Különös érveléssel utasította el az Alkotmánybíróság (AB) a héten a Jobbik egy éve beadott alkotmányjogi panaszát, amely az Állami Számvevőszékről (ÁSZ) szóló törvény, valamint két bírósági döntés alkotmányosságát vitatta.
A Jobbik, mint ismert, vitatta az ÁSZ vizsgálata alapján épp a 2018-as országgyűlési választási kampányban a pártra - tiltott pártfinanszírozás miatt - kiszabott 660 millió forintos bírságot. Emiatt a jobbik bírósághoz fordult, ám a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, majd a Fővárosi Törvényszék is visszautasította a párt keresetét, mondván: a törvény szerint az ÁSZ - amely nem államigazgatási szerv - döntései bíróság útján nem vitathatók. (Ugyanakkor a pártok gazdálkodását csak az ÁSZ ellenőrizheti.) Ezután fordult a Jobbik az AB-hoz, kérve a két bírósági döntés, és az ominózus jogszabály alkotmányellenességének megállapítását.
Az AB egyfelől kimondta, hogy az ÁSZ "hatósági jogkör nélküli hivatali típusú intézményként" működik, nem szabhat ki szankciókat, jelentései nem minősülnek hatósági döntésnek, így azok közvetlenül nem is vitathatók bíróság előtt. Másfelől alkotmányos követelményként kimondta, hogy az ÁSZ megállapításai alapján "indult végrehajtási jellegű közigazgatási cselekmények jogszerűségét (...) a bíróságnak érdemben, a cselekmény jogalapja körében a párt támogatása visszafizetésének, illetve csökkentésének összegszerűségére is kiterjedően kell felülvizsgálnia". Ez az AB szerint azt jelenti, hogy az ÁSZ-jelentés „közvetetten” mégis vitatható bíróság előtt, mert az ÁSZ fizetési felhívását követően a Magyar Államkincstár hozott döntést a párt költségvetési támogatásának csökkentéséről, és az államkincstár döntése ellen már van helye jogorvoslatnak. Ám mivel a Jobbik nem az államkincstár, hanem az ÁSZ döntését kifogásolta, az alkotmánybírók többsége elutasította a beadványt. Öt bíró azonban nem értett egyet a döntéssel, Pokol Béla például úgy vélte, a törvény azon rendelkezése, amely szerint az ÁSZ jelentései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg, "az egész demokratikus többpártrendszer alapjait rengeti meg".
Nem ellentétes az információs önrendelkezési jogról szóló törvénnyel az a kormányrendelet, amely a közérdekű adat iránti igény teljesítéséért - az adatközlő által - megállapítható költségtérítés mértékét szabályozza, mondta ki egy másik múlt heti határozatában az AB. Pontosabban, az 58 országgyűlési képviselő által beadott utólagos normakontroll indítvány a kormányrendelet azon passzusát támadta meg, amely a közérdekű adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét szabályozza. Mint ismert, számos hivatal, minisztérium e rendeletre hivatkozva komoly összegekhez köti közérdekű adatainak kiadását, végső soron ellehetetlenítve ezzel az adatkérők dolgát.
A támadott rendelet szerint költségként "legfeljebb munkaóránként átlagosan 4400 forint vehető figyelembe"; az indítványozó képviselők szerint ez az összeg nem a tevékenységet végző munkatársak átlagos bérköltségét veszi alapul, így ellentétben áll az információs törvénnyel, s ez alaptörvény-ellenességet is jelent, mivel egy rendelet nem lehet ellentétes a "magasabb szintű" törvénnyel. Az AB ugyanakkor úgy érvelt, hogy a törvény szerint nem kötelező a költségtérítés megállapítása az igénybe vett munkaerő-ráfordításért. Ha ez mégis megtörténik, sem a törvény, sem a rendelet nem határozza meg előre a felszámítható pontos összeget, az ugyanis a tényleges munkaerő-költségtől függ.
A rendelet csak a maximális összeget határozza meg, ez pedig nem ellentétes a törvénnyel, amely lehetővé teszi a költségtérítés megállapítását. (A képviselők nem támadták meg a törvényt, illetve a törvénynek ezt a szakaszát, csak a kormányrendeletet.) Az AB így arra jutott, hogy a rendelet nem az információszabadság korlátja, hanem bizonyos értelemben segíti a közérdekű adatokhoz való hozzájutást, hiszen biztosítja, hogy a felszámítható összeg egy határt ne lépjen át. Az AB azt is hozzátette, hogy a rendelkezés megsemmisítése esetében az adatigénylők a fennállónál hátrányosabb helyzetbe kerülnének.
