Egy időben, zömmel a hatvanas években, itt működött a Népszava szerkesztősége is, csak épp akkoriban Pallasz Athéné helyett egy a kor igényeit kielégítő vörös csillag éktelenkedett (vagy ékeskedett, nézőpont kérdése) a homlokzatán – 1956-ban ugyan a csillagot is ledöntötték, de később egy időre újra felragyogott.
A ház korábban az Athenaeum Nyomda majd Kiadó (egyik) épületeként írta bele magát a Rákóczi (egykor Kerepesi) út történetébe: terveit a régi Nemzeti Színház ma is meglévő víztornyát is megálmodó Kauser József és Krumholz Ágost jegyzik. Az 1898-ban átadott eklektikus palotáról maga a kiadó ekképpen nyilatkozott: „A fővárosi forgalom góczpontján, közvetlenül a Nagy Körutnak a Kerepesi-uttal való keresztezése mellett, az 54. sz. alatt épült fel az Athenaeumnak palotaszerü uj háza, melynek előkelően egyszerü, izléses renaissance-stilü homlokzata már messziről elárulja, hogy nem bérkaszárnyának, hanem kulturális czélokra épült. A tetőzeten fellállitott Athéne ércz szobra és az aranymozaikban diszlő felirás megmagyarázza, hogy mily nagy mivelődési czélnak szolgál ez épület.” Hogy ténylegesen mily nagy és komplex művelődési célokat szolgált, arról az ablakközökben lévő mozaikdíszek is tudósítanak, melyek Anonymust, Táncsics Mihályt, Albrecht Ajtósi Dürert, Mozartot, Rembrandt-t, Gutenberget és a litográfia atyjaként jegyzett Alois Senefeldert ábrázolják. A Róth Miksa üveg- és mozaikgyárából kikerült homlokzatdíszek így-úgy átvészelték az elmúlt évszázadot, de Pallasz Athénéről 1945 óta senki nem hallott. Egészen mostanáig, merthogy a csipkés oromzat közepére valamikor a nyár folyamán visszakerült egy görög templomokat idéző építmény, melynek timpanonja alatt ismét ott őrzi mellvértben és sisakban, kezében karddal és lándzsával a várost Pallasz Athéné.
Az épület az elmúlt 130 évben többször is átalakításon és felújításokon esett át – az irodalmi és nyomdai részvénytársaság fénykorát a két világháború között, a Pesti Napló közigazgatási rovatát hosszú időn át vezető Miklós Andor igazgatása alatt élte. Mikor 1917-ben Miklós felvásárolta a nyomdát és a kiadót, a szintén a vállalathoz tartozó Az Est című napilap szerzői – többek között Móricz Zsigmond, Heltai Jenő és Molnár Ferenc – nyíltan bíráló cikkekben mentek neki az új, szerintük hozzá nem értő tulajdonosnak. Móricz még az Apám című regényébe is beleszőtte a tulajdonosváltással kapcsolatos aggályait: „Miklós Andor megvette az Athenaeumot, ahogy megvette a Riegler-féle papírkereskedést és a Modiano-féle szivarhüvely gyárat is. Egyetlen könyvet el nem olvas. Sejtelme sincs róla, ki volt Arany János…”
S bár tény, hogy inkább üzletemberként vezette a céget, az Athenaeum – jóval később a homlokzaton kikötő – csillaga töretlenül ívelt felfelé. Miklós halála után, 1933-ban, a vagyon és a vállalat feleségére, az addig színésznői babérokkal kacérkodó Gombaszögi Fridára (Ella testvére) szállt, aki a színpadi trónból azonnal átült az elnöki székbe, és 1939-ig a csúcson tartotta a céget. Ekkor az állam, a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása” céljából rátette a kezét a kiadóra: egy huszárvágással megszüntette a Pesti Naplót és Az Estet, a könyvnyomdát pedig nem sokkal később a Vörös Hadseregre „hagyományozta”.
1948-ban államosították, egykor volt renoméjának visszaszerzését pedig kicsivel később a Népszavára bízták. S bár az ötvenes évek elején történt némi szerkezeti helyreállítás, korábbi díszek, többek között a nem visszaállított Pallasz Athéné szobor és az épület aljában lévő üzletsor bánta a szocialista ízlés praktikusságát. Míg 1938-ban még Halász Dezső divatáruházának plakátjai hirdették a magas nívót és az alacsony árakat, addig 1958-ban már a Rákóczi út máshol is erőltetett árkádjai törték meg a stílusegységet.
A kilencvenes évek végén az épület már a tucat Rákóczi Center nevet viselte, harminc üzlet- és nyolcvan irodahelyiséggel feledtetve a dicső múltat. Az irodaház két éve cserélt gazdát: a jelenleg is tartó felújítás végén, ha minden igaz, a ciprusi offshore-cég tulajdonában álló Modern Hostel Property Kft. nyit a helyén egy kissé homályos eredetű orosz hostellánchoz tartozó hotel-hostelt.
A hostellé alakítás munkálatainak a tervek szerint május végén kellett volna befejeződniük, de az épületet még mindig zöld háló takarja – egyelőre egyedül a pajzzsal és lándzsával felvértezett sisakos Pallasz Athéné emelkedik a szándék, no és persze az idő fölé.
