Azt állította Orbán Viktor (a török elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján), hogy az elmúlt napokban nálunk járt Putyin, orosz elnök, a német külügyminiszter, majd most Erdogan, és „ez pontosan az a külpolitika, amelyet szeretnénk a jövőben is folytatni: a Magyarország számára fontos országokkal szoros együttműködésre törekszünk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán által elképzelt földrajzi háromszögben egyáltalán nem egyforma súlyúak a szereplők, és nem is ugyanolyan viszony fűz bennünket hozzájuk. Elvileg. Ha a magyar miniszterelnök még nem felejtette el, Magyarország az Európai Unió tagja és nem az Eurázsiai Unióé, és bár a Türk Tanácsba bekéredzkedett, az teljesen súlytalan az EU-hoz képest. Ráadásul Oroszország Európa ellenfeleként viselkedik, célja az unió bomlasztása, és most éppen azzal a Törökországgal szövetkezik, amely szintén az EU-t zsarolja. Akkor milyen helyet is nézett ki magának Orbán ebben a háromszögben? Csak nem a Moszkva és Ankara közöttit?
Azt állította ugyancsak Orbán (a Kossuth rádióban), hogy Törökország nélkül nem lehet megállítani a Magyarország és Európa felé tartó migránsáradatot, ezt azonban az ellenzék nem akarja megérteni.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ellenzék ezt éppen olyan jól tudja, mint a miniszterelnök, de azt is tudja, hogy ehhez nem szükséges kirívóan szívélyes viszonyt fenntartani a török diktátorral. Ettől ugyanis Erdogan még nyugodtan zsarolhatja az Európai Uniót, amelytől több pénzt akar kicsikarni. Orbán készséges mosolya nem tudja pótolni az euró milliárdokat, ugyanakkor erősíti a török elnök pozícióját Európával szemben. Nem hiszem, hogy Orbán ezt ne értené. Csak nem akarja érteni.
Azt is állítja a magyar miniszterelnök (ugyanott), hogy a bevándorláspárti erőknek érdekük Erdogan eltávolítása, mert ha Törökországban nincs erős hatalom, akkor milliószámra indulnak el Európába a migránsok, és megvalósul Soros álma.
Ezzel szemben a tény az, hogy az illegális migráció senkinek nem az álma, sem Sorosé, sem az Európai Unióé, azzal viszont minden demográfiai és gazdasági szakértő egyetért, hogy legálisan érkező bevándorlók nélkül Európa nem lesz képes fenntartani nemzetközi versenyképességét, és a csökkenő számú foglalkoztatott nem tud majd gondoskodni a növekvő számú nyugdíjasról. Még babaváró támogatással sem.
Azt állította továbbá a magyar miniszterelnök (a török elnökkel együtt tartott közös sajtótájékoztatóján), hogy nem nyugszik bele abba, hogy „Magyarországon gúnyolódjanak egy másik ország vezetőjén vagy egy másik nemzeten”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Budapesten nem gúnyolódtak Erdogan elnökön vagy a törökökön, hanem Törökország agresszív, kurdok elleni politikáját bírálták elsősorban. Mint tudjuk, Erdogan nem nyugszik bele az otthoni bírálatokba, és ennek láthatjuk is a következményeit a megtorlásokban, de vajon Orbán hogyan nem fog ebbe belenyugodni? És legközelebb mit fog mondani konzervatív brit barátjának, Boris Johnsonnak, aki három éve egy obszcén limerickben merészelte kigúnyolni Erdogant? Nem merem idézni…