A nemzeti konzervatív politikai erő, a PiS, amely a magyar kabinethez hasonlóan több antidemokratikus intézkedést hozott kormányzásának négy éve alatt, az októberben készült felmérések szerint 40-49 százalék közötti eredményre számíthat, így nem az a kérdés, abszolút többségre tesz-e szert, hanem inkább az, meglesz-e a kétharmad. Mindez azt jelzi, hiába indított az Európai Bizottság az uniós alapjogok megsértése miatt 7-es cikkely szerinti eljárás Lengyelországgal szemben 2017 decemberében, amire előzőleg még sosem volt példa az EU történetében, a választókat kevéssé érdeklik az antidemokratikus intézkedések, például a bíróságok függetlenségét veszélyeztető törvények.
Az ellenzéki liberális Polgári Platform köré szerveződő szövetség, a Polgári Koalíció 22-29 százalékra számíthat, a baloldali koalíciót 12-13 százalékon mérik, a kereszténydemokrata-centrista Lengyel Koalíciót pedig 5-7 százalékon.
A lengyelek úgy érzik, javult az életszínvonaluk az eltelt négy év alatt. S bár a PiS szavazói is tisztában vannak azzal, hogy az úgynevezett igazságügyi reform nem éppen felel meg az uniós normáknak, úgy vélik, ez csak másodlagos a jóléttel szemben. Akadnak azonban olyanok is, akik szerint ügyet sem kell vetni az EU-ra, a törvényeket jogosan fogadták el, mert 1989 óta „kommunisták” voltak bírói pozícióban, így az új jogszabályok csak a „rendszerváltást zárják le”.
A PiS népszerűségét magyarázza, hogy teljesítette 2015-ös választási ígéreteit, amit lehetővé tett az is, hogy Varsó már túlvolt a gazdasági válság következményein, beindult a gazdasági növekedés és Európában is kedvezőbb gazdasági, illetve pénzügyi helyzet alakult ki. A PiS a választási győzelme után csökkentette a nyugdíjkorhatárt és bevezette az 500 plusz programot: minden második, harmadik és további gyermek után plusz 500 zloty (37 ezer forint) családi pótlékot kaptak a családok. Miután azonban tartósan nem sikerült visszaszorítani a mélyszegénységet, a kormány nyáron az első gyermek után is bevezette a segélyt, a 26 év alattiaknak pedig nem kell fizetniük személyi jövedelemadót.
Az újabb intézkedések bevezetésének időzítése persze nem véletlen, a PiS népszerűsége az utóbbi hónapokban elindult felfelé, más kérdés, hosszabb távon miből finanszírozzák a jóléti intézkedéseket.
A PiS hagyományosan közel áll a katolikus egyházhoz, a kormánypárt bázisa elsősorban a vidék. Egyes papok, szerzetesek a különböző kampányokban lelkesen hívták fel a hívek figyelmét arra, hogy „jó helyre” tegyék az ikszet, most azonban némi visszafogottság tapasztalható. Az egyház tekintélyét megtépázták a papok által kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények botrányai. Az egész közvéleményt megrázta a tavasszal bemutatott, Ne mondd el senkinek dokumentumfilm, amelyben áldozatok számoltak be részletesen a velük szemben elkövetett szörnyűségekről. A filmet az országban 25 millióan tekintették meg. Mindez azért is jelentett nagy fordulatot, mert a rendszerváltás előtt a papok ünnepelt hősök voltak, a fennálló rezsim legfőbb ellenfelei. Az IBRiS iroda szeptemberi felmérése szerint a lengyeleknek már csak húsz százaléka bízik meg teljes egészében a katolikus egyházban.
A PiS azonban a mostani kampányban is eszközként használta az egyházat. A melegeket állította pellengérre, s a gyűlöletkeltésben, bizony, némely papok is nyíltan támogatták a kormánypártot. Kivált Lengyelország keleti része számít ultrakonzervatívnak.
