A Kúria nemrégiben helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasító határozatát Karácsony Gergely kifogásával szemben, amelyet azért nyújtott be, mert a szeptember 12-i kormányinfón Gulyás Gergely őt a főpolgármesteri tisztségre alkalmatlannak nevezve úgy nyilatkozott, hogy a Tarlós István és Orbán Viktor között Budapest fejlesztésére vonatkozóan létrejött megállapodás „politikai megállapodás”, amely csak „kettejük között érvényes”. Ezt nem lehetett másként értelmezni, mint a budapestiek nyílt fenyegetését arra az esetre, ha október 13-án netán nem Tarlós neve mellé tennék az ikszet. A látszat ellenére a Kúria szeptember 23-i határozata jogtörténeti jelentőségű, ami pár soros hírnél többet érdemel.
Karácsony kifogása szerint Gulyás Gergely nyilatkozata nyílt beavatkozás a választási kampányba, ami sérti a választások tisztaságára, az esélyegyenlőségre és a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó szabályokat. Az NVB és a Kúria nem így látta. Érvelésük lényege, hogy Gulyás Gergely nem a választási kampány keretében járt el, hanem miniszterként a „tájékoztatási kötelezettségét” teljesítette. A Kúria határozatának indokolása szerint a kormány és „egy miniszter kommunikációja …szabad belátáson alapulnak, diszkrecionális és döntően politikai döntések, amelyek törvényességi kontroll tárgyai … nem lehetnek.” A határozatok lényegi részét a választási eljárásról szóló törvény 142. paragrafusára alapítják, amely szerint az állami szervek megnyilatkozásai nem minősülnek kampánytevékenységnek, és ezért azokra nem vonatkoznak a választási kampány semlegességre és esélyegyenlőségre vonatkozó szabályai.
Ez persze nem mindig volt így. Érdekes módon az Országgyűlés kormánypárti többsége csak tavaly év végén módosította az ominózus 142. paragrafust (a módosítás 2018. december 28-án lépett hatályba). A módosítás előtt az állami szervek kampány alatti megnyilatkozásait a törvény nem vonta ki a kampánytevékenység szabályai alól. Lehet, hogy a módosítás előterjesztői jövőbe láttak? Mindez azt jelenti, hogy jogállamunk fejlesztése során eljutottunk oda, hogy egy állami szerv bármely képviselője következmények nélkül zsarolhatja a választópolgárokat arra az esetre, ha nem a kormánypártok jelöltjeire szavaznak, azzal, hogy lőttek a fejlesztési forrásoknak. Ez persze eddig is így volt, de már „papírjuk is van róla”.
A Kúria egyébként – mint általában – alapos volt. Még arra is kitért az indokolásában, hogy a nálunk mintaként emlegetett német alkotmányból az ottani alkotmányjogi gyakorlat alapján levezethető az állam kötelező semlegessége a választásokkal kapcsolatban, de a magyar Alaptörvényből nem.
Ide kívánkozik egy másik hír: Nagy-Britannia legfelső bírósága hatályon kívül helyezte a királynőnek a miniszterelnök fondorlatos törekvései által kiváltott döntését a parlament felfüggesztéséről. Tudják: ez az a Nagy-Britannia, amelyről a hazai fideszes megmondóemberek lesajnálóan jelentik ki, hogy mit akarnak, hiszen még írott alkotmányuk és alkotmánybíróságuk sincs.
Hát ennyit a dekadens nyugatnak is mintaként szolgáló jogállamunkról.
A szerző mérnök-közgazdász