Nem könnyű újat írni
„Mire vársz, új Babylon épül”
(Omega: Babylon)
Az egészben az a legérdekesebb, hogy a legendás Babilon csak 2019 nyarán került fel az UNESCO világörökségeinek listájára, a látogatásom előtt egy hónappal. Babilonnal kapcsolatban nem könnyű újat írni, főleg azok után, hogy a Boney M „Rivers of Babylon” című dala által már a 137. zsoltár is világsláger lett. A dalszöveg így szól: „By the rivers of Babylon, there we sat down / Yeah, we wept, when we remembered Zion.” Az angol nyelvű Biblia pedig így ír: „By the rivers of Babylon we were seated, weeping at the memory of Zion,” A kilenc soros zsoltár utolsó sorát Károli Gáspár így fordította: „Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!” A kortárs fordítás: „Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!” Hát, a Koránban ilyet nem olvashatunk!
Kurdok és a történelem
„Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek”
(Omega: Régi csibészek)
Ismét Törökország, Cizre, most már van időm megnézni a várost, ami anno az Oszmán Birodalom Bohtan (Butan) nevű kurd tartományának volt a fővárosa, ahogy az iraki Szulejmáníjja városa a kurd Bábán fejedelemségnek. Aki már járt Erbilben, nem teheti meg, hogy ne látogasson el a rivális Szulejmáníjjába, a kurd irodalom és kultúra fővárosába. Mindkét városban beszélik a szoránit, a kurd arab karakterekkel írt dialektusát, de a fejedelmi városból több költő és író indult, mint a szomszédos Erbilből, ami nem rendelkezik ilyen múlttal. A kurmandzsit, a kurd latin betűkkel írt dialektusát Erbiltől északra, illetve Szíriában, Törökországban hallottam. Ez utóbbi nyelven írt a Cizrében eltemetett Ahmed Kháni is (megh. 1707) a kurd Rómeó és Júlia, Mem és Zin történetének megírója. Sírja előtt a két szerelmes alszik, az ágyukon mindig friss virág.
Nem csak azért örültem, amikor a közeli mecsetben megtaláltam Iszmáil al-Dzsazari (1136-1206) sírját mert feltétlenül látni akartam, hanem azért is, mert az egyik helybéli azt mondta, a tudós nyughelye Mardinban van. Szerencsémre tévedett. A feltaláló fizikus, akit a robotika egyik ősatyjának is neveznek, találmányai évszázadokkal később nagy hatással voltak Leonardo da Vincire. Készített vezérműtengelyt, főtengelyt, vízórát, gyertyával működő órát, és egy olyan önműködő órát is, ami egy életnagyságú elefánton ülő férfit ábrázol. Ezt a XX. században ismét elkészítették, most Dubajban mutatja a pontos időt. Az általa készített robotok egy hajón zenéltek, miközben több mint ötven arc-, és kézmozdulattal örültek a zenének. Ezek után nem csoda, hogy a tudós neve Sophiával, az első humanoid robottal kapcsolatban is előkerült, és az sem meglepő, hogy a hölgy megkapta a szaúdi állampolgárságot.
Nem Iszmáil al-Dzsazari az egyetlen muszlim tudós, aki beírta a nevét az európai tudományok könyvébe. Másoknak a nevét latinosították, az írásaikat is latinra fordították. Avicenna (Ibn Szína), Averroës (Ibn Rusd), Alpharabius (Al-Farábi). „Tulajdonképpen al-Fárábínak ez a nézete lényegében nem különbözik a később Ibn Rusd (megh. 1198-ban) Döntő tanulmány (Fasl al-maqál) című traktátusában kifejtett kettős igazság tanától, amelyet aztán utóbb Ibn Rusdtól (azaz latin nevén Averroestől) Aquinoi Szt. Tamás is átvett, és az így veritas duplex néven vonult be az európai köztudatba.” (Maróth Miklós: Erkölcsfilozófia az iszlámban)
De Cizrében nem csak kurd emlékek vannak. Noé története annyira kötődik a régióhoz, hogy az elsők egyike aki kőolajszármazékot, szurkot használ (1 Mózes 6:14). Mivel az iszlám elfogadja a Bibliát, ezért az iszlám világában nagyon sok bibliai kötődésű helyet találunk. Sanliurfában (egykor: Urfa vagy Edessza) lefényképeztem a barlangot, ahol Ábrahám született. Hamadánban (Irán) láttam Eszter és Mordeháj sírját, Irakban Ezékiel, Szamarkandban pedig Dániel nyughelyét. A népi hagyomány szerint Salamon járt a kirgizisztáni Osban, a törökországi Efezosz mellett található efezoszi hét alvók története a selyemúton eljutott Kínába, és Turfán mellett egy mecsetben vannak eltemetve a fiatalok. Efezosz mellett áll a ház, ahol a hagyomány szerint Mária lakott. Miután Timur Lenk nem tudta elfoglalni Szúzát (Irán) megkérdezte a helyiektől, miért bevehetetlen a város. „Azért mert a várost Dániel próféta védi” – mondták a bölcsek. A hódító ezután Dániel sírjánál imádkozott, majd földi maradványait átvitette Szamarkandba. Jób sírja Irakban maradt, viszont Buharában is van egy kút, amit az Isten Jóbnak fakasztott. A Topkapi szerájban láttam Mózes botját, Mohamed köpenyét, és az ő, valamint az első kalifák kardját is.
Cizréből Isztambulba menet még megpihentem Törökország ötödik legnagyobb városában, Adanában. A város a középkorban az örmény királyság területén feküdt. A Seyhan folyón átívelő öreg hídját még Hadrianus császár építtette.
Bizánc bevétele
„Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon / Ne csináljunk soha többé fegyvert”
(Omega: Ballada a fegyverkovács fiáról)
1453-ban az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt (Bizáncot), amit talán még most is ostromolnának, ha nincs Orbán mester. ”Nem kell bűntudatot éreznünk azért, hogy Orbán mester ostromágyúi rombolták le Konstantinápoly hatalmas erődrendszerét, és a világ legnagyobb ágyújának megöntésével hozzájárult egy 1123 évig fennálló birodalom megszűnéséhez. A korrupt Bizánci Birodalom felszámolására e nélkül is sor került volna. Mi, természetesen, nem erre vagyunk büszkék, hanem arra, hogy egy erdélyi magyar ember képes volt a XV. század derekán olyan technikai csodát alkotni, amely kiváltotta az akkori világ tiszteletét.”
Aki Isztambulban jár, biztosan felkeresi a Hagia Sophia múzeumot, aminek az emeletén az egyik mozaikon Szent László királyunk lánya, Piroska látható, aki bizánci feleségként az Iréné nevet kapta. Piroskát mind az ortodox, mind a magyar egyház szentként tiszteli. A múzeum másik magyar emléke az imafülke, a mihráb melletti két gyertyatartó, amit még Nagy Szulejmán hozott el Budáról. A tértől nem messze egy másik ortodox templom, a Szent Iréné bazilika, de ez mindig is megmaradt templomnak. Ott jártunkkor felújítás volt a Hagia Sophiában, a Kék Mecsetben, és a Héttoronyban, a Yedikuléban, ez utóbbiba be sem mehettünk. Öröm az ürömben, láttam Venczel Verát, ahogy Magyar Bálintnak énekel.
Harmadszor töltöttem hosszabb időt Isztambulban. Az első alkalommal csak kívülről láthattam a temetőt, ahol Szulejmán szultán és Hürrem szultána van eltemetve. Második alkalommal már bemehettem a temetőbe, de a két türbe zárva volt, így csak az ablakon át nézhettem be. Most megpihenhettünk mindkettőben.
I. Ahmed szultán (1603-1617) nem volt egy jelentős uralkodó, mégis az ő nevéhez fűződik a Kék Mecset felépítése. A Topkapi mellett ezt is rengetegen látogatják, a mecsetben több nyelven külön brosúrák vannak az iszlám iránt érdeklődőknek, a mecset előtti parkban hatalmas táblák magyarázzák az iszlám tanítását. Hiába kötöttek az oszmánok békét a perzsákkal 1555-ben, a harcok mindig fellángoltak. Amikor a 13 éves Ahmed hatalomra került, I. Abbász sah (uralkodott: 1588-1629) alkalmasnak találta az időt arra, hogy birodalma határait kiterjessze nyugatra. Az elhúzódó keleti harcok miatt a szultán 1606-ban aláírta a zsitvatoroki békét, hat évvel később hasonló történt a két iszlám birodalom között. A békeszerződés értelmében a perzsák megtartották az általuk elfoglalt területeket, és évente 59000 kg selymet küldtek Isztambulba. Mivel a sah nem küldte a szultánnak a megígért selymet, ezért 1615-ben ismét fellángoltak a harcok, és megint a perzsák győztek. Az újabb béke megkötéskor már csak 2950 kg selyem szerepelt a szövegben.
A Hippodrom közelében áll egy jelentéktelen ókori oszlop, mellette a földön táblák, városok neveivel és kilométerekkel. A Budapest-Isztambul közötti távolság légvonalban 1067 km. De olyan táblát nem találtam, amire az lett volna írva, hogy „tovább”. „Addig élj, amíg élni tudsz,/ Addig menj, amíg menni tudsz!”. Addig élj, Omega.
