Jeremy Corbyn;Boris Johnson;Brexit;

- Johnson három levele – Újabb drámai fordulatok színhelye volt a londoni törvényhozás

A „szuper szombaton” is súlyos vereséget szenvedett a brit kormányfő a parlamentben. Továbbra is bizonytalan a kilépés időpontja és módja.

Szombaton újabb drámai fordulatok színhelye volt a londoni törvényhozás, ahol 1982, a Falkland-szigeteki háború óta először tartottak hétvégi ülést, abban a reményben, hogy a képviselők áldásukat adják a brüsszeli szerződés javított kiadására. A westminsteri palota ódon falai között és a Whitehall kormányzati negyedben egyaránt látványos események zajlottak. Becslések szerint közel egymillióan vonultak az utcákra, hogy egy újabb népszavazás kiírását követeljék.

Boris Johnson magabiztosan adta elő nyitó állásfoglalását, láthatólag sütkérezve a két nappal korábban, Brüsszelben elért dicsőségének fényében. Munkába állásának nyolcvannyolcadik napján emlékeztette a képviselőket, mennyire elegük van az embereknek a parlamenti patthelyzetből. „A Brexit barátságokat tett tönkre, családok egységét zavarta meg és a parlament munkáját is gúzsba kötötte” – jelentette ki, kifejezve elszántságát az ügy gyors lezárására. Becsvágya nyomban süket fülekre talált Jeremy Corbynnál, az ellenzék vezérénél, aki biztosította afelől: a munkáspárti képviselőket nem tudja „csőbe húzni”, nem fogadnak el egy a korábbinál sokkal rosszabb kilépési megállapodást.

Az alsóház doyenje, Kenneth Clarke, majd pénzügyminiszter utóda, Philip Hammond békülékeny, a megegyezéshez a későbbiekben támogatást ígérő felszólalása után Nigel Dodds drasztikusan megváltoztatta a hangulatot. A Demokratikus Unionista Párt (DUP) parlamenti frakcióvezetője szerint az új „deal” semmibe veszi a nagypénteki szerződést, megváltoztatva az összpárti egyetértési mechanizmust. A DUP hozzáállását még hívebben tükrözték az „árulás”, „kiárusítás” belekiabálások.

A megállapodásról végül nem is voksoltak a képviselők, miután a rebellis torykat erősítő Sir Oliver Letwin módosító indítványának tárgyalása terelőútra irányította a vitát. A befolyásos képviselő újabb garanciákat keresett egy rendezetlen kilépés megakadályozására. A módosítás arra szerint csak akkor legyen szavazás, amikor a kormány törvényelőterjesztés formájában nyújtja be a szerződést. A képviselők végül 322-306 arányban jóváhagyták a csalafinta javaslatot, ezzel automatikusan életbe léptetve a Hilary Benn munkáspárti politikus nevéhez fűződő, szeptemberben elfogadott törvényt, melynek értelmében Boris Johnsonnak az október 31-re tervezett kilépés három hónapos elhalasztását kell kérvényeznie az Uniótól, amennyiben a képviselők október 19-ig nem adják áldásukat a kilépést szabályozó megegyezésre. A módosítást az ellenzéken kívül (hat munkáspárti vonult át a „No” helyiségen) a huszonegy rebellis tory képviselő közül tíz támogatta. Később ők is készek a brüsszeli szerződés mellé állni.

A kormányfő a brit időszámítás szerint 11 órás határidő előtt teljesítette kötelességét, sőt nem egy, hanem három levelet is küldött Brüsszelbe. Igaz, a feltételeket megszegve az első írást a „parlament levelének” nevezte, és ez nagyrészt a Benn-törvény vonatkozó paragrafusának kimásolásából állt, Boris Johnson aláírása nélkül. Ehhez Sir Tim Barrow, az Egyesült Királyságnak az EU-hoz delegált állandó képviselője fűzött néhány mondatos kísérőlevelet, kilátásba helyezve, hogy a megállapodási szerződésen alapuló törvény ratifikációja már a következő héten megtörténhet.

Mielőtt Johnson saját levelét is elküldte volna Donald Tusknak, az Európa Tanács elnökének, körbetelefonálta legfontosabb hivatali megfelelőit, kifejtve nekik: a hosszabbítás nem az ő, hanem a parlament kérése, és ez nem képviseli az ő álláspontját. A The Sunday Times szerint ügyvédek segítségével megfogalmazott saját üzenetében a kormányfő kifejti, mennyire „ártalmasnak” tekinti a halasztást, ami nem áll sem a szigetország, sem az EU érdekében. Természetesen nem tilthatja meg, hogy az ET jóváhagyja az „extra time”-ot, de ő határozottan ellenzi azt.

Vasárnap John McDonnell, az árnyékkormány pénzügyminisztere a Sky News-ban „színházi előadásnak” nevezte Johnson aláíratlanul továbbított levelét, majd a határidő kitolásának elutasítására vonatkozó kérését. Míg Dominic Raab külügyminiszter a BBC Andrew Marr műsorában bizakodásának adott hangot a kilépési törvény október vége előtti ratifikációjával kapcsolatban, Michael Gove a Sky televízióban a „no deal” kizuhanás valószínűségének növekedésével riogatott. A következő hét tehát, amikor a búcsúzó házelnök, John Bercow döntésétől függően kétszer, hétfőn és kedden is lehet voks a megegyezésről, ismét kulcsfontosságú lehet a Brexit történetében.

A brit kiválás halasztásáról egyeztettek a huszonhetek kormányainak képviselőiAz Egyesült Királyság európai uniós kiválási határidejének újabb halasztásáról egyeztettek a bennmaradó tagországok kormányainak képviselői vasárnap Brüsszelben, döntés azonban nem született a találkozón - írja az MTI. A huszonhetek EU-s nagykövetei azt követően tartottak megbeszélést, hogy London előző nap a jelenleg október 31-én esedékes határidő kiterjesztését kérelmezte. A brit miniszterelnököt erre törvény kötelezi, miután a parlament szombatig nem fogadta el a kiválás feltételrendszeréről e héten kötött új megállapodást. Diplomáciai források szerint a mindössze nagyjából negyedórás vasárnap délelőtti ülés résztvevői nem tárgyaltak érdemben a kérdésről, vagy az esetleges halasztás hosszáról, egyetértettek abban, hogy a következő napokban további konzultációra lesz szükség az addigi londoni fejlemények tükrében, most csak megtették az eljárásjogi lépéseket a Brexit-szerződés európai parlamenti ratifikációjának megindítása érdekében. Egy névtelenséget kérő tisztségviselő azon véleményének adott hangot, hogy a huszonhetek vezetői nem fogják "elsietni" a döntést, minthogy még tizenegy nap hátra van, és akár az is elképzelhető, hogy a friss nagy-britanniai események addigra irrelevánssá teszik a kérelmet. "Van időnk" - mondta, hozzátéve, hogy a helyzet Londonban jelenleg nem világos, még a gyors jóváhagyás sem kizárható. Egyes tagállami vezetők nem tartják kívánatosnak az újabb halasztást, de ennek ellenére valószínűtlen, hogy bármelyikük megvétózná az erről szóló határozatot, ha arra kerül sor. Nem tudni, hogy a hosszabbítás jóváhagyása érdekében újabb EU-csúcsot hívnának-e össze még a hónap végéig, az jogilag nem lenne feltétlenül szükséges, amennyiben megvan a konszenzus.

Azután döntenek, hogy megismerik a kormányprogramot és a miniszterjelölteket.