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy a nők átlagos órabére még napjainkban is jóval kevesebb, mint a férfiaké. A nemek közötti bérszakadék megdöbbentő: Európában még mindig 16 százalék, Magyarország esetében pedig 14,2 százalék.
Az Európai Bizottság ezért cselekvési tervet fogadott el, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz a bérszakadék kezelésére.
Most arra van szükség, hogy az uniós országokban meglegyen a kellő politikai akarat az egyensúlyhiányok egy része mögött meghúzódó kulturális okok kezelésére; ez azonban nem ígérkezik könnyű feladatnak a meglehetősen sokszínű Unióban. Súlyt kell helyeznünk a párbeszédre és az oktatásra, hogy a férfiak és a nők egyaránt jól érezzék magukat modern szerepeikben, támogatni tudják egymást, és tisztában legyenek választási lehetőségeikkel. Elő kell mozdítanunk azt is, hogy e párbeszédre egész Európában, különböző szinteken sor kerüljön. Így a nemzeti és a helyi hatóságokhoz eljut az az üzenet, hogy olyan infrastruktúra kialakulását kell elősegíteni, amely lehetővé teszi, hogy a családok a szükségleteiknek leginkább megfelelő döntéseket hozhassák meg.
Ez azért is fontos, mert egyes helyeken nyugtalanító tendenciát látunk: az egyenlőséghez való hozzáállás terén visszalépés figyelhető meg, különösen akkor, ha ezt a populisták is ösztönzik. A nők jogainak ügyét indokolatlanul megosztó viták szítására használják fel, és az egyenlőséget ideológiai kérdéssé teszik. Az erőfeszítéseinkkel szemben tapasztalt ellenállás további kihívások elé állít minket, miközben új eredményekért küzdünk.
Ezért is van különös jelentősége annak, hogy Ursula von der Leyen megválasztott elnök kezdeti politikai prioritásaiban elkötelezte magát a nemek közötti egyenlőség mellett: nemi szempontból kiegyensúlyozottabb biztosi testületre és olyan apparátusra fog építeni, ahol a női vezetők aránya – az EU történetében most először – eléri a 40 százalékot. Mindez nem egyik napról a másikra valósult meg – a célértéket 2014-ben határoztuk meg, eléréséhez pedig szisztematikus erőfeszítésre volt szükség.
Az egyenlőtlenségnek ára is van. A nők átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, de képességeiket nem aknázzuk ki teljes mértékben. A nemek közötti egyenlőség javításával 2050-re további 10,5 millió munkahely jönne létre, az uniós GDP pedig 9,6 százalékkal nőne. Ha egy olyan igazságosabb és nyitottabb társadalmat teremtünk, ahol a férfiak és a nők egyenlők, az nemcsak a nők ügyét szolgálja, hanem végső soron az EU-ban mindenki számára előnyös lesz.
Vera Jourová, a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztos
Virginija Langbakk, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének igazgatója