Köszönet a nőknek, köztük a sok-sok megválasztott polgármester asszonynak és képviselőnek az október 13-i szép pillanatokért. Külön köszönetemet szeretném kifejezni luxuskurva polgártársaimnak, egyikük a választások legszebb verssorát is belemondta a kamerába. Lepipálta a politológusokat, a megmondóújságokat, azért idézem, mert emlékezni fogunk rá, Weöres Sándor is megirigyelné, ha élne: „A ló néz, a csikó lát, felszívnék egy csík kólát.” Ez a bravúros verssor adta vissza a legtömörebben, hogy mi folyik a Fideszben, és itt ne elsősorban a lótenyésztésre tessenek gondolni. Aki e műalkotást meghallotta (a lapok a szavalót igen finoman leánynak titulálták), rögtön tudta, hová tegye az ikszet. Nem volt többé ingadozás, himbálózás.
Igaz lehet különben az okos emberek által azonnal elővett pillangóeffektus, mert az események gyújtópontjában, Győrben csapott egyet a szárnyával a(z éjszakai) pillangó, és ott helyben ez még nem nagyon volt érzékelhető, turul polgártársunk utoljára még ebben a rohadt életben bele tudott nyúlni a mézesbödönbe. De Tatabányán, Budapesten már sokkal jobban lehetett érezni a suhintást. Köszönet különben az új győri, időközben függetlenné tett polgármester nejének is, aki a keresztényi megbocsátás szép példáját adva bazsalygott a megbotlott Fidesz-politikus mellett a választás napján, nem véletlen, hogy ló- és csikótenyésztésben jeleskedő pártunk és kormányunk a családot támogatja mindenek fölött ebben az esztendőben.
Az említett lónéző hölgyeknek köszönhetjük azt is, hogy most már pontosan tudjuk, mibe kerül egy gramm kokain Magyarországon. A botrányt kirobbantó „ügyvédblog” írója beszámolt arról is, hogy egyszer ment Borkaiékhoz ebédelni, és milyen finom almás pitét evett náluk. Rögtön tudtam, hogy ezt a blogot nem ügyvéd írja, sokkal inkább a kulináris élvezetek szerelmese, kicsit sajnáltam is, hogy receptet nem közölt, azzal még jobban fel lehetett volna dobni a hajózási és repülési szakismeretekkel operáló pornófelületet. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, mert arra gondoltam, az almás pite nem valamely tudatmódosító szer titkos neve-e. Miként a kóla, mely a csikólátáshoz (most egészen durva leszek, kérem kitenni a 18-as karikát, nem írták ezt el? nem csiklólátásról volt ott nagyba’ szó?) elengedhetetlenül szükséges.
Nem csűröm-csavarom tovább, az ördög tudatta velünk, hogy a Fidesz-rendezvényre a kokaint a lónéző honleányok szerezték, 5 grammot 150 ezer forintért vittek a jachtra, ebből számoltam ki (mert nekem a piacon is mindig pörög a pénztárgép a fejemben, amikor retket vagy medvehagymát vásárolok), hogy a kóla grammja 30 ezer forintot kóstál. Nem krumpli és nem is száraztészta, de azért nem megfizethetetlenül drága. Ami mondjuk nem derült ki pontosan, hogy himbálódzó polgártársaink kértek-e a leányoktól áfás számlát a kóláról, és ez vonatkozik a rendezvényszervezésre is, hiszen tudjuk, hogy minden az anyagiakon múlik; egyik csikólátó polgártársnőnk például 3 milliót (fideszes tájszólásban: három misit) kapott Orbániától felfuttatásra, nyílt pályázat volt, semmi suskus, az Eliosra mondom, e tekintetben nem lehet semmi kétségünk.
Az említett lónéző vers különben a hazai jobboldali szcéna csúcsteljesítményeként is felfogható. A liberális oldal komplett életművekkel babrál (Nádas, Kertész, Esterházy stb.), hogy elérjen valamit, míg a nemzeti érzést sokkal jobban közvetítő orbáni kultúrmisszionáriusoknak, lám, elég egy odalökött verssor is ahhoz, hogy mindenki azonnal megjegyezze. Mi ez, ha nem vérprofizmus?
Legközelebb Fekete Pákó Add ide a didit című, hatásában talán még a lóbámulást is túlszárnyaló produkciójával foglalkozunk. Addig is minden polgártársunknak boldog Karácsonyt és önfeledt csikólátást kívánunk!
