Bár a 2011-es önkormányzati törvény még igen szélesre szabta a kifejezetten fővárosi jog- és feladatköröket – ide sorolt úgyszólván minden, Budapest egészét érintő településfejlesztési és rendezési kérdést –, azonban az Orbán-kormányzat az elmúlt években következetesen visszagyűjtögette a fővárostól a különböző területeket. Így sorra kormányzati hatáskörbe kerültek az elővárosi vasutak, az iskolák, a kórházak, a szemétszállítási díjbeszedési feladatok; nem csoda, hogy (a G7 összesítése szerint) a város költségvetése 2010-hez képest a felére esett vissza – elsősorban a kórházak és a oktatási intézmények elrekvirálása miatt –, ami az egyik legkisebb büdzsé Európa fővárosai között. Budapest lényegében kiszolgáltatott helyzetbe került a kormánytól, így jellemző módon még az EU által finanszírozott beruházásokhoz szükséges önrészt se tudja kitermelni az önkormányzat, ahogy kölcsönt is csak a kormány jóváhagyásával lehet felvenni. A kormány-főváros reláció valódi természetét látványos megmutatta, amikor a metrófelújításnál azért nem tudott Budapest az eredeti elképzelésnek megfelelően új kocsikat venni, mert a kormány csak használt orosz kocsikra adott lehetőséget. A kormány emellett a parlamenti törvénygyárra és a közgyűlés volt fideszes többségére támaszkodva sorra vette el a kiemelt projekteket a fővárostól, így a Liget projektbe, a Kossuth tér átépítésébe, a budai vár rekonstrukciójába, a Dagály úszópalota megépítésébe vajmi kevés beleszólása maradt a közgyűlésnek, amely a Kopaszi gáti MOL-torony vagy éppen a CEU kiszorításába sem tudott – nem is akart – beleszólni. A főváros és a kormány közötti egyenlőtlen viszony jegyében jött létre a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) is, amelyben elvileg a főváros vezetése és az orbáni kormányzat együttesen dönt a fővárosi nagyberuházásokról, a valóságban erős kormányoldali túlerővel. Bár a kormányzat kifejezetten Tarlós Istvánnak adta, de a legutóbbi ígéretek szerint Karácsony Gergelynek is meghagyná a fővárost érintő nagyberuházásokról döntő FKT-ban a főpolgármesteri vétójogot, ahogy egyelőre az az ígéretek szintjén – a választási kampányban eleresztett rémisztgetésekkel szemben – továbbra is érvényes a Tarlóssal kötött 15 pontos választási megállapodás is. A szóban forgó 15 pontban Orbán amúgy javarészt arra tesz ígéretet, ami normális esetben magától értetődő kellene hogy legyen: például nagylelkűen megígéri, hogy biztosítja a a naponta félmillió ember által használt hármas metró felújításához szükséges állami forrást.
Jelenleg a fővárosban a kétszintes rendszernek megfelelően a kerületek, és a kerületi polgármesterek plusz a kompenzációs listáról bekerült képviselők által alkotott közgyűlés között oszlanak meg a döntési kompetenciák, inkább, az utóbbi javára (minősített közgyűlési szavazattöbbség kell többek között az egész fővárost érintő hitelfelvételhez és kötvénykibocsátáshoz, az önkormányzati tulajdonba kerülő vagy önkormányzati tulajdonban lévő vagyontárgyak korlátozottan forgalomképessé vagy forgalomképtelenné tételéhez, az önkormányzati vagyon ingyenes vagy kedvezményes átadásához). Maga a főpolgármesteri pozíció inkább ceremoniális, mint valós hatalmi tényező, a legtöbb döntéséhez közgyűlési jóváhagyás kell. A főpolgármester önálló döntési jogköre viszonylag szűk, inkább szimbolikus kérdésekben dönthet a közgyűlési többség nélkül - mint a közterület elnevezése, városi díszpolgári cím adományozása. Vis major helyzetben két közgyűlés között fejlesztési-pénzügyi kérdésben dönthet, ám erről később számot kell adnia a közgyűlésnek. A főpolgármester egyetlen igazi eszköze a 2014 óta korlátlan vétójog, így elvileg akárhányszor visszadobhatja a neki nem tetsző közgyűlési döntést, ugyanakkor a közgyűlést sem tartja vissza semmi attól, hogy minden alkalommal újra megszavazza azt. A közgyűlés és a kerületek viszonya rendkívül bonyolult. A közgyűlés egy sor olyan ügyben önállóságot élvez, ami elvileg kerületi hatáskör lenne, ám a fővárosi önkormányzati SZMSZ alapján mégis a közgyűlés dönthet róla. Többek között ilyenek a szociális kérdések, így a nappali melegedők fenntartása a szociálisan rászorultak számára, utcai szociális munkavégzés a hajléktalanok ellátása keretében, időskorúak gondozóházának fenntartása, családok átmeneti otthonának fenntartása, óvodai feladatellátás, a fővárosi romák esélyegyenlőségének, felzárkóztatásának segítése. De közgyűlési jogkör a társasházas és szövetkezeti lakóépületek felújításának támogatása, az ifjúsági feladatok ellátása is. Sajátos mód ide tartozik még a fővárosi kerékpáros közösségi közlekedés feltételrendszerének fejlesztése és működtetése, a fővárosi díszkivilágítási berendezések üzemeltetése, a lakosság folyamatos tájékoztatása a helyi közügyekkel, közszolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy a városarculati feladatok ellátása. A közgyűlésre átruházott jogokat részint maga a plénum gyakorolja, de számos döntési feladatot a főváros hét szakosított bizottságában látnak el (más esetekben csak javasolnak és véleményezhetnek a közgyűlés számára.) A főváros adókivetési joga szintén megoszlik az önkormányzat és a kerületek között. Így 2011 után a parlament – Tarlós István kifejezett kérésére – megszavazta a főváros részleges adókivetési jogát, ám úgy, hogy építmény- és telekadót, kommunális adót és idegenforgalmi adót továbbra is a kerületek vethetnek ki. Egyedül a helyi iparűzési adót (hipa) állapíthatja meg a fővárosi önkormányzat, de azt is csak akkor, ha előzetesen rábólintottak az érintett kerületek önkormányzatai.
