Még Orbán Viktor is jelezte, hogy kész belemenni olyan megoldásba, amelynek értelmében a közös normák betartásától teszik függővé az uniós támogatások folyósítását. Ezt az EU soros elnökeként a finn miniszterelnök közölte, hozzátéve, hogy ez ügyben a vártnál jobban haladnak az egyeztetések, sehol sem tapasztalni alapvető elutasítást. Antti Rinne Magyarország kapcsán úgy látja, hogy három szinten kell elérni a jogállam betartását: egyrészt tárgyalni kell az érintett állammal, másrészt szükség van a 7-es paragrafus alapján zajló eljárásra, harmadrészt pedig éppen a szubvenciók megvonásának kilátásba helyezve.
A politikus kitért arra, hogy a migráció ügyében csak fokozza a kihívást Európa számára, ha valóban bekövetkezik Afrikában a várt további felmelegedés, illetve a népességrobbanás. A helyszínen kell segíteni és Rinne szerint ehhez meg lehet nyerni Magyarországot és Lengyelországot is. Olyannyira, hogy Orbán már rá is bólintott az elképzelésre. Nem kizárt, hogy úgy gondolja, pénzzel segíti a fekete kontinens érintett államait, nem pedig menekülteket fogad be. A finn politikus azonban hozzátette, hogy emellett jobban kell őrizni Európa külső határait és már ott ellenőrizni kell, hogy ki jogosult menedékre. Az EU belül pedig szolidaritást kell tanúsítani, egyetlen tag sem bújhat ki ez ügyben a felelősség alól.
A klímavédelem kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ha az EU 2050-ig valóban nullára akarja csökkenteni a nettó széndioxid kibocsátást, akkor anyagilag segítenie kell a magyar, a lengyel és a cseh kormánynak, mert a három gazdaság erősen a szénre támaszkodik az energiatermelésben.
Az unió három vezető hatalma a holnapi belügyminiszteri tanácsülésen igyekszik rávenni a többi tagállamot arra, hogy csatlakozzanak a Máltán aláírt részleges megállapodáshoz, amely Földközi-tengeren kimentett menedékkérők elosztását célozza. Ám egyelőre nem tudni, Luxembourgban hány kormány csatlakozik a két hete született Máltai nyilatkozathoz, amely azonban szándékosan nem tartalmaz például kvótákat, illetve büntetéseket azokkal szemben, akik nem csatlakoznak, nehogy ily módon elriassza bármely államot. A négyes egyezmény csupán hat hónapra szól, de meg lehet hosszabbítani. Egy európai diplomata szerint az a szép benne, hogy nem lehet elutasítani. De azért így sok mindenre nem terjed ki.
A Bizottság és több civil szervezet is üdvözölte az egyezséget, ám aligha lehet számítani arra, hogy minden kormány aláírja. Ráadásul ha bárki felvetné, hogy fogják vissza pl. a magyar és a lengyel kormány uniós támogatást, mivel azok nem hajlandók migránsokat átvenni, illetve honorálják azokat az államokat, amelyek viszont befogadnak menedékkérőket, az gyorsan tönkreteheti a holnapi tanácskozást.
Az Európai Parlament Jogi Bizottságának ki kellett zárnia a biztos jelöltek közül Trócsányi Lászlót, valamint román kollégáját, mert a cél az, hogy a következő Bizottság megfeleljen a legmagasabb etikai és átláthatósági normáknak. Így foglalt állást a Stéphane Séjourne, a testület francia tagja, Macron pártjának újdonsült EP-képviselője. Természetesnek tartja, hogy rögtön akadtak olyanok, akik politikai elfogultságot emlegettek. A kritikusok kétségbe vonják az egész ellenőrzési procedúra elfogultságát, és nem is teljesen alaptalanul, miközben a tét az, hogy a polgárok teljesen legitimnek tekintsék a Bizottságot, annak egyetlen tagjával kapcsolatban se merülhessen fel az összeférhetetlenség vádja.
A gond azonban ott van – mutat rá a politikus –, hogy nincsenek megfelelő eszközök e feladat ellátására. A jogi ügyekkel foglalkozó testület nem járhat utána a leendő tagok által adott nyilatkozatoknak, amelyekben saját anyagi érdekeltségeiket taglalják. Így felmerül, hogy a vizsgálat a különféle pártcsaládok közti harcok tárgya lesz. Ezt csak tetézi, hogy Strasbourgban egyes képviselők sem felelnek meg azoknak a normáknak, amiket éppen ők akarnak kikényszeríteni a leendő biztosok esetében. A következmény az, hogy az emberek úgy érzik: másodlagosak az objektív tények.
Ám ezen sürgősen változtatni kell, és a vizsgálatot a jövőben egy független testületre kell bízni, széleskörű jogkörrel felruházva azt. Az gyűjtené be az adatokat, amelyek alapján utána a képviselők döntenének a jelöltek rátermettségéről. De az ellenőrzés kiterjedne az EP-tagjaira, valamint az EU-apparátus vezető tisztségviselőire is, mármint hogy milyen az anyagi helyzetük a megválasztás előtt, feladatuk ellátása idején, majd a mandátum lejárta után. Mert a normák mindenkire vonatkoznak, nem csupán a biztosokra. Ezt a feladatot egy külső grémiumra kell bízni, mert a politikusokat sosem tartják kellőképpen elfogulatlannak.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy a Trump körüli botránynak hosszú időre szóló geopolitikai kihatásai lehetnek, hiszen a történtek megkérdőjelezik Amerika szavahihetőségét. A jelek szerint ugyanis az elnök Ukrajnától és Kínától kért segítséget hazai ellenfeleivel szemben, ami egy sor jogi és erkölcsi kérdést vet fel. De ezen túlmenően az látszik, hogy a segélyek visszatartásával megzsarolt egy másik államot, mert megsemmisítő bizonyítékokat várt attól saját riválisai megbuktatására. Ám ezek után egy olyan hatalom, mint Oroszország azt fogja mondani, hogy magára vessen az az állam, amely számít az USA-ra, és nehéz lesz ezt cáfolni.
Az Egyesült Államok állhatatossága már egyébként is bizonytalanná vált az utóbbi években. Trump megveti a NATO-t és kilépett több fontos nemzetközi egyezményből is. De ezúttal sokkal súlyosabb ügyről van szó. Azt tanúsítja, hogy a kétoldalú kapcsolatokban minden alku tárgya, mégpedig Washington feltételei alapján. Az sem segít ezen, ha a végén eltávolítják hivatalából Trumpot, mert nem lehet tudni, hogy egy következő elnök nem vetemedik-e ugyanerre. Ez az út a nyugati szövetségi rendszerek szétesése felé vezet. Még inkább ront a helyzeten, hogy a mostani amerikai kormányzatból senki sem ítéli el a kisiklást, tehát hogy a Fehér Ház ura nem tesz különbséget a saját és a nemzet érdekei között.
Ezek után az is felvetődik, hogy versenytárs hatalmak nem gondolkodnak-e el azon, vajon nem semlegesíthetik-e Trumpot úgy, hogy segítséget nyújtanak neki. A szövetségesek között viszont a bizalom bizonyos szintje szükséges. A korábbi amerikai alkotmányos vádemelési eljárások nem ingatták meg az USA szavahihetőségét a nemzetközi színtéren. Bárcsak a mostani botrány is csupán a hivatalban lévő elnököt járatná le!
A szerkesztőségi állásfoglalás arra inti a Brexit híveit: ne gondolják, hogy az EU megszállottan csakis a brit kilépés meghiúsításával foglalkozik, a szigetország messze nem annyira fontos, ráadásul ezek az erők alábecsülik az európai terv ellenálló képességét. Egyfelől az unióban a többség amellett van, hogy az Egyesült Királyság menjen isten hírével – rendezett formában. Másfelől Brüsszelnek akad ennél sokkal fontosabb dolga is, pl. az, hogy az új Bizottság leendő tagjai közül kiesett a magyar és a román jelölt. Márpedig egy ilyen fejlemény általában kiváltja a megtorlást. Azaz ez az ügy van olyan fontos, mint a szigetország kilépése.
Azután igencsak nehézkesnek ígérkeznek a tárgyalások a következő költségvetésről. Decemberben új vezető kerül az Európai Tanács élére, távozik az angolbarát Tusk, és inog Merkel befolyása, pedig ő is türelmet hirdet Londonnal szemben. Macron ezzel szemben az unió reformját sürgeti, és azokban nem szerepel Nagy-Britannia. Salvini bukásának köszönhetően eltolódott az ideológiai egyensúly is a szervezeten belül. A keményvonalas nacionalizmus még nem szenvedett vereséget a földrészen, de az Osztrák Szabadságpárt felsülését szintén óvatos derűlátás fogadta. Mármint hogy a hagyományos politika szembe tud szállni a felemelkedő populizmussal. Még Magyarországon is tapasztalni jeleit, hogy az ellenzék visszaszerez bizonyos pozíciókat a választásokon, pedig ott a Fidesz foglyul ejtette az államot.
Az EU továbbra is szerkezeti gondokkal és kulturális feszültségekkel küszködik. Ez a nyomás nem enyhült lényegesen. De azt érezni, hogy az unió továbbra is szembeszáll azokkal, akik ártani akarnak a közös programnak. Sok hibája van az összefogásnak, de csodálatosan rugalmas, így rácáfol azokra a kilépéspárti britekre, akik az integráció közelgő összeomlásával indokolták a kiválást. Utóbbiak jelentősége halványul az európai politikában.
A kritika bombasikernek tartja a most bemutatott Jokert, benne Joaqin Phoenix korszakos alakításával, mert bármennyire is baljós a film, nagyon beletalált napjaink politikájának közepébe. Nem egy szokásos szuperhőst mutat be, aki megmenti a világot, hanem egy szupercsirkefogót, aki ámokfutásba kezd. Egy olyan Amerikában, amelynek még sosem ment ilyen jól a sora, ám még sohasem volt ennyire elégedetlen és megosztott. A főszereplő mentálisan sérült ember, aki rosszul fizetett bohócként elveszti a kenyerét. Ezáltal paranoid álmok zsákmánya lesz, hogy bosszút álljon a társadalmon, amelyet felelősnek tart saját sorsáért. Amikor azután kifordul önmagából és a metrón lekaszabol három ellenszenves üzletembert, váratlanul celeb lesz belőle.
A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, és az utóbbi évek másutt is az olyan populista bujtogatók felemelkedését hozták, mint Orbán, Boris Johnson, Kaczynski, Putyin, Erdogan, vagy a Fülöp-szigetek, Brazília és Venezuela államfője. Saját törekvéseiket leszámítva, nem sok mindenben hisznek. A hatalom megszerzése és megtartása érdekében nyakló nélkül hazudoznak, ördögnek állítják az ellenfeleket, őrült összeesküvés elméleteket terjesztenek, visszaélnek az emberek tényleges bajaival. Egy ilyen világban nem nehéz elképzelni, hogy egy zavart lelkületű bohóc, aki nem hisz sem a társadalmi értékekben, sem a törvényekben, egy szép nap egy tömegmozgalom vezérévé válik.
Diplomáciai viszály robbant ki Magyarország és Románia között az erdélyi Úzvölgyi 1. világháborús temető miatt, miközben mindkét kormány választásokra készül. A vita a nacionalisták közti összecsapásokhoz vezetett és kiújította a kétoldalú történelmi ellentéteket, pedig még a pápa is nyugalomra szólított fel. A gond abból eredt, hogy a helyi önkormányzat áprilisban 52 betonemlékművet, valamint egy ortodox keresztet helyezett el a 2. világháborúban a tengelyhatalmak ellen életüket áldozó román áldozatok tiszteletére a helyszínen, ahol évtizedek óta 600 fakereszt őrzi az osztrák-magyar katonák emlékét.
Magyarország a múlt héten jelezte, hogy panaszt tesz az Európa Tanácsnál, de nem kizárt, hogy az egész ügy a közelgő választásokkal függ össze. A tét azonban sokkal nagyobb, mint a hadisírok sora. Hiszen a régió évszázadokon át a Magyar Királyság része volt, ám többségi román lakossággal, de van vallási törésvonal is, mert a székelyek nagy része katolikus, a románok pedig általában ortodoxok. Az Orbán-kormány etnikai autonómiát sürget, szavazati jogot és útlevelet ad az ottani magyaroknak. A feszültség hónapok óta nő.
FAZ
Magyarország a német autóipar meghosszabbított munkapadjából mára a fejlesztés központja lett, az érintett holdingot igencsak dicsérik. Zalaegerszeg közelében pl. 265 hektáron hatalmas tesztpálya épül, amelyet a kis gyártók is igénybe vehetnek. De a telekommunikáció és az infrastruktúra legújabb fejlesztéseit is ki lehet majd ott próbálni. Várhatóan 2022 végére készül el, de utána alighanem még már ágazatokat is odavonz. A jelszó az E-mobilitás.
A magyar gazdaságban a foglalkoztatás immár teljes, ennek megfelelően emelkedtek a bérek, de így is csupán a nyugati szint harmadát teszik ki. Ezért is érdekes a német autóipar számára. Azon felül a munkaerő képzett, a szakszervezetek gyengék. Sokat számít a nagyvonalú állami támogatás, a sok adókedvezmény, valamint a jelentős beszállítói hálózat. Ezen felül jó az ország földrajzi helyzete, fejlett az infrastruktúra és van elég autópálya. Könnyű elérni a kormányt és befektetőket találni. Egy müncheni szakember szerint Magyarország a jövőben is fontos marad, mert közre akar működni a vezető nélküli autózás, illetve az elektromos meghajtású járművek feltételeinek megteremtésében.
