A XX. század a háborúk évszázada volt, a két pusztító világháború legalább 80 millió életet követelt. Aztán következett a hidegháború, a fegyverkezési verseny, mely a teljes pusztulással fenyegetett. Végül a vasfüggöny 1989-es leomlása felcsillantotta a reményt, hogy új, békésebb korszak kezdődik. De vajon mi valósult meg ebből? – tette fel a kérdést a berlini fal leomlásának 30. évfordulójára időzítve a Deutsche Welle német közszolgálati csatorna.
Sajnos nem sok. Európában a ’90-es években Jugoszlávia tagköztársaságainak függetlenségi törekvése miatt kirobbant a délszláv háború. Afrikában a Sierra Leone-i polgárháború több mint tíz éves tombolása legalább 50 ezer áldozatot követelt. A rettenetes ruandai népirtást pedig követte a két kongói háború, melyek olyan pusztítóak és sok szereplősek voltak, hogy csak „az afrikai világháborúként” váltak ismertté. Ázsiában alig ért véget a véres iraki-iráni háború, máris kitört az I. öbölháború, s a Közel-Kelet térségébe azóta sem tért vissza tartósan a nyugalom. A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, a Wikipedia például 60-nál is több konfliktust sorol fel az évtizedben.
Az új évezred sem hozta el a békét, sőt a fegyveres konfliktusok száma tovább nőtt. A svéd Uppsalai Egyetem kutatása csak az elmúlt tíz évben 23 háborút és 162 „kisebb konfliktust” (utóbbiak egy év alatt 100-nál kevesebb áldozattal járnak) számolt össze. Ráadásul ezek általában jóval összetettebbek, sokszereplősek lettek: míg az ezredfordulóig általában 2-3 fél állt szemben egymással, a következő években inkább 4-5. Vannak egészen szélsőséges esetek is: az afganisztáni tálibok ellen a különféle szervezeteket is beleértve majd félszázan sorakoztak fel. Hasonlóan Szíriában is bőven tíz fölötti a résztvevők száma.
A SIPRI számításai szerint a világ az utóbbi években egyre többet költ a hadseregre, 2018-ban például 1822 milliárd dollárt. Ez nagyjából a világ GDP-jének 2 százaléka, ami arányaiban kevesebb, folyamatos csökkenést mutatva.
