Nyolc igen és két nem szavazat ellenében jelölte alkotmánybírónak a Parlament igazságügyi bizottságának fideszes többsége Handó Tündét. Az Országos Bírói Hivatal jelenlegi elnöke a döntés után távozott, a sajtó kérdéseire nem válaszolt. Így nem tudhattuk meg, hogy mit gondol: miért nem tölti ki az OBH élén a 2021-ig szóló mandátumát.
A bizottsági támogatás után a parlament fideszes többsége dönti el, hogy Handó Tünde a taláros testület tagja lehet-e. A szavazást információnk szerint november 4-ére tervezik a kormánypártok, és Handó aznap le is teheti az esküt.
A majdani döntés nem kétséges, legalábbis a bizottságban helyet foglaló Bajkai István (Fidesz) kőkemény kérdése alapján (amit a honatya egy papírról olvasott fel). A kormánypárti politikus azt firtatta: hogyan érvényesül majd alkotmánybírósági munkája során a pályafutása alatt megismert mentalitása, szívóssága, szakmai pontossága, erkölcsi kérdésekben mutatott hozzáállása?
Handó késve érkezett, így az eredetileg tervezett második napirendi pont helyett ötödiknek tárgyalták jelölését. A bevezetőben a bizottsági elnök Vejkey Imre (KDNP) többször is figyelmeztette az ellenzéket, hogy csak a jelölt alkotmánybírósági kinevezése kapcsán szólaljanak fel, ne feszegessék a Handó vezette Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT) között kialakult konfliktust.
Maga Handó arra koncentrált, hogy pályafutása során milyen kapcsolatba került az Alkotmánybírósággal, majd rákanyarodott hitvallására és a történelmi jogfolytonosság fontosságáról beszélt. Szerinte különös kihívást jelent, hogy a rendes bíróságok legfelsőbb szerve ma már nem a Kúria, hanem a „negyedik bírósági fórummá” előlépett Alkotmánybíróság, ahogy ezt az Európai Emberi Jogi Bíróság is megerősítette.
Szerinte jól érzékelhető, hogy az Alkotmánybíróság 2012 óta egyre többet foglalkozott bírói kezdeményezésre alkotmányjogi panasszal, és alkotmánybíróként erősíteni szeretné az AB és a rendes bíróság kapcsolatát.
A kérdések során Keresztes László Lórándt (LMP) rákérdezett arra, hogy Handó Tünde egyet ért-e Kövér Lászlóval a fékek és egyensúlyok szerepéről mondottakkal. (Mint ismert, napokban Kövér úgy fogalmazott: „A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”)
Handó szerint „ez egy izgalmas kérdés, remélem, hogy alkotmánybíróként kerül elém a fékek és egyensúlyok kérdése.” Szerinte amikor erről a kérdésről beszélnek, akkor ugyanannak a dolognak sokféle megközelítése lehetséges. Ugyanakkor a hatalommegosztás a jogtörténeti hagyományokból ez vezethető le, így az alaptörvény világosan rendelkezik arról, hogy az állami szerveknél hogyan érvényesül a hatalommegosztás. Handó megpendítette: amikor a politikusok egyszerűen, röviden fogalmaznak nincs alkalmuk kifejteni a kérdés mögött rejlő jogfilozófiai tartalmat.
