Engedtessék meg, hogy egy irtó gyenge szocialista viccből fakadó hasonlattal illessem Bodzsár Márk második egészestés alkotását, a Drakulics elvtársat. Jelesül, mi a Fradi-leves című tréfára a válasz a kritikusi fő észrevételem: mindent bele! Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Bodzsár a hat évvel ezelőtti Isteni műszakban is közös nevezőre hozta a magyar egészségügyet és a balkáni háborút. Most viszont az államszocializmust keveri össze a burleszk és a vámpír univerzummal.
A hetvenes években zajló cselekmény több szálon fut. Adott a Magyarországra hazatérő Fábián elvtárs (Nagy Zsolt, aki szemmel tudna ölni), aki állítólag harminc éve nem öregedett. Az egykori harcostárs, Kádár János (Rába Roland és a maszk) Brezsnyev számára szeretné megszerezni tőle az örök élet titkát, ezért bevetik az állambiztonság legjobb ügynök párosát, akik „szerelmespár” is egyben: Kun elvtárs (Nagy Ervin önironikus alakítása) és Magyar Máriát (Walters Lili, aki igazi filmszínésznőnek tűnik a vásznon). Nagy Ervin karaktere felelős a film burleszk és helyzetkomikum vonaláért, hiszen azon kell nevetnünk, hogy Kun mekkora tahó és mindig idő előtt elsül az asszonnyal való kötelező közösülések során. Így nem meglepő, hogy Fábián macsós nézései célba jutnak Máriánál, aki egyre inkább megadja magát a vérvörös Mustanggal várost szelő, és bambis üvegből vért ivó férfinak. Nem nehéz kitalálni, milyen kölcsönhatások zajlanak le majd a karakterek között.
De nem a történet az, ami szemmel láthatóan Bodzsárt érdekelte, sokkal inkább izgatta, hogy megidézze a Kádár rendszer emblematikus formáit és karaktereit. Sajátos módon ez még annál is sokkal fontosabb a számára, mintsem, hogy elkészítse a magyar vámpírfilmet, ami abszolút háttérbe szorul. Ha rokonművet kell mondanom, akkor Ujj Mészáros Károly rendezte Liza, a rókatündér a választás, csak míg ebben a műben a múlt emlékeiből fiktív jelent hoztak létre, Bodzsár a Szeszélyes évszakok nosztalgiájában kalandozik, néma modern trágársággal nyakon öntve. Nem kétséges, hogy a Drakulics elvtárs úgynevezett crossover mozi, amelynek sok műfaj és stílus megidézése mellett sincs saját atmoszférája, ennélfogva ritmusa sem. Tudom, nem túl fair hasonlat, de Quentin Tarantino pontosan tudta, mit akar elmondani 1969-ről, amikor leforgatta a Volt egyszer egy... Hollywoodot. Ezzel szemben a Drakulics nem lép túl a szórakoztatni vágyás szándékával elkövetett anekdotázáson. Mondjuk, ebben sikeres.
Infó:
Drakulics elvtárs
Forgalmazza az InterCom
