Cirkuszból szökött tevét gázolt egy autós Miskolcon. Elsőre azt mondaná az ember, lényegtelen – de nem az, ma Magyarországon, ebben a mi országnagy cirkuszunkban nagyon is fontos. Itt kipcsakok tevegelnek, janicsárok pikuláznak, sőt ráadásul vándorcirkusz a miénk: megy az Pestről Debrecenbe, viszi a várost is magával, ha kell.
Tekintsék meg díszelőadásunkat!
Ha már tevékről van szó, híre járja, hogy annyi haszna mégis lehetett a miniszterelnök bakui haknijának a Türk Tanácsban, miszerint vehetünk korszerű török harcjárműveket. Arról semmiféle hiteles forrás nem szól, hogy németeket adnánk értük – viszont nem túl rég vásároltunk egy nagyobb tétel Leopard páncélost, minek az nekünk, ha kapunk helyettük szép, új török bóvlit?
Esetleg lehetne tevekaravánt is kérni cserébe értük, az még sokkal szebb.
Egy tevéért adnánk, mondjuk, négy páncélost és egy kutyát.
Közben forrong a közbeszéd, és kimeríthetetlen kincsesbányaként szolgál a kormánysajtó perifériája: nagyokat alkottak a héten. Vegyük csak a legszebb ötleteiket, mert valóságos világszámok, Barnum arannyal fizetne értük, ha bemutathatná őket, de nálunk cikáznak a kupolában, védőháló nélkül!
Itt van rögtön az, hogy Magyarország fővárosa Budapestről költözzön Debrecenbe – ezt követeli, méghozzá népszavazás útján az ultrakormánypárti Minden Szó. Egy másik hasonló világlap (ezek online hírmagazinok, melyek valószínűleg önszorgalomból ilyenek, annak reményében, hogy hátha egyszer pénzt is kapnak érte), a Hírmagazin.eu azt javasolja, maradjon a választás eredménye így, ahogy van, de nevezzék ki Tarlós Istvánt Budapest-ügyi miniszternek.
Lázonganak a régi cirkuszigazgató hívei, nem tetszik az új direktor. Porondmestert is szeretnének, sújtásos egyenruhában.
És akkor jöjjön minden idők legnagyobb műlovarnője!
Petrasovits Anna lett a vezérszónoka a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által rendezett „Avanti ragazzi di Buda” című október 23-i megemlékezésnek, ami látványosságként felért bármilyen lovasszámmal, éspedig azért, mert ő többek között az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének alelnöke is. Érdekes lehetett élménybeszámolója azokról a lázas napokról, különös tekintettel arra, hogy 1954. május másodikán született, így legalább annyira vehetett részt a harcok sűrűjében, mint Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő, csak még nála is sokkal inkább. Ketten a vágtató tankokon, világszám!
Ezekhez a produkciókhoz képest a miskolci teve semmiség. Úgy kell neki, minek lógott ki abból a cirkuszból. Amúgy meg szerencsére nem sérült meg komolyan a gázoláskor sem ő, sem a sofőr. Remélem, mi is megússzuk ezt a kötéltáncot, amit magyar belpolitikának hívnak.
A díszelőadás folytatódik, tessék csak, tessék, folyton-folyvást urak és szép leányok!
