Legalábbis értelmezése szerint ez következik Karácsony Gergely főpolgármester ama ígéretéből, hogy Budapest 2030-ra „klímasemlegessé” válna. (A klímasemlegesség azt jelenti, hogy a gyárak, a fűtés, a közlekedés és más szennyezők által kibocsátott szén-dioxidot az adott terület - például erdőkkel - teljes egészében leköti.) A kormány mindenesetre üdvözölné, ha 2030-ra valóban megszűnne a főváros évi 9 millió tonna szén-dioxidot kitevő légterhelése, ami a legszennyezőbbnek tartott hazai áramtermelő, a lignitet égető Mátrai Erőmű kibocsátásának másfélszerese – hangsúlyozta. Furamód viszont általánosságban úgy vélekedett, hogy ha az energiatermelés légszennyezését sikerül megszüntetni, akkor a fűtés és a közlekedés hasonló átállítása már jóval könnyebb.
Ahhoz, hogy az EU elvárásának megfelelően 2050-re az egész ország klímasemlegessé váljon, évente rendre a hazai GDP 2,5 százalékát kitevő beruházást tartott szükségesnek. (A 43 ezermilliárdos magyar GDP-ből kiindulva ez az összeg számításunk szerint évi ezermilliárd forintra rúg, ami 30 évre elhúzva összesen mintegy 30 ezermilliárd forintra jön ki.) Eme időtávra ugyanakkor Kaderják Péter 40-50 ezermilliárdot tart szükségesnek. (Orbán Viktor a parlamentben ugyanezen a címen ennél is többet, 50 ezer 200 milliárd forintot említett, aminek nem pontosított, de jelentős részére pántlikázatlan EU-támogatást vár.) Ennek figyelembe vételével az államtitkárság új energiastratégiát készít. Ennek főbb pontjairól néhány diát villantott fel, amelyek ugyan némi különbséget mutattak a kormány által EU-előírásra elkészített Nemzeti Energia- és Klímaterv első tervezetével, a diákat nem kaptuk meg. Így egyelőre annyi tűnik bizonyosnak, hogy az első változatban 2030-ra vállalt 20 százalékos megújulóenergia-arányt 21 százalékra növeltük. (Az Unió az EU egészére 32 százalékot vár, illetve Brüsszel Magyarország vonatkozásában legalább 23 százalékot tartana méltányosnak.) Kaderják Péter szerint az átmenet során kellő gondossággal járnának el, tekintettel például az emiatt a lignitbányászatra vagy épp az autóiparra nehezedő terhekre is.
Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem professzora, az ENSZ Kormányközi Klímavédelmi
Tantestületének mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke a világszintű szén-dioxid-kibocsátás erőteljes csökkentését sürgette. Szerinte ilyen beruházásokba nem szabad többet fektetni, ehelyett az energiahatékonyságot, valamint a zöld- és az atomenergiát ajánlva.
Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdásza atomenergetikai tanulmányukat ismertetve többek között azt állapította meg, hogy a nukleáris energia költsége folyamatosan növekszik. Így jelenleg nincs olyan befektető, amely piaci alapon vállalna ilyen beruházást. A mai fejlesztések mögött így alapvetően a nukleáris eljárás mellett változatlanul kiálló Oroszország és Kína áll. Varró László ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a meglévő, egyre idősebb atomerőművek nélkül sokkal szennyezettebb lenne a levegő. Bár kellő politikai támogatással atomenergia nélkül is megvalósítható a szén-dioxid-mentesítés, kérdésre úgy vélte, érdemes „egy utolsó esélyt” adni az atomnak. A vezető közgazdász szemléletes példája szerint a főképp megújuló-alapú hazai energiatermeléshez Magyarországon több tízezer focipályányi felületre lenne szükség, de több millió otthoni gázkészüléket is másra kéne cserélni.
Kovács Csaba, a KPMG energetikai tanácsadással foglalkozó partnere azt hangsúlyozta, hogy a szél- és napenergia-beruházások piaci alapon is egyre inkább megállnak a lábukon. Szakértők szerint, noha a kormány technikai okokra hivatkozva lényegében betiltotta a szélerőmű-telepítéseket, ez Magyarországra is igaz. Kovács Csaba üdvözölte a különböző megújulós eljárások gazdaságosságát jól mutató, Metárnak nevezett, pályázat-alapú rendszert. Kérdésünkre úgy látta, hogy az a mostani uniós intézkedésekkel az EU nem lesz képes elérni 2050-re a klímasemlegességet. Az átmenet alatt szerinte elkerülhetetlen a gáz piaci alapú hasznosítása is.
