Miután többszöri nekibuzdulással sem sikerült Budapesten az elmúlt években egy nagy befogadóképességű, szekciótermekkel ellátott konferenciaközpontot építeni, így a négy éves ciklusokban megtartott, legközelebb 2020-ban esedékes 52. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust "szétdobták" több, egyes esetekben egymástól távol lévő létesítmény között. A szeptemberi vallási összejövetelből jut az új Puskás Ferenc Stadionba éppúgy, mint a Papp László Sportarénába, de a Hősök terére is.
Az igazi kongresszusi helyszín azonban a nagy tömegek által elég nehezen megközelíthető kőbányai Budapesti Vásárközpont (Hungexpo) lesz. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy nagy szálloda és üzletközpont melletti, jól bejáratott, felújított Budapesti Kongresszusi Központ miért marad ki a "szórásból", és az is nehezen érthető, hogy az új stadion és az Aréna szomszédságában lévő, korszerű, új nevén Budapesti Olimpiai Csarnok (BOK) igénybevételére miért nem gondoltak?
Ahogy az is rejtély, hogy a MÜPA szomszédságában lévő, jelenleg hatalmas parkolóként üzemelő területre az elmúlt évtizedben miért nem épült meg egy minden igényt kielégítő kongresszusi központ, holott ezt mindig is erre szánták, és ezáltal teljessé válna a Soroksári út menti Városközpont kiépítése, esetleg összekapcsolva a kulturális palotával és a Ludwig Múzeummal.
Az Albertirsai úti vásárterület jelenleg 36 hektáros, 8 rendezvénycsarnok található egyenként 700–12 000 négyzetméteres területtel és pavilononként 250–15 ezer fő befogadóképességgel. A fedett terület most összesen 70 ezer négyzetméter. Mint lapunk is megírta, a GL Events SA francia cég 99,9 százalékos tulajdonában lévő Hungexpo Zrt. 2021-ig nettó 55 milliárd forintból felújítja és korszerűsíti a meglévő pavilonokat, két új kiállítási csarnokot, új fogadóépületet és egy kongresszusi központot is épít. Az Eucharisztikus Világkongresszus után 2021-ben ismételten itt rendezik meg a Vadászati Világkiállítást is, és arról is beszámoltunk, hogy egyik sem lesz nyereséges. A modern kori vásárváros feltehetően ezzel a grandiózus beruházással megtalálja a helyét, arra viszont, hogy a különböző nagy rendezvények megrendezése révén mikorra termeli ki a befektetett tőkét, még nem könnyű válaszolni.
Budapest a 20. század eleje óta törekedett arra, hogy a milleniumi attrakciók sikere után a magyar főváros folyamatosan vásárokat, árubemutatókat rendezhessen. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, míg az elsőt - a Márciusi vásárt - 1906-ban még a Vigadó ruhatárában megrendezte a Fővárosi Kereskedők Egyesülete. Ezt tekintik a Budapesti Nemzetközi Vásárok (BNV) természetes jogelődjének. Miután a Vigadó ruhatára kicsinek bizonyult, így 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg az évenkénti a Tavaszi Vásárt, amely 1925-től már BNV néven szerepelt. Nevéhez méltón ezek a kiállítások valóban nemzetközi jelentőségűek voltak, hiszen ezen kívül csak Lipcsében és Párizsban lehet találkozni hasonló jellegű rendezvénnyel. Így természetes, hogy a Nemzetközi Vásárok Szövetségének (UFI) létrehozásánál alapító tagként Budapest is jelen volt.
A második világháborúig a városligeti Iparcsarnok adott helyet a BNV-knek, amely az épület megsemmisülését követően a helyét kereste. 1945-ben a Thököly út szomszédságában lévő, akkori Récsei autóbuszgarázsban, majd egy év múlva a kiürült Állatkertben mutatták be szerény árukészletületüket a kiállítók. A következő években már a Városliget mintegy negyedén építettek fel ideiglenes pavilonokat, ahol évente kétszer rendeztek kiállítást, hazai gyártóknak. De a lendület hamarosan alábbhagyott, melynek következtében 1950 és 1954 között a kiállítások szüneteltek, majd 1955-től Budapesti Helyiipari Vásár néven ment minden a régi kerékvágásban. 1957-től ismét megjelentek a külföldi kiállítók, és 1963-tól újból megjelent a BNV név is.
