A Népszava közölt nemrégiben adatokat a Fidesz-KDNP kormány 2018. évi költekezéseiről. Az egyes funkciók szerinti kiadásokat a GDP (bruttó hazai termék) százalékában és az EU helyezésben is kifejezték. A környezetvédelmi kiadások aránya az EU hasonló kiadásainak rangsorában a tizenegyedik. (Ennél még rosszabb az egészségügy 23., a társadalombiztosítás, nyugdíj 19. és az oktatás 15. helyezése. Ezek az adatok jól tükrözik, hogy a kormány kiadásai nem elsősorban a társadalmi jólétet szolgálják.)
A környezetvédelem fontossága vagy szerepének lebecsülése pedig alapvetően befolyásolja – világméretekben is - a jövő nemzedékeinek életfeltételeit. Hazánkban a környezetvédelmi kiadások alacsony helyezése többek között egy tévhitnek – amely a mai magyar kormányzati politikára alapvetően jellemző – tudható be. Tudniillik a környezetvédelmet erőforrás-igényesnek tartják, olyannak, ami a gazdaságfejlesztéstől vonja el forrásokat. Így hát a terület a maradékelv szerint jut forrásokhoz, és ezt a kiadások abszolút számai is jól tükrözik.
Ezen tévhit tarthatatlanságát bizonyította az NSZK-ban Lutz Wicke által vezetett kutatócsoport 1984-es széleskörű kutatása, amelyet 1992-ben megismételtek. Számba vették a levegő-, a víz-, a talaj- és a zajterhelés okozta, pénzben mérhető vagy jól becsülhető, egy év alatt keletkező környezeti károkat. Ezek – pedig egy részük jellegüknél fogva pénzben nem is fejezhető ki - az NSZK GDP-jének 1984-ben 5,8 százalékát , 1992-ben 4,9 százalékát tették ki úgy, hogy a károkat nem túl-, hanem alulról becsülték. (A volt NDK területén ez az arány 28,9 százalék volt.) A károk mértéke 1984-ben megegyezett Baden-Württemberg, Bajorország, Hessen és Észak-Rajna-Vesztfália egész évi együttes adóbevételének összegével.
Azután megvizsgálták, hogy a környezetvédelmi ráfordítások mennyivel csökkentenék a környezeti károkat. Az eredmény: az NSZK 1984. évi környezetszennyezési szintjén minden környezetvédelembe invesztált 1 milliárd márka 3 milliárd márka hasznot hoz országos szinten kárcsökkenés, jövedelemnövekedés formájában.
A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy nemzetgazdasági szinten vizsgálva sehol sem lehet nagyobb jövedelmezőségű beruházásokat találni, a környezetvédelem tehát kifizetődő, a környezetvédelem nem erőforrás-igényes hanem erőforrást teremtő, erőforrást felszabadító tevékenység. Jó lenne, ha ez tudatosulna a hazánkban uralkodó kormányban és mögötte lévő pártokban is.
A szerző közgazdász