Az, aki rászánja magát (kénytelen rá), hogy elolvassa a törvényjavaslatot, amelyet a kormány a szakképzés újraszabályozásához benyújtott az Országgyűlésnek, nagy valószínűséggel azt fogja hinni, hogy a diszlexia fertőző és a villamoson elkapta valakitől a „kórt”. Első válaszra váró kérdés, miért az innovációért felelős miniszter az ügy előadója a parlamentben, s miért nem az emberi erőforrások minisztere? Beleolvasva a szövegbe érthetővé válik minden. A törvényjavaslat újabb, s talán az utolsó szög az oktatás rendszerének koporsójába. Orvost kellene hívni a beteghez, de nincs kihez fordulni. Az ima, a ráolvasás nem segíthet; az illetékesnek gondolt miniszternek pedig ezek a legfőbb eszközei mindenféle nyavalya ellen. Igaz az oktatási rendszer kórós állapota nem új keletű. 2010-ben szűnt meg az illetékes minisztérium, szakítva ezzel a történeti alkotmány vívmányaiból levezethető gyakorlattal, hiszen a gróf Batthyány Lajos által vezetett első felelős magyar kormánynak volt vallás- és közoktatási minisztere báró Eötvös József személyében. Ezt követően minden kormányban felelt valaki az oktatásért, egészen addig, ameddig nem jutott másodszor uralomra a ma is regnáló miniszterelnök-pártelnök. Ettől kezdődően folyik az oktatás széthordása, kiárusítása.
Egy rendszer, amelyre nincs szükség
A kimúlás szélére sodort oktatási rendszer egy keselyük által ellepett állati tetemhez hasonlítható, amelyet hegyes csőrök marcangolnak szanaszét. Az esélyegyenlőségi, a nemzetiségi és az egyházi ügyek régen kiszerveződtek az oktatásügyekből. Az óvodák külön életet élnek, mióta 2013-ban létrejött az állami iskolarendszer és a települési önkormányzatok fenntartásában maradtak. A rossz nyelvek szerint államosításuk és a belügyminiszter alá rendelésük nem sokat várat magára. A felsőoktatás a közelmúltban váltott minisztert. A szakképzést most hasítják ki az oktatás megcsonkított rendszerből. Úgy tűnik, a gyakorlat is bebizonyítja, az „emberi erőforrások” fogalom értelmezhetetlen. Az sem kizárt, hogy az e megnevezéssel megjelölt minisztérium vezetője minden jogkörét elveszíti, s rövidesen tárca nélküli miniszterré válik. Az bizonyos, ehhez az aktuális átalakításhoz nem a felcserre, hanem a hentesre van szükség, aki elvégzi a szakképzés kicsontozását. A minden kérdésben kizárólagosan döntéshozatalra jogosult miniszterelnök-pártelnök ezért megbízta a feladattal azt a minisztert, aki sikeresen megoldotta az MTA filézését, aki megkapta a felsőoktatást és máris elkezdte kimérni a haveroknak. Az új feladat láthatóan feldobta. Alaptörvényi sebességgel összetákoltatott egy irományt, amelyet alaptörvényi módszerrel, minden egyeztetés nélkül be is nyújtottak a bólogató Jánosok gyülekezetének, hogy néhány nap alatt törvényi formát öltve megjelenjen.
Mindenkinek, aki részt vesz a szakképzés feladatainak az ellátásában, vagy érdekelt a szakképzés működésében (szülők és gyermekeik tízezrei), lóhalálában mindent újra meg kell tanulnia. A jövő tanévben elkezdődik a még meg sem jelent törvény bevezetése. A korábbi gyakorlat, beidegződés nem segít. Nincs a szövegben egyetlen fogalom, amelyik a régi szabályozásból átkerült volna az újba. Hiányoznak a kormányrendeletek, pedig az új szövegből nem állapítható meg a munkavégzés rendje, az alkalmazás feltétele, az intézmények felépítése, az irányítás jogosítványai, a tanulók felvételének rendje és feltételei. Mellékesen hiányoznak a szakmai követelmények is, amelyekre épül majd a felkészítés új rendszere. Igaz, nem ez az első szakképzési va banque az állami ellátórendszer felállítása óta.
A szövegértési problémákról
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja a javaslatból: a szakmai képzésben nem lehet a jövőben szakmát szerezni, mivel nem minősül szakmai oktatásnak, csak felkészít a szakképesítésre, amely nem minősül szakképzettségnek. Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja a javaslatból: a szakmajegyzék nem tartalmazza a szakképesítéseket, mivel azok nem szakmák. Nincs többé szakképzési kerettanterv. Készül szakmai jegyzék, amelyben a szakképesítések nem lesznek benne. A szakmához képzési és kimeneteli követelményt kell előírni (nem készíteni), amely nem jogszabályban, hanem miniszteri kiadványban jelenik meg. A minisztérium honlapján megtalálhatják az iskolák, a szülők és a tanulni vágyok. A szakmai képzésnek programkövetelménye lesz, amely szintén a minisztériumi honlapon lelhető meg. Mivel nem jogszabályok, egyeztetni nem kell őket. A miniszter tetszése szerint (át)írhatja őket.
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja a javaslatból: a szakképző intézmény technikum vagy szakképző iskola lehet, amely betöltheti a középiskola, a középfokú iskola, az iskola, a nevelési-oktatási intézmény szerepét. E szavaknak eddig volt jelentősége, más-más intézményt jelöltek. A szakképző iskola, bár nem tudni miért, önmaga testesíti meg valamennyit. Mellesleg a szakképző iskola lehet műhelyiskola és megvalósíthatja a dobbantó programot, csak nem lehet tudni, mit is jelentenek ezek a kifejezések, nem szól róluk a szöveg. Mint, ahogy nem tudható az sem, hány évfolyammal működnek ezek az iskolák és melyik évfolyamukon, milyen megosztásban, milyen időkeretben kerül átadásra a közismereti tananyag (magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz, fizika, kémia, idegen nyelv stb.), illetve a szakképzés követelménye. Ezeket az információkat meg lehet majd ismerni a képzési és kimeneti követelményekből és programkövetelményekből. A hatályos rendelkezések szerint a szakiskola a többi tanulóval sajátos nevelési igénye miatt együtt haladásra képtelen tanulókat készíti fel szakmai vizsgára. Ez az iskolatípus nem szerepel a javaslatban. A hatályos rendelkezések szerint a készségfejlesztő iskola a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását, továbbá a szakképzésben részt venni nem tudó enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára nyújt a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismereteket. Ez az iskolatípus sem szerepel a javaslatban. Sorsuk ismeretlen. Amennyiben az emberi erőforrások miniszterénél maradnak, a szakképzési hozzájárulásból nem részesülhetnek.
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja a javaslatból: a szakképzési centrum nincs a szakképzési intézmények között felsorolva. Nem kell megijedni, lesznek szakképzési centrumok, csupán azt nem lehet tudni róluk, hogy milyen szervezetként működnek tovább és milyen feladatot látnak el. Az biztos, hogy az állami szakképző intézmények a szakképzési centrum szervezeti egységeként látják el feladataikat. Önálló költségvetésük nem lesz, jogaikról és kötelezettségeikről a javaslat nem szól, a kormány fogja rendeletben meghatározni. A javaslatból úgy tűnik a szakképzési centrum új szerepe az irányítás lesz. A szakképzési centrumot a főigazgató és a kancellár vezeti. A főigazgató irányítja a szakképző intézmény igazgatóját és felel a szakképző intézmények szakképzési alapfeladatainak az ellátásáért. A kancellár felel a szakképzési centrum törvényes és szakszerű működéséért. A nem oktatói munkakörben foglalkoztatottak létszáma és köre nem ismert, de arra fény derül a javaslatból, hogy nem a szakképző intézmények, hanem a szakképzési centrum foglalkoztatja őket a jövőben. Vajon mire kellenek az iskolaigazgatók?
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja a javaslatból: a szakképzésben nincsenek közalkalmazottak, nincsenek pedagógusok, nincsen életpálya, nincs előmeneteli rendszer, semmi nincs, amitől ma iskola az iskola. Mindenki, aki ismeretátadással fogalakozik oktatóként látja el feladatát. Mindenki, aki a szakképző intézményben munkát végez, munkavállaló, akkor is, ha az állam foglalkoztatja. Új lehetőség, mindenki részt vehet a béralkuban. Nincs „kötelező órája” az oktatónak, így nincs többlettanítás. Nincs kötelező foglalkoztatotti kör, iskolatitkár, műhelyvezető, raktáros, karbantartó stb. Nincs utalás arra, ki az oktatók munkáltatója. Igaz, a szakképzés várományosa közleményt adott ki arról, milyen jó sora lesz azoknak, akik a fennhatósága alá kerülnek. Tízmilliárdok várnak szétosztásra közöttük, kenő-, vagy ha jobban tetszik júdáspénzként. A jelen időben megfogalmazott állítást nem igazolja a javaslat szövege. Az is biztos, hogy a már elfogadott 2020. évi költségvetésben nyoma sincs ennek az összegnek. Tudható, ennek a kormánynak nem okoz fejfájást előkeríteni akár több tízmilliárdot, ha fontosnak tartja, tudható az is, a munka világában farkastörvények uralkodnak, különösen, amikor fizetést emelnek. Ki kap, mennyit, milyen szempontok alapján? Törvényi garancia nincs. Erről a nem ismert munkáltató fog dönteni, mérlegelés alapján, Nem lehet tudni, az igazgatónak lesz-e beleszólása ezekbe az ügyekbe.
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja: a nem állami intézményeknek nem jár normatív költségvetési támogatás. Megállapodás alapján juthatnak hozzá. Vigaszul szolgálhat, hogy csak az a szakképző intézmény vehet részt a feladatellátásban, amellyel az állam megállapodást kötött, de erre az állam nem köteles. Kivételes helyzetben vannak a bevett egyházak. Velük az állam az oktatásra is kiterjedő együttműködési megállapodást kötött, ez alapján az iskoláik működéséhez szükséges fedezetet, fejlesztéseket a költségvetés állja. Lesz elitképzés ezen a területen is.
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor kisilabizálja: a jövő szakemberei tanulói jogviszonyban, szakképzési jogviszonyban, szakképzési munkaviszonyban részesülhetnek felkészítésben. Az általános iskolából kilépő 14 évesek megismerhetik a tanoncsorsot. Hamar rájöhetnek, az iskolai színfalak mögé rejtett munka világa nem fenékig tejfel. A kiskorú napi kötelező foglalkozásának ideje elérheti a hét órát. A nagykorúaké a napi nyolcat. A szakirányú oktatásnak átkeresztelt gyakorlati oktatás a fiatalkorúaknak is hat és huszonkét óra között szervezhető meg. Szakképzési munkaszerződés már a 15. életévét betöltött személlyel is köthető, bár a munka törvénykönyve szerint munkavállaló az lehet, aki a 16. életévét betöltötte. Ez alól a rendelkezés alól a gyámhatóság engedélyezhet eltérést. Igaz, iskolai szünetben lehet munkavállaló, aki már 15 éves. A javaslat erre a kivételre épít, megszegve ezzel a nemzetközi jog elvárásait. A szakképzési munkaszerződés alapján nem jár a tanulónak legalább a minimálbér.
A javaslat alapján ez jogszerű, mivel elrendeli, hogy nem kell alkalmazni a munka törvénykönyve egyenlő bánásmód követelményeit meghatározó rendelkezéseit, amelyek előírják – többek között – hogy a munka díjazásánál e követelményeket meg kell tartani. A kormány majd meghatározza, milyen ellenszolgáltatásra tarthat igényt a munkájáért a fiatal. Nem található rendelkezés arról, hogy a tanulmányokat folytatónak jár-e tisztálkodó szer, munkaruha, védőruha, ha nem rendelkezik szakképzési munkaszerződéssel. Az már csak hab a tortán, hogy a tanítási hét akkor ötnapos, ha az évfolyamon közismereti oktatás is folyik. Igaz, az oktató ötnapos munkahéten dolgozik. Azokon az évfolyamokon, amelyeken nem folyik közismereti oktatás, nem kell alkalmazni a tanév rendjét meghatározó jogszabályt. Így a javaslatnak azt a rendelkezését sem, amelynek alapján a tanítási évben, a tanév rendjében meghatározottak szerint, legalább három alkalommal, legkevesebb hat egybefüggő napból álló tanítási szünetet kell biztosítani a tanulónak.
Nem csoda, ha az olvasó összezavarodik, amikor rájön arra, miről nem szól még ez az iromány. Nem állapítható meg, hogy aki kimaradt az iskolából, az felnőtt fejjel miképpen szerezhet szakmát. Nem állapítható meg, hogy, aki nem tudja folytatni vagy befejezni tanulmányait, az miképpen léphet át másik iskolába. Sok mindenre nincs válasz a javaslat szövege alapján, de legyünk optimisták, majd a kormány intézkedik. Negyvenöt pontban kap felhatalmazást rendeletalkotásra, szinte minden kérdésben, többek között arra is, hogy meghatározza a diákönkormányzat működésére vonatkozó részletes szabályokat.
A lényegre nincs válasz: milyen ismeretekre, tudásra lesz szüksége a gazdaságnak közép és hosszabb távon? A szakmajegyzék legfeljebb a mának szólhat, ezért inkább hátráltatja, mint segíti a korszerű ismeretekre épülő új technológiák bevezetését. Miután a javaslat nem ösztönzi a gazdaságot arra, hogy iskolát tartson fenn, ily módon nem teljesíthető a szakképzési hozzájárulási kötelezettség. A javaslat nem teszi lehetővé, hogy a hozzájárulásra kötelezett állapodjon meg a szakképző intézménnyel képzési vagy fejlesztési célokban a hozzájárulási kötelezettség terhére, nehéz elképzelni, hogy ez az átalakítás kiállja az idők próbáját.
A közigazgatás felelőssége
Ki tudja, hogy a szakképzés új, fura ura tettes, társtettes vagy bűnsegéd a közszféra leépítésében, kiárusításában. Felelőssége - bármelyik szerepet tölti be - megállapítható. Volt példa arra, amikor a közigazgatás vezetőjét felelősségre vonták kitűnő teljesítményéért. Miután Albert Speer, a Harmadik Birodalom fegyverkezési minisztere, a haditermelés irányítója tevékenységével hozzájárult a II. világháború meghosszabbításához, húsz évet töltött börtönben.
A szakképzés átalakítása része annak a háborúnak, amelyet a kormánypártok a hatalom megtartásáért folytatnak. Ennek eszközei a sajtó, a tudomány, az oktatás állami megszállása, kézi vezérlése, a kormányhoz lojális értelmiségi tábor kinevelése, a más nézeteket vallók kiszorítása az oktatásból, a közintézmények magánosítása, a közalkalmazotti réteg felszámolása. Ebben a munkában dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kitűnő teljesítményt nyújt. Méltán számíthat a megérdemelt honoráriumára.
