Drámai nyitánnyal indult a december 12-i rendkívüli választás kampánya. Ez azonban senkit sem lepett meg, aki követte a 2016-os népszavazás óta tartó, három kilépési határidőt elmulasztott Brexit-kalamajkát, és különösen az elmúlt hetekben kiéleződött belpolitikai válságot. Még mielőtt szerda este a birminghami Nemzeti Kiállítási Központban Boris Johnson beszédével eldördült volna a startpisztoly, ötvenhét képviselő jelentette be, hogy nem jelölteti magát újra. Mindkét nagy pártból elsősorban a centrumban elhelyezkedő mérsékelt politikusok dobják be a törülközőt. Ezen belül a tory búcsúzók többnyire az unióban maradás hívei közül kerülnek ki.
Ami a Konzervatív Pártot illeti, a The Daily Telegraph megítélése szerint a Downing Streetet nemhogy nem zavarja a "Remainer"-ek visszavonulása, hanem aktívan bátorítja is a tendenciát. Ha Boris Johnson valaha is át akarja tolni Brexit-megállapodását a célvonalon, a hátsó padsorokat híveivel kell megtöltenie. "BoJo" nem bánja, ha nem kell tartania az olyan befolyásos eurofílek ismétlődő lázongásától, mint a frakcióból nemrégiben kilépett Amber Rudd volt bel-, majd munka- és nyugdíjügyi miniszter, vagy a Népszava tudósítójának karizmatikus képviselője Putney és Wandsworth kerületben, a frakciótagságától megfosztott Justine Greening, aki többek között vezette az oktatási tárcát is. A konzervatív kegyvesztettek közül Sir Winston Churchill unokája, Sir Nicholas Soames ugyanúgy hátat fordít a westminsteri pezsgésnek, mint Sir Oliver Letwin, aki az elmúlt hónapokban minden parlamenti trükköt kipróbált a kilépés megakadályozása érdekében. A Brexit-deal elfogadására fókuszoló konzervatív főhadiszállást láthatólag nem izgatja, hogy a párt mindeközben határozottan jobbra tolódik.
Az új életet kezdő képviselők egy másik csoportja a parlamentben eluralkodott rosszindulatot, ellenségeskedést, illetve a különösen választókerületeikben ellenük irányuló, időnként fizikai erőszakba torkolló támadásokat okolták lemondásukért. Ebbe a csoportba tartozik a távozásával nagy meglepetést keltett Nicky Morgan oktatási miniszter is. Boris Johnson eközben "mérsékelt és jószívű, együttérző" konzervatív politikát ígért kampánynyitó felszólalásában. Szavait kevéssé hitelesíti, hogy két közeli munkatársa, Jacob Rees-Mogg, a parlamenti ügymenetért felelős miniszter és Andrew Bridgen, a párt centrumától jobbra lévő Európai Kutatócsoport meghatározó egyénisége is borzalmas hibát követett el a Grenfell toronyház áldozatainak emlékével kapcsolatban. Mindketten sűrű bocsánatkérésre kényszerültek, amiért a hívő katolikus Rees-Mogg azt a benyomást keltette, mintha a 72 áldozat nem használta volna a "józan eszét", amikor betartotta a tűzoltóság katasztrofális utasítását, hogy mindenki maradjon nyugton, Bridgen pedig megvédte őt a kritikákkal szemben. Boris Johnson ígéretet tett arra, hogy az EU-ból való kilépés után "több száz milliárd font értékű befektetés áramlik" majd a szigetországba, az egynemzeti konzervativizmust képviselő demokratikus kormánynak köszönhetően.
A munkáspárt is forrong. Lemondott Tom Watson, a párt helyettes vezetője. Az utóbbi időben önmaga felére fogyott politikust Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére már hosszabb ideje szerette volna kint látni. A jelenlegi - egyre szélsőségebben balos - vezetésben a New Labour zászlóvívőjének számító Watson előtt már más centrista egyéniségek is elhagyták a pártot, köztük Tristram Hunt, aki meg sem állt a Viktória és Albert Múzeum vezérigazgatói pozíciójáig, vagy a korábban Labour-vezetőnek tippelt Chuka Umunna, aki előbb az új független frakcióban próbálta ki magát, majd átigazolt a Liberális Demokratákhoz. Watson lelépése csak felerősíti a párt irányvonalára vonatkozó kérdéseket, különösen miután Jeremy Corbyn számára fontosabbnak látszik a párttagság feltétlen rajongása, mint a választópolgárok megnyerése. Pedig a jelenlegi, hitelét vesztett kormánypárt ellenében elvileg gyerekjáték lenne a szavazatok többségének megszerzése.
