A Brexit hatásai hazai kezelésének miniszteri megbízottja némi keserűséggel adta tudtára a budapesti brit nagykövetnek, hogy bár tudomásul vesszük az unióból történő kilépésüket, de azért ez nekünk - mármint a NER-nek - korántsem közömbös. Elveszítjük ugyanis a legjelentősebb olyan régiónkon kívüli támaszunkat, amely a nemzeti szuverenitást előbbre tartja, mint az Európai Unió föderalista törekvéseit.
Az Országgyűlés egyik bizottságának minapi ülésén elhangzott búsongás az igazságnak ugyan csak egy szeletét mutatta fel, de sokadszorra is felidézte Orbán Viktor kormányának azt a szándékát, amely az európai közösségből való kilépésig ugyan még nem jutott el, de ha a gyengítésről van szó, akkor örömmel veszi, ha ehhez partnereket is talál. Az Európai Unió legfőbb pénzpiaci vívmánya, az euró szerepének itthoni megkérdőjelezése is ezt a célt szolgálja. Az európai közös pénz körül a jegybank-elnök és a pénzügyminiszter között időnként fel-fellángoló vita ugyanakkor azon kevés, politikai felhangoktól sem mentes nézetkülönbség egyike, amely kizárólag a külföldnek szól.
Könnyű lenne viszont abba a csapdába belesétálni, hogy a NER két meghatározó gazdaságpolitikusa, Matolcsy György és Varga Mihály között érdemi vita zajlik. A vita legfőbb kelléke: az eltérő nézetek ütköztetése ugyanis hiányzik megnyilatkozásaikból. Annak ellenére állítjuk ezt, hogy a jegybankelnök úgy véli, az eurózóna kiépítése hiba volt, és itt az ideje kiutat találni a csapdából; míg a pénzügyminiszter szerint az euró az unió egyik legígéretesebb, de befejezetlen kezdeményezése. A két álláspont között valóban kibékíthetetlen ellentét mutatkozik. Egymásnak feszülésnek azonban nyomát sem láthatjuk. Ugyanis ha erről lenne szó, akkor azt konstatálhatnánk, hogy Orbán Viktor a két szekértábor egyike vagy másika elvei szerint muzsikál, esetleg hol az egyikhez, hol a másikhoz húz. Ez azonban koránt sincs így. A miniszterelnök szavakban Matolcsy György látványos növekedési vízióit szajkózza, némi válságfenyegetéssel megfejelve, ugyanakkor az éves költségvetések Varga Mihály óvatos (konzervatív) nézeteinek szellemében készülnek.
A miniszterelnök sajátosan kettős látásmódját ismerve az MNB stábja elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy olyan Versenyképességi tükröt állítson össze, amelynek célja nem más, mint hogy a miniszterek (már nem csak Varga Mihály) orra alá dörgölje tárcájuk hiányosságait: a jegybank 330 versenyképességi pontjának csak 22 százaléka valósult megy eddig. (Ezek a pontok az Orbán-kormány kilenc éves működésének szinte minden területét leltárba vették, általában követhető, de egyes esetekben nem kimunkált javaslatokkal körítve.)
A nemzeti bank szakértői szerint a versenyképesség szempontjából a pénzügyi szféra teljesített a legjobban. De nem ám a kereskedelmi bankok buksi fejét simogatják meg ezzel. Az eminens diák ki is lenne más, mint maga az MNB. Dicséretet is kap: lehetőséget a vállalati bóvlikötvények felvásárlására. Versenyezz magaddal - nem kérdés, ki lesz a győztes!