Kifejezett csalások ritkán fordulnak elő – a New York Times tudósítása szerint így reagált az Európai Unió a lap cikkére, amely főként Magyarország példáján mutatta be, miként kerülnek hatalmas uniós agrártámogatások így-úgy a hatalom embereihez. Az illetékesek Brüsszelben azt állították, hogy a nyíltszíni visszaéléseket kiirtották a könyvvizsgálók. Azt azonban elismerték, hogy a végrehajtás ellenőrzése gyakran ugyanazoknak a politikusoknak a dolga az adott országban, akik a maguk javára ferdítik el a rendszert. A Bizottság szóvivője, akit a cikk hatására kérdések özönével árasztottak el az újságírók, kijelentette, hogy nem helyettesíthetik a nemzeti kormányt.
A New York Times most arra is emlékeztetett, hogy populista vezetők, köztük a magyar miniszterelnök belpolitikai meggondolásokból évek óta ostorozzák az uniót, mint amely fenyegeti a nemzeti szuverenitást, ám a nagyvonalú kifizetéseket ugyanők ezer örömmel elfogadják. A baj ott van, hogy a közösség szabályai nem elég szigorúak, így nem tudják megakadályozni a disznóságokat.
A Die Welt kiemelte: a Bizottság szóvivője közölte, hogy Brüsszel egyáltalán nem nézi tétlenül a csalásokat, sőt, nagyon is komolyan vesz minden ez irányú bejelentést, és azokat továbbítja az OLAF-nak, amely az ilyen ügyek felgöngyölítésére hivatott. Bizonyítékképpen felhozta, hogy több ilyen vizsgálat is zajlik Magyarország és Csehország ellen. (A lap szerint az agrártámogatások rendszere csábít a korrupció legális formáira.) De a pénzek jogszerű felhasználásának kézben tartása végső soron a tagállamok feladata, ám ha az EU szigorítani akarna, ahhoz kell az egyes kormányok beleegyezése – jegyezte meg a szóvivő.
Az egyik német EP-képviselő kijelentette, hogy a mostani gyakorlat alapján nem szakmai befektetők tudnak megszerezni nagy földterületeket, és utána bekasszírozzák a szinte minden ellenőrzés nélkül odaítélt szubvenciókat.
