A cím ismerős lehet Jancsó Miklóstól, még 1975-ből – Olaszországban forgatott, Magyarországon csak elvétve vetített filmjének volt ez a címe. Azt idézi fel bennünk, hogy a hatalom magánbűnei menthetetlenül szétroncsolják a közerkölcsöt.
A történelmi példa: mayerlingi barátai körébe visszavonulva kedvteléseinek él Rudolf trónörökös. Gúnyt űz a nemzeti himnuszból és apjából, Ferenc József császárból. Az uralkodótól kapott levélre fittyet hányva orgiát rendez: a dajka varázsporaitól bódult társaság, minden gátlástól és kötöttségtől megszabadulva Rudolfnak és Marynek mint császári párnak hódol. Rudolf trónörökös és szeretője, Vecsera Mária rejtélyes közös halálának ilyen értelmezése még csak nem is biztos, hogy Jancsóé, lehet, hogy csak a mi kapaszkodásunk következménye. Mégis lehet benne valami, ha a közösségi oldalon valaki így összegzi a mai magyar világot: „A jó édesanyátokat, az én gyermekem, családom, vallásom közügy, a ti kurváitok, lopásotok magánügy!?” Túl egyszerű a nyomorult Borkaira tolni az önkormányzati választásokat, viszont hajókázása megmutatja, hogyan vált szét és került egymással szembe a hétköznapi lét és az elit politika felhőjátéka. Párhuzamos valóságban él a hatalom, és éli mocsaras életét a köznép.
Másképp: a miniszterelnök sajátosan értelmezte a Fidesz kongresszusán elhangzott saját figyelmeztetését az általa faragott, nem létező 11. parancsolatról (ez önmagában istenkáromlás), a bajtársi összetartásról, és hogy az ibizai – osztrák – videóból elég volt egy is. Tudhatott már az Ördög ügyvédjéről, aki az adriai videóval alaposan földbe taposta a győri polgármester magánetikáját és a keresztény szabadságot hirdető közerkölcsöt? Talán. De mindegy, nem a szexuális részletekről beszélünk, hanem a rendszer általános szétrohadásáról.
A kormányfő nem tartotta be ígéretét. Nem szólt hétfőn a hívekhez a Borkai-ügyről, hanem elutazott Azerbajdzsánba, hogy a Türk Tanács ülésén a kurd-gyilkos Erdogan török elnökkel parolázzon. Közben azért felkérte Kubatov Gábort és a párt lelkiismeretét, Kövér Lászlót, rendeljék már magukhoz Borkait: „önszántából” hagyja el a pártot, de tartsa meg elnyert tisztségét, amiről nem volna kedvük lemondani. A hír csepegtetve már hétfő este megjelent a kormánymédiában, tegnap pedig Borkai a közönséggel is ismertette döntését.
Értjük és látjuk, bár nagyon nem akarjuk és szeretjük látni és érteni, hogy a hatalom hogyan hágja meg a társadalmi morált. Mert lehetünk hívők vagy hitehagyottak, de olyan kultúrában nőttünk fel, amelynek (zsidó-keresztény) etikáját igyekszünk követni. Európainak gondoljuk magunkat, ebben a kultúrában gyökerezünk, ha a szekularizált államban hiszünk, ha ateisták vagyunk is. Furcsa lehet, de nem értelmetlen, ha mi emlékeztetünk Jézus szavaira: „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák”.