Jelentős történetíró volt, egyes tudományos munkái kiállták az idők próbáját. Ugyanakkor cselekvően előkészítette a német megszállás után a jogállamiság burkát is elveszítő önkényuralmi rendszert, amely szervezetten küldte halálba zsidónak minősített polgárainak többségét. Minden fenntartása ellenére még a nyilaskeresztes kormánnyal is politikai közösséget vállalt – hangulati aláfestésként idézzük a Magyar Tudományos Akadémia 2016-os állásfoglalását Hóman Bálintról, a Horthy-korszak vallás- és közoktatási miniszteréről.
A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett mostani kerekasztal-beszélgetés egészen más légkörben zajlott, a résztvevők sokkal inkább Hóman erényeit ecsetelték. Az apropót az adta, hogy második, javított kiadásban is megjelent a Hóman Bálint és népbírósági pere című forrás- és tanulmánykötet, amely fotókkal illusztrálva, 670 oldalon keresztül nemcsak a korabeli történéseket tárgyalja, hanem a per 2015-ös újratárgyalásával is foglalkozik. A Fővárosi Törvényszék (amely nem a teljes életpályát vizsgálta) posztumusz felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól.
Megkerülhetetlen alakja volt a magyar kultúrpolitikának a két világháború között – méltatta Hóman Bálintot a kedd esti fórumon Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A jogi rehabilitáció után az „egyfajta szellemi rehabilitáció” még hátravan. Ez egy hosszú folyamat lesz – tette hozzá.
L. Simon László fideszes politikust, a kulturális bizottság alelnökét láthatóan megviselte, hogy a heves tiltakozások miatt 2015-ben nem sikerült felállítani Hóman Bálint szobrát Székesfehérváron. A könyv előszavában is erről írt, a rendezvényen is erről beszélt. Felidézte, hogy a Hóman-szobor ügyében példátlan, vagy inkább abszurd módon még az Egyesült Államok akkori elnöke, Barack Obama is megszólalt.
A fideszes képviselő hangsúlyozta, hogy a kötet tudományos munka, nem pedig a politikai rehabilitációra tett kísérlet. Hóman Bálintnak nem az egész élete állítható példaként, politikai értelemben nem biztos, hogy rehabilitálható. Tudományos értelemben viszont szerinte mindenképpen rehabilitálandó. „Súlyos hibát követtünk el, amikor a vitát nem ennek a könyvnek az elkészültével indítottuk útjára” – állapította meg önkritikusan L. Simon László. Nem figyeltek sok-sok ember jogos érzékenységére, „megelőzte a kocsi a lovat”.
Más esetekre is igaz, hogy nem, legalábbis nem elég széles körben folytatták le a szükséges tudományos, ismeretterjesztő vitákat. Előzetesen nem végezték el a feltáró munkát. 2010 óta, amióta „polgári-konzervatív kormánya van Magyarországnak, szinte valamennyi fontosabb emlékezetpolitikai küzdelemben alulmaradtunk” – jelentette ki L. Simon László.
Kitért rá, hogy 2012-ben meghiúsult Nyírő József író erdélyi újratemetése. „Micsoda kudarc volt az!” – mondta. Pedig ő figyelmeztette Kövér László házelnököt, hogy ezzel még érdemes lenne várni: tartsanak konferenciákat, hallgassák meg az irodalmi élet képviselőit, ha pedig úgy látszik, hogy Nyírő irodalmi kvalitása képes ellensúlyozni azt, hogy a legvégsőkig kitartott a nyilas parlament mellett, akkor gondolkozzanak hamvai sorsáról.
L. Simon megemlítette Horn Gyulát is, akinek emlékét szobor őrzi Budapesten. Ha a volt szocialista miniszterelnök rendszerváltás utáni tevékenysége felülírja a „forradalom leverésében elkövetett mérhetetlen bűneit és a kommunista diktatúra kiszolgálást”, akkor a fideszes politikus érvelése szerint Hómannak is lehet emlékműve.
„Próbáljunk egy kis feszültséget a terembe hozni” – kezdte Varga István ügyvéd, volt MDF-es, majd fideszes képviselő, aki Hóman Bálint sikerre vitt perújítását kezdeményezte. Kikérte magának, hogy Hómant összehasonlítsák Horn Gyulával. Kifejtette, hogy annak idején „az elvtársak” nem kérdezték meg a magyar néptől, kinek állítsanak szobrot. Ezért a jobboldal kötelessége volt, hogy például a „hazaáruló” Károlyi Mihályt elvitessék a Kossuth térről.
Varga felháborítónak nevezte, hogy az MTA nem fogadta vissza „egyik leghíresebb akadémikusát”, Hóman Bálintot. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy az MTA tisztújítása után ez megtörténik.
Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet történésze, a kötet szerkesztője is támogatja Hóman Bálint tudományos rehabilitációját. Már csak azért is, mert akadnak olyan, a pártállami időkben kompromittálódott, ráadásul szakmailag értékelhető teljesítménnyel nem rendelkező akadémikusok, akiket nem fosztottak meg tagságuktól. A politikai rehabilitáció más kérdés: Hóman vállalhatatlan intézkedésekhez is a nevét adta.
„Nem teljes közöttünk az egyetértés” – jelezte Ujváry. Szerinte Károlyi Mihályt lehet „pocsék” vagy „szerény képességű” politikusnak nevezni, de „hazaáruló” nem volt, ez a minősítés méltatlan. Varga István közbevetette, hogy többek között Károlyinak köszönhetjük Trianont. Ujváry Gábor erre elmondta, hogy Trianon mindenekelőtt azért következett be, mert elvesztettük az első világháborút. Éppen Károlyi Mihály volt az, aki megalapozta az irredenta politikát.
A Hóman Bálintról szóló beszélgetésen Zinner Tibor történész és mások is részt vettek. Többen szóvá tették, hogy Hóman „ellentmondásos személyiség” volt. Az a kifejezés azonban, hogy „antiszemita”, talán túlzott szemérmességből, egyszer sem hangzott el.
Hiányérzetünk csökkentésére felidézzük, mit mondott Varga István 2016 nyarán a Népszabadságnak. Az ügyvéd nem vitatta, hogy Hóman Bálint antiszemita nézeteket vallott, ám úgy vélte, a mai eszünkkel nem tudunk belehelyezkedni a korabeli állapotokba, és „mindenkinek vannak hibái”.
