Verekedéssel indult a választás Pécsen. Reggel Gyimesi Gábor, a Jobbik önkormányzati képviselője be akart jutni a meszes lakótelep önkormányzati irodájába, ahol a kormánypárti jelölt csapata ételcsomagot osztott a környékbeli romáknak, ám az ajtónálló közmunkások nem engedték be őt és a politikust elkísérő ATV-riportert, Szalai Pétert. Gyimesit falhoz nyomták, Szalai kameráját elvették, s amikor vissza akarta szerezni munkaeszközét, többször megütötték a vállát és a kezét (erről utóbb látleletet készíttetett, kamerája javítási költségét pedig kollégánk 100 ezer forintra becsülte). Gyimesi kihívta a rendőrséget, ám az őrök az egyenruhásokat is sokáig kint tartották. Amikor aztán a rendőrök bementek, Gyimesi is ment volna velük, de őt – hiába hivatkozott arra, hogy képviselő – az erős fiúk továbbra sem engedték be. A rendőrök mindezt végignézték, nem segítettek a politikusnak.
A rendőrség még vizsgálja, hogy mi történt. Állítólag azért mehetett be Gyimesi, mert vasárnap egy civil szervezet bérelte ki az irodát. (Utóbb lapunk fotóriportere is megpróbált bejutni az irodába, de őt is keményen elzavarták.)
Amúgy Gyimesi nem titkolta, hogy azért ment oda az irodához, mert választási csalásra utaló jeleket látott az ételosztásban. Azt gondolta, hogy a városrész rászoruló lakói akkor kapnak ajándékcsomagot, ha előbb leszavaznak a Fideszre, majd beviszik a lefotózott szavazólapot. Ám megtudta, hogy akkor is jár a csomag, ha valaki még később megy voksolni. Vagyis csalás nem történt, ám etikailag kifogásolható a "voksolásnapi" ajándék.
Nem meglepő, hogy ilyen eszközökkel élnek a kormánypártok, hisz az már hónapok óta érezhető volt, hogy a Fidesz-KDNP duó nagyon tart a baranyai megyeszékhelyen a választástól. 2010-ben és 2014-ben a kormánypártok minden pécsi körzetet „behúztak”, ám az elmúlt kilenc évben a város csak halódott. Ma a régióközpontok között Pécs az utolsó helyen van az egy főre vetített bruttó hazai termékben, a beruházások összértékében és a bérekben. Kevés Pécsett a perspektivikus munkahely, a város lélekszáma 156 ezerről 143 ezerre csökkent, 5-6 ezer pécsi külföldön dolgozik. Az önkormányzat három éve 10-12 milliárdos adósságot halmozott fel, ezt utóbb állítólag rendezték, de a városvezetés sem arról nem adott tájékoztatást, hogy mi okozta a mínuszt, sem arról, hogy miképp sikerült azt lenullázni. Méltatlan ügyek szégyenítik Pécset. A vízművet és a város közlekedési cégét einstandolták az önkormányzat tulajdonostársától (mindez belekerült 3-4 milliárdba), s meg akarták szerezni a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát is, ám ott elbukott a kisajátítás (ez egymilliárdba fájt). Volt egy buszbeszerzés, aminél egy gazdasági érdekkör egymilliárd kárt okozott a városnak (a rendőrség nyomozgat, ám azt már mindenki tudja, hogy a pénzt zsebre vágó csapat megússza). A fentiek okán a befektetők kerülik Pécset.
2010-ben Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa, ám ebből a település nem igen profitált. Már szinte eldőlt, hogy elviszik a hazai színjátszás legnagyobb seregszemléjét, a POSZT-ot Pécsről, és elvinnék innen a Csontváry Múzeumot is. Mindeközben olyan, az EKF címet megcsúfoló lépéseket tett a városvezetés, hogy visszamondattak a Zsolnay negyed vezetőjével egy színházi előadást, mert abban szerepelt a rendszert bíráló Alföldi Róbert, és ki akartak ebrudalni a városból egy alapítványt, amelynek tevékenysége ellen semmilyen vád nem merült fel, „csak” annyi, hogy Soros támogatja.
A pécsiek elégedetlensége már 2018-as parlamenti választáson megfogalmazódott, amikor a város egyik körzetében a függetlenként induló közgazdász, Mellár Tamás – a baloldali pártok támogatásával – legyőzte fideszes ellenfelét. Mellár egykor a Fidesz önkormányzati képviselője volt, ám 2010 után szembefordult a párttal, mert elege lett annak hatalom kisajátító és korrupt módszereiből. A 66 esztendős közgazdász győzelme után országosan azt szervezte, hogy a nagyobb városokban a Fidesz leváltásában érdekelt ellenzéki pártok álljanak össze. Ez Pécsett sikerült is, igaz, az LMP végül kimaradt az együttműködésből, mivel kevesellte a neki biztosított egyetlen jelölti helyet. A szövetkező ellenzéki pártok a Mindenki Pécsért Egyesület színeiben indultak, polgármesterjelöltjük a korábban nem politizáló Péterffy Attila. Az 50 esztendős gépészmérnök a pécsi hőerőműben kezdte pályáját, később ő lett a létesítmény tulajdonosának, a Pannon Hőerőmű Zrt.-nek az elnök-vezérigazgatója. 2015-től a fővárosban dolgozik, de megtartotta kötődését a városhoz. Péterffy kidolgozott egy 52 oldalas programot, ami jelek szerint eléggé jól sikerülhetett, mert a kormánypárti csapat nem kritizálta az abban foglaltakat, és meg se próbált saját programot kidolgozni.
A Fidesz-KDNP tandem sokáig őrlődött, kit indítson a polgármesteri posztért, végül ejtették a várost 1994-98, valamint 2009-2019 között irányító Páva Zsoltot. Ezzel kissé a 64 éves jogászt tették bűnbakká, holott Pécsen a közélet iránt érdeklődők jól tudják, a Fidesz országos politika- és gazdaságcsinálói gyakran átnyúltak – az Orbán által nem kedvelt - Páva feje fölött, s a város bajainak nagy részét ők okozták. Vári Attila, kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó lett a kormánypárti jelölt. A 43 éves Vári az önkormányzat tömeg és élsportért felelős nonprofit kft-jét irányítja 2010 óta, s ez a cég az elmúlt kilenc évben csak élt egyik napról a másikra, létesítményei omladoznak, miközben a város látványsportokban szereplő élcsapatai soha nem volt mélységbe süllyedtek. Várinak politikai rutinja semmi nincs, ezért kampánygurui óvták őt attól, hogy találkozzon a valódi választókkal vagy egy újságíróval. A buborékban tartott kétméteres férfit támadták is emiatt, na meg azért is, hogy nem pécsi, a fővárosból ingázik ide, és tíz év alatt – a havi egymilliós béren túl - 20 millióba került az itteni lakhatási támogatása. Ráadásul kiderült, hogy Vári egy, a sportcsarnokban az őrzővédők által összevert egyetemista perében hamisan tanúzott.
A kormánypárti sajtó Péterffyn csak egy fogást talált, azt, hogy erdőirtó. Ez abból indult ki, hogy a Péterffy által irányított erőmű 2004-ben átért a Pécset kénbűzzel elárasztó széntüzelésről fatüzelésre. Az erőmű sosem vágott ki fát, csak egy vevője volt az állami tulajdonú mecseki erdészetnek. Amúgy az erdészetben nem történt fairtás, a cég az illetékes állami hivatal engedélyével vágott ki fát, és mindig a kitermelhető mennyiség alatt maradtak 2-20 százalékkal. Ezt azonban az erdészet vezetői sosem mondták el önmaguk védelmében, mert akkor kicsavarták volna a „csodafegyvert” a kormánypárti politikusok és tollnokok kezéből.
Tegyük hozzá, hogy tapasztaltaink szerint a pécsiek választási döntését nem befolyásolta, hogy Péterffy vágott-e ki fát, vagy Vári mennyi lakbértámogatást kapott krőzusi bére mellé. A baranyai megyeszékhely általuk megkérdezett lakói az alapján választottak a jelöltek között, hogy mennyire szeretik vagy utálják a Fidesz politikáját. Ha valaki a fideszes jelölt mellé húzta be az x-et, akkor dicsérte a párt családpolitikáját meg azt, hogy nem engedi ide a migránsokat, aki meg az ellenzékre szavazott, az szidta a Fideszt, mert a fejétől bűzlő párt folyamatosan lop és hazudik. Egy pécsi se beszélt arról, hogy milyen jó Péterffy programja (tényleg jó), és milyen csúnya dolog, hogy Vári félre akarta vezetni a bíróságot.
A vélemények alapján az látszott, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok. Az ellenzék erősebbnek tűnt a kertvárosi és az uránvárosi lakótelepen, a kormánypárti jelöltek viszont jelentős fölényben voltak az elszegényedett meszesi városrészben. Nem találkoztunk olyan választóval, aki az LMP-re voksolt, így – bár felmérésünk nem reprezentatív - elképzelhető, hogy a zöldpárt nem jut be a pécsi közgyűlésbe, holott öt éve még 7-14 százalékon álltak. A választók büntető gesztusa valószínűleg arról szól, hogy a Fidesz és az ellenzék kemény csatájában oda kell állni valamelyik oldalra. Igaz, ha az LMP mégis bejut, akkor akár mérleg nyelve is lehet a párt, amitől valószínűleg mindkét oldalt kiveri a hideg.
