Óriásit téved az, aki Orbán békülékenynek is hangzó nyilatkozataiból azt akarja kihallani, hogy a Fidesz meghallotta a városok szavát, és immáron megpróbál majd együttműködni az ország másik felével.
A Fidesz, Orbánnal az élen régen nem egy párt, hanem egy hideg polgárháborúra berendezkedett támadó alakzat. Orbán pedig régen nem egy államférfi, hanem egy lélekrabló szektavezér, aki immáron két évtizede arra idomítja népét, hogy ők az élcsapat, a nemzet, csak ők képviselik a morált, és újabban már a kereszténységet is. A minden ízében bolsevik logikából pedig egyetlen következtetés fakad: rajtuk kívül mindenki más ellenség.
Egy hete erre a tébolydára mondtak nemet a városok. Nem Borkai meztelen ülepének a látványa tett ellenzékivé ősfideszes budai kerületeket, és nem az ellenzék iránti rajongásból szavaztak még a vak bányalóra is a fideszessel szemben. Hanem jól felfogott életösztönből. Egyszerűen nem akarták kivárni, amíg a vezér taktikai megfontolásból vagy csakazértis alapon valami kurvákból és Semjén Zsoltokból gyúrt keresztény Hezbollahot hoz a nyakukra. Mert aki a XXI. század hajnalán Európa közepén egyetemet szorít ki a magyar fővárosból, pitbulljával beszántatja a tudományos akadémiát, annak már csak ennyire telik a sütnivalóból.
Azt viszont nagyon is megcsinálja. Méghozzá innentől ahol csak tudja, rohamléptekben. A lidércnyomásnak nincs vége. Orbán ütést kapott, de messze nem végzeteset, sőt. Már a 2002-es vereségéből is azt szűrte le, hogy korábban túl sokat finomkodott. Most már a zsebében vannak az EU-százmilliárdok, a teljes közigazgatás, a közmédia, a német nagytőke támogatása. El lehet képzelni, hogy most mi jár a fejében.
Egy időre visszahúzódik, rendezi a sorait. Elejt pár barátinak nevezhető szót, ismét altatni próbálja az ellenséget, kihasználva a legnagyobb gyengeségüket: hogy azok nem olyanok, mint ő. Hogy az évek óta zajló, végtelenül aljas és ocsmány Fidesz-kampány után szeretnének abban hinni, hogy a politika visszaterelhető békés, nyugodt mederbe.
Azonban a felcsúti klánvezérnek immáron egyenes érdeke, hogy akkora káosz legyen a városokban, amekkora csak lehet. Hogy majd a köztelevízióban mutogathassa a hitükben megrendülni látszó híveknek, az agymosás után a templomból kitántorgó néniknek-bácsiknak és a rosszul fűtött nyomortanyákon felköhögő közmunkásoknak: lám-lám, mi lesz ott, ahol nem rám szavaznak.
Már elindult az új daráló: szó szoros értelmében eltüntetik a kompromittáló iratokat, átvitt értelemben meg ott tesznek keresztbe az új városvezetéseknek, ahol csak tudnak. Idővel előveszik a NER előtti évek rutinját, a „minél rosszabb, nekünk annál jobb” gyakorlatát, várhatóan reaktiválják majd a 2010 után a pesti utcákról varázsütésre eltűnt szélsőjobboldali gyújtogatókat. Ugye, mama, jobb a kiló krumpli mint az égő kuka?
Együttműködni egy-egy fideszessel időnként lehet. Orbánnal azonban soha. Nem árt tudni: amíg ő a pályán van, addig a "polgári Magyarország" csak egy vágyálom. De most már legalább tudjuk, hogy nem reménytelen küzdeni érte.