Sokan vagyunk és sokfélék, de egyaránt emlékezni és tiszteletet adni jöttünk - kezdett október 23-i ünnepi beszédébe Pikó András, a budapesti Józsefváros megválasztott polgármestere a Corvin közben. A jelen sohasem érződik hősiesnek vagy ideálisnak - tért rá a forradalom résztvevőinek méltatása után -, mindig túlélésről, másnapig tartó perspektíváról, mindennapi félelmeink oldásáról szól. '56-ban fontosabb volt a mánál a holnap, folytatta, majd Orwellt idézve úgy fogalmazott: a diktatúra akkor dőlt meg, amikor eltűnt az az érzés, hogy a történelem nyugvópontra jutott, mindig a pártnak van igaza. Pikó szerint ezért
Nekünk ma nem harcolni és a hitünkért meghalni kell - fogalmazott a polgármester -, '56 örökösei akkor leszünk, ha erős közösségeket teremtünk szerte az országban és Budapesten is, melyekben egymást segítve, közösen dolgozunk minden nap a jövő reményeinek valóra váltásáért.
Nagy Imrét hallgatva lehetett érezni, hogy mégis van magyar nemzet, melynek "mindannyian tagjai vagyunk" - idézte fel következőként az 1956. október 23-án átélteket Mécs Imre. Hiába, hogy még mobiltelefon sem volt, a kis faluk forradalmi tanácsaitól a gyárakat elfoglaló munkástanácsokig mindannyian ugyanazt gondolták, megbíztak egymásban, nem kellett magyarázkodni - részletezte.
- tért át a jelenre Mécs. "Mi vagyunk Magyarország és ti vagytok Magyarország, nem az álságos hatalom, a hatalom által kreált valóságok, a migránsok meg a többi mesék" - hangsúlyozta, hozzátéve: ezért "nekünk kell eldönteni, mi legyen".
Végül Szénási Szilvia civil aktivista mondott beszédet a roma hősökről, férfiakról és nőkről, akik együtt harcoltak a magyarokkal - majd együtt szenvedtek a megtorlásoktól. "Az '56-os forradalom roma hősei nem csak a romák hősei, hanem mindannyiunké, romáké és nem romáké, embereké" - mondta.
