Bonnie Tyler, az első walesi énekesnő, aki az amerikai lista élére került – a Total Eclipse of the Heart című dalával 1983-ban –, a csúcshódítás után öt évvel megjelentette hetedik stúdióalbumát, rajta a The Best című dallal. Ezúttal még csak nem is derengett a csúcs, pláne nem a hetedik mennyország... Az énekesnő 1989-ben közzétett, tizenhat legjobb számát tartalmazó korongján egyetlen dal sem kapott helyet erről a nagylemezről; a The Best legjobb pozíciója a Nagy-Britanniában elért kilencvenötödik helyezés volt.
Az ötvenévesen a fénykorát élő Tina Turner feldolgozta a nótát, és kilencven hellyel feljebb vitte azt az Egyesült Királyságban. Utóbb az emblémájává vált a szám, noha azt lehetett hinni: az 1984-ben kiadott Private Dancer album elsöprő sikerénél nagyobbat már nem arathat a dalban is megénekelt Nutbush Cityből származó amerikai „rockmama”, sőt „rocknagymama”, aki mindenütt felkapott „magántáncosként” azt emlegette: – Nem azért hordok neccharisnyát, mert az szexi. Hanem, mert nem fut le rajta a szem.
Az 1991-ben a boltokba került gyűjteményes nagylemezének már a Simply the Best volt a címe, és csupán Nagy-Britanniában két és fél millió példány kelt el belőle. (Az előző évben százhúsz helyszínen négymillió ember látta-hallotta A legjobbat tartalmazó Foreign Affair című nagylemez dalaira épített turnét Európában.) A tengerentúli fogadtatásra pedig jellemző, hogy az amerikaifutball-legenda Joe Montana 16-os vagy a kanadai jégkorongbálvány Mario Lemieux 66-os mezének visszavonultatásakor ez a szám szólt, miként Ayrton Sennával is összeforrt Mike Chapman és Holly Knight szerzeménye. Olyannyira, hogy miután a Forma–1 tragikus sorsú háromszoros brazil világbajnoka utolsó vb-futamát nyerte – 1993 novemberében Adelaide-ben –, az ausztrál turnén lévő Turner megpillantotta őt a koncertjén, és felhívta magához a színpadra.
Egyéb – részben felemelő, részben megrázó – sportos kapcsolat is akad, hiszen a What's Love című, 2004-ben kibocsátott, Tina Turner előtt tisztelgő CD-n az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok Nancy Kerrigan énekelte a The Bestet. A műkorcsolyázás kiválósága tíz évvel korábban az amerikai bajnokságra készült, amikor a detroiti jégcsarnok folyosóján viperával borzasztó ütést mértek a combjára. Kiderült: riválisa, Tonya Harding elvált férje, Jeff Gillooly, valamint annak üzlettársa, az elkövető Shane Stant tervelte ki a merényletet annak reményében, hogy Harding majd kibékül korábbi párjával, és aranyérmet nyer az 1994-es téli olimpián, a sikerből pedig Gillooly és Stant egyaránt busásan profitál. Ám Tonya, aki irigykedett ugyan Nancyre, de nem tudott a brutális akcióról, csupán a nyolcadik helyet szerezte meg a norvégiai Lillehammerben, míg a gyorsan felépülő Kerrigan második lett az ukrán Okszana Bajul mögött.
A The Best közben kezdett önálló életet élni: a PSV Eindhoven és a Glasgow Rangers is e számot választotta a futballklub dalának; igaz, az Ibrox Parkban többször be kellett tiltani a nótát, mert a drukkerek – a Rangers és a Celtic Skóciában kibékíthetetlen protestáns-katolikus ellentéte miatt – átírtak egy sort a pápára és a terrorcselekmények hosszú sorát végrehajtó Ír Köztársasági Hadseregre vonatkozóan.
Jobb, ha nyugodtabb vizekre evezünk. Mondjuk, a Zürichi-tóra, amelynek aranypartján él hosszú ideje Tina Turner a német zenei producer Erwin Bachhal, aki huszonhét év együttlét után, 2013-ban vette el a nála tizenhat esztendővel idősebb, s tíz nap múlva (november 26-án) a nyolcvanadik életévét betöltő sztárt. Tinára ugyancsak ráfér a békesség, hiszen első férjétől és művésztársától azért menekült el 1976-ban – emlékezete szerint mindössze harminchat centtel a zsebében –, mert a súlyosan drogfüggő Ike úgy megverte őt, hogy szegényre alig lehetett ráismerni. A festői Küsnachtban lévő Bach–Turner rezidencia kapuján a következő szöveg áll: „Déli 12-ig semmilyen ügyben ne zavarjanak!” Tina pedig azt nyilatkozta két hónappal ezelőtt a The New York Timesnak: „Rettenetes életem volt. De most egyszerűen a legjobb.”
