„A számára oly fontos történelmi napon, 2019. október 6-án, vasárnap sírjához csendes emlékezésre, néma felállásra hívom mindazokat, akik szerették. Ezen a napon temetőnyitástól zárásig egy szál virággal, kaviccsal vagy apró emlékkel várom azokat, akiknek fontos, ahogyan élt, amit alkotott, és amiért küzdött: a szabadság, az emberi jogok, a szolidaritás, a kultúra sokszínűsége, az önkényuralommal szembeni ellenállás, a harmadik Magyar Köztársaság és szeretett városa, Budapest” – írta gyászfelhívásában Rajk Judit, akinek férje, Rajk László építész, látványtervező, egyetemi tanár, a demokratikus ellenzék tagja, az SZDSZ egykori alapítója életének 71. évében, szeptember 11-én halt meg rövid, súlyos betegség következtében.
Rajk László édesapját a Rákosi-korszakban koncepciós perben halálra ítélték, és 1949-ben kivégezték. Rehabilitálása után, 1956. október 6-án tartották újratemetését, ami a diktatúra elleni tömegdemonstrációvá vált.
Ifjabb Rajk László temetését – kérésének eleget téve – szűk családi körben, a nyilvánosság mellőzésével tartották. Vasárnap kora délután azonban, amikor Rajk Judit és a hozzátartozók személyes tárgyakat vittek a Fiumei úti sírkertbe, több százan gyűltek össze a Batthyány-mauzóleum közelében.
Számos ismert művészt, közéleti személyiséget, liberális és baloldali politikust lehetett látni a tömegben. A legtöbben egy szál virágot hoztak, de olyan megemlékező is volt, aki régi, a rendszerváltás idejéből való SZDSZ-es zászlóval érkezett.
