A hatvanas dekád jelképévé vált Itáliában, noha soha nem vezette az olasz slágerlistát a Guarda come dondolo. (Legjobb helyezése a hetedik volt.) Ám az úgynevezett tengerparti dalok a fülekbe másztak és benn is maradtak, ráadásul a ritmusuk egyenesen megrészegítette az ifjúságot, mert valamennyit a hatvanas évek elejének modern táncaival, a shake-kel, a limbóval, a hully-gullyval, s főként a tviszttel társították. Akadt Amore Twist Rita Pavonétól, Champagne Twist Minától, Gokart Twist Gianni Moranditól, sőt 96 perces olasz mozifilm is úgy általában a tvisztről. (Már azon túl, hogy itáliai lemezfelvételeken olaszul énekeltek olyan külföldi sztárok, mint Paul Anka, Richard Anthony, Petula Clark, Gene Pitney, Neil Sedaka, Sandie Shaw. Hatvanöttől pedig sorra lépett fel a San Remó-i fesztiválon Pat Boone, Kiki Dee, Wilson Pickett, Dusty Springfield, Dionne Warwick vagy éppen a Hollies és a Yardbirds.) Stefano Canzio olasz tvisztfilmje 1962-ben, egy esztendővel az után készült, hogy Amerikában bemutatták a Twist Around the Clock című mozgóképüzemi produkciót Chubby Checkerrel a főszerepben. Az itáliai mozi „Checkerje” a Guarda come dondolót is komponáló-előadó Edoardo Vianello volt, akinek az Abbronzatissima című számát tartalmazó kislemeze 7 millió 300 ezer példányban kelt el 1963-ban. A „dondolo” pedig már hatvankettőben felhangzott a filmszínházakban, mert abban az évben mutatták be Dino Risi Előzés című emlékezetes alkotását, amelyben sorakoztak az azóta örökzöld itáliai slágerek; a római Vianello dalán kívül a Quando, quando a milánói Tony Renistől vagy a St. Tropez Twist és a Play That Song Peppino di Capritól. Az amerikai számot Ahmet Ertegün, az Atlantic Records társalapítója, valamint Betty Nelson, Ben E. King felesége írta, és „odaát” King énekelte lemezre 1962-ben, mielőtt Capri Peppinója feldolgozta.
Az Előzés amúgy egyáltalán nem vidám film, hiszen azzal zárul, hogy az aranyifjú Bruno (Vittorio Gassman) százhúszas tempóval felborul sportkocsijával, és félszeg barátja, Roberto (Jean-Louis Trintignant) a balesetben meghal. Az összesen 50 millió eladott lemezre büszke Vianello sokkal inkább derűt árasztott. „Számomra a zenélés azt jelenti: szórakozni és szórakoztatni másokat” – hangoztatta. Mulattatnia kétségkívül sikerült, egyebek közt Magyarországon is, ahol 1962 karácsonyán-szilveszterén olyan számokat is játszottak a rádióban, mint a Renato Minától, a Ciao amore Adriano Celentanótól vagy a már említett St. Tropez Di Capritól. Sőt akadt könnyűzenei műsor akkoriban, melyet a rádió- és tévéújságban így hirdettek: „Mikes Éva és Tony Renis énekel.”
A kínálatban rendszeresen százhúsz perces Táncoljunk! című program is szerepelt, s ebben – akárcsak az Ötórai teában – nemegyszer felhangzott Sedakától az Oh Carol, Caterina Valentétől és Silvio Francescótól a Peppermint Twist, Connie Francistől az Everybody's Somebody's Fool, majd 1964-től Rita Pavonétól a La partita di pallone (Vianello szerzeménye). A hazai fősodorhoz persze afféle táncdalok tartoztak, mint a Csipkerózsika (Hollós Ilona), az Egy kis kíváncsi kacsa (Körmendi együttes), a Szerelem mindig volt (Vámosi János), az Este jót tesz egy kis hangulat (Mátrai Zsuzsa) vagy a felejthetetlen Bratislavai mambó a Csehszlovák Rádió tánczenekarának autentikus előadásában. Igaz, hatvannégy júniusában a Billboard magazin azt közölte, hogy Mexikó harmadik és Magyarország ötödik legnépszerűbb száma a Guarda come dondolo. E slágert itthon Koós János tolmácsolásában is játszották; a nemrégiben elhunyt énekes olaszul énekelte négyszámos Qualiton-kislemezre a Kék csillag együttes kíséretében.
Ám 1964 – a briten kívül – az itáliai popmuzsika aranyévének tekinthető. Abban az esztendőben 1230 énekes, 6200 zenekar, 111 kisebb-nagyobb lemezkiadó-társaság, valamint 770 tánc- és éjszakai klub működött Itáliában. Főként a tinédzserek kedvéért. Mert Olaszországban a lemezvásárlók negyven százaléka már 1960-ban húsz év alatti volt.
Pedig ott nem dalolták, hogy essünk túl Verdin vagy Puccinin...
