Ahogy egyre távolodunk a Szovjetunió szétesésének időszakától, úgy erősödik fel az utolsó szovjet elnök bírálóinak a hangja. Nem lenne ebben semmi meglepő, ha Mihail Gorbacsov új kritikusai nem a pártfőtitkár reformjait ünneplő egykori elemzők közül kerülnének ki. Mai szemmel, a nemzetközi és az oroszországi helyzet alakulásának ismeretében, egyre többen hajlanak annak a megállapítására, hogy Gorbacsov minden jószándéka és eredeti elképzelése ellenére, tulajdonképpen egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy merre fejlődnek az események. Azoknak lett igazuk, akik annak idején azt állították, hogy idő kell annak megállapítására, vajon Gorbacsov egy nagyszerű államférfi volt-e, vagy egy a realitásoktól elszakadt álmodozó? Áldozata egy történelemformáló nagy kísérletnek, vagy éppen felelős a bukásért?
Az orosz társadalom még Gorbacsov hatalma teljében kimondta róla az ítéletét, amikor elfordult tőle a nagyobb politikai szabadság közepette is rossz életviszonyok, a felemás, végig nem vitt reformok, és nem utolsó sorban a szesztilalom miatt. A világ szabadabbik fele mind a mai napig feltekint rá, mint akinek volt bátorsága szembe menni az árral, és demokráciát hirdetni ott, ahol ennek nem volt igazi beágyazottsága. A jelek szerint az oroszok túlnyomó többsége ezt nem méltányolja, sokak számára már a neve sem jelent semmit. A róla szóló közvélemény-kutatások ideje lejárt, a legbefolyásosabb politikusok hosszú listájáról már régen leszorult. A letűnt korszak médiában említett élő politikusai közül azonban Gorbacsov még mindig az első helyet foglalja el.
Ebben szerepet játszik, hogy néhány váratlan nyilatkozatával időről-időre felhívja magára a figyelmet, abban a reményben, hogy gondolatai meghallgatásra találnak. Legutóbb új könyvének bemutatója keltett visszhangot. Az RBC.ru honlap részletes beszámolójából kiderül, mennyi mindenben osztozik Gorbacsov Putyin külpolitikai kérdésekben vallott álláspontjával. Ugyanakkor megértést is tükröz a mai orosz elnök iránt.
A Putyin orosz és Macron francia elnökhöz intézett levele, amelyet az Izveztyija című moszkvai lapnak adott interjújából ismerünk, szenvedélyesen érvel a nukleáris leszerelés mellett. Meggyőződése, hogy Oroszországnak és az Egyesült Államoknak tárgyalniuk kell egymással a stratégiai egyensúly fenntartása érdekében és azért, hogy gátat szabjanak a nukleáris eszközök elterjedésének. Gorbacsov több nyilatkozatában fejtette ki, hogy súlyos stratégiai hibának tartja a NATO kiszélesítését és nyomulását Kelet-Európában. Ugyanakkor nem érzi felelősnek magát abban, hogy mindenféle garancia hiányában hátrált meg olyan kérdésekben is, amelyekben lett volna manőverezési lehetősége. A hidegháború végét közös győzelemnek tekinti, annak ellenére, hogy a győzelmet az Egyesült Államok igyekszik magának kisajátítani. A veszteségekről hallgat. Bírálatot is megfogalmaz néha a Kremllel szemben, ennek azonban olyan súlya nincsen, hogy számolni kellene vele.
Bukott politikusként is lehetősége van a konszolidált életre. Orosz újságírók hada igyekszik időről időre kideríteni, mi van az egyre ritkábban megjelenő Gorbacsovval? A novosti-online.info honlap állítása szerint a volt szovjet elnök évekig Németországban, a hegyekkel és a Tegernsee-tóval övezett Rottach-Egern városkában, egy 7, mások szerint 10 millió eurót érő három szintes villában élt. Alapítványának titkára szerint a bajorországi házat eladták. Ha igazak a hírek, az eladáson 6 millió eurót keresett.
Gorbacsov Svájcban is rendelkezik ingatlannal, Genfben a Zöldkereszt nevű szervezet székhelyén is megfordul, amelynek az elnöke. Gorbacsov 88. születésnapját, sok orosz nem kis bosszúságára, tavasszal Svájcban ünnepelte meg szűk családi körben. A helyek kiválasztásában szerepet játszhatott, hogy ezekben az országokban nagy tisztelet övezi, a közelben kiválóak a kardiológiai klinikák, ráadásul elhunyt felesége is szerette ezeket a tájakat. Szomszédai szerint szerényen élt, néha sétált a környéken, a közeli éttermekben ebédelt.
Bajorországból hazatérve egy időre egy Moszkvához közeli, állami tulajdonban lévő, fenyvesekkel körülvett kétszintes nyaralóban rendezkedett be, amelyet több mint két évtizeddel ezelőtt kapott. Autót, négytagú testőrséget, szakácsot biztosítottak a számára, egészségügyi ellátását az állam fedezi. Nyugdíja 750 ezer rubel. Hol a fővárosban él, hol romló egészségi állapota miatt külföldre utazik gyógykezelésre.
Orvosegyetemet végzett lánya, Irina több mint egy évtizede Bajorországban telepedett le, ahol apja alapítványát vezeti. 16 évi házasság után elvált orvos férjétől. A házasságban két gyerek született. Új házastársa üzletember.
