Az EU Bíróságán 2020. január 14-én hangzik el a főtanácsnoki indítvány abban a perben, amelyet az Európai Bizottság indított Magyarország ellen a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvény miatt. Az ügyben kedden tartották a nyilvános tárgyalást, ahol a magyar kormány, az uniós testület és úgynevezett beavatkozóként a svéd kormány képviselői ismertették a nézeteiket.
A Luxembourgban tartott tárgyaláson jelenlévő forrásaink szerint a vita kiélezett volt, a perbeszédek előadói határozottan védték az álláspontjukat, és viszonylag sok kérdést kaptak a 15 tagú bírói nagytanács tagjaitól.
Az Európai Bizottság képviselője hangsúlyozta: a magyar jogszabály megbélyegző, és az uniós jogba ütközően állapít meg kötelezettségeket a külföldről finanszírozott civil szervezetekkel szemben. A svéd hozzászóló osztotta a bizottsági véleményt, és azt fejtegette, hogy az NGO-k olyan alapvető uniós értékek előmozdításának az élharcosai, mint a pluralizmus és a demokrácia.
Információink szerint a magyar kormány nevében eljáró jogász kifogásolta, hogy a brüsszeli testület a kötelezettségszegési eljárás bíróság előtti szakaszában túl rövid határidőket szabott a válaszadásra Budapestnek, ami szerinte ellentmond a szabályoknak. Úgy vélte, hogy a magyar törvény nem sért semmilyen EU-s jogot, célja az, hogy az emberek számára átláthatóvá tegye a nem-kormányzati szervezetek finanszírozását. Mint fogalmazott, a jogszabály előírásai a nagyjából 60 ezer civil szervezetből 152-őt érintenek.
A felek hosszas jogi okfejtésekbe bonyolódtak arról, hogy a törvény végrehajtása során sérültek-e, egyáltalán érvényesíthetők-e az EU Alapjogi Chartájának az előírásai. Az is vita tárgya volt közöttük, hogy a jogszabály összhangban van-e a tőke szabad mozgásával, ami az EU egyik alapszabadságának számít.
Az Európai Bizottság 2017. júliusában indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvény miatt. Az uniós testület úgy ítélte meg, hogy a jogszabály beavatkozik az egyesülés szabadságához való jogba, akadályozza az NGO-kat az adománygyűjtésben, korlátozza a feladataik ellátására való képességüket. Emellett indokolatlan és aránytalan korlátozásokat vezet be a szabad tőkemozgás tekintetében. A törvényben előírt nyilvántartásba vételi, bejelentési és nyilvánosságra hozatali követelmények diszkriminatívak, valamint adminisztrációs terheket jelentenek az érintett szervezetek számára — állt a bizottsági indoklásban.
