Majdnem 30 milliót érő önkormányzati lakásokat adott el 2018-ban az V. kerület kevesebb mint 14 millió forintért, 18 millióra becsült lakásokat lehetett féláron megvenni Erzsébetvárosban, 13,8 milliós ingatlanokat 5,8 millióért adott el a VIII. kerület, Ferencváros 17 helyett 7 milliót, a XII. kerület pedig 28 millió helyett csak 18-at kért a vevőktől. Egy több év összehasonlító adatait tartalmazó lista azt mutatja, hogy a tavaly eladott 30 lakás előtt például Belváros-Lipótváros önkormányzata hasonló feltételekkel árusított ki négy év alatt összesen 244 lakóingatlant. A 2014-2018 közötti időszakban Terézváros 70, míg a VII. kerület 362 lakást, Józsefváros 327, míg a IX. kerület 243 lakóingatlant adott el jóval azok becsült piaci értéke alatt. A KSH lapunk kérésére küldte el a fővárosi kerületek részletes adatait, miután a Lakásstatisztikai évkönyv nemrég megjelent adatsorai között csak annyi szerepel, hogy tavaly a fővárosban összesen 500 önkormányzati bérlakást értékesítettek, az átlagosan 12 és félmilliós becsült érték helyett darabonként nem sokkal több mint 9 millióért.
Miközben a VI. és VII. kerület egykori baloldali vezetőit, de még egy ingatlanok értékbecslését végző szakembert is elítéltek korábban, mert nagyértékű ingatlanokat jóval a piaci ár alatt adtak el, az adatok azt mutatják, lehet ezt másként is csinálni: nem egyben kell eladni nagy palotákat, mert az szemet szúr, hanem sok kis lakást kell mélyen ár alatt értékesíteni ugyanolyan haszon eléréséért. A nagy botrányt kavaró ingatlanpanamákra egykor a Fidesz könnyen kimondta a hanyag, sőt a hűtlen kezelés vádját, miközben a kormánypárti kerületek a mögöttünk lévő önkormányzati ciklusban nagyobb kárt okoztak a közösségnek a sok-sok kis lakás eladásával.
A feltűnően olcsó üzletek mögött visszaéléseket gyanítók miatt azonban nem mindenhol idegeskednek a Fidesz polgármesterei: Belváros-Lipótváros vezetői például nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy ők mindenben jogszerűen cselekedtek, amikor féláron adták az ingatlanokat. A kerület 2007-ben született rendelete az önkormányzat „tulajdonában álló bérlakások elidegenítésének feltételeiről” ugyanis azt rögzíti az akkori polgármester, Rogán Antal aláírásával: „az ingatlan „vételára a lakás forgalmi értékének 50 százaléka”, ha az előző öt évben teljes felújítást végeztek az épületben, akkor 80 százaléka.
Ha minden kerületben és az ország összes nagyvárosában is hasonló 15-20 milliós különbségek lennének a becsült és a valós eladási érték között, akár természetesnek is vehetnénk, hogy a többnyire rossz állapotban lévő, felújításra szoruló korábbi bérleményeket csak ennyiért lehet eladni, de nem így van. Más fideszes kerületek nem ennyire durván ár alatt árusították ki az önkormányzati vagyont, bár Terézváros 4 és fél, Csepel 5 millióval, s Óbuda is a becsült értéknél 3 millióval olcsóbban adta el a lakásait. Ugyanakkor Újpesten csak 200 ezer forint a különbség, Kőbánya pedig ennyivel magasabb árat harcolt ki lakásai eladásakor.
Ráadásul van ellenpélda is: a II. kerület majdnem 3 millióval magasabb árat szabott a becsült piaci forgalmi értéknél, de a legnagyobb nyereséget a XIII. kerület tudta elérni, ahol az átlagosan 2,8 millióra becsült ingatlanokat végül 7 milliós áron adták el, s a pénzt új lakások építésébe forgatták vissza. Négyzetméterenként 40 ezer forinttal többet kapott Zugló is az eladott lakásai után, míg máshol az önkormányzat pont annyiért adta az ingatlanokat, amennyit azok értek. A XV. kerület így adott el tavaly 11 lakást, Pesterzsébet 11 ingatlant, és Budafok-Tétényben is csak tízezer forinttal maradt el az ár az ingatlanbecslői véleménytől. Az tehát, hogy milyen feltételeket szab egy önkormányzat a saját ingatlanainak eladásakor, csakis a választott képviselők döntésén múlik. Az egyetlen kőbevésett szabály, hogy a bentlakó bérlőt elővásárlási jog illeti meg, de ezt ennek a körnek a vagyoni és jövedelmi helyzetét ismerve könnyen át lehet lépni egy másik bérlemény felajánlásával.
